Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-07-31 / 31. szám

Előfizetési árak: egész évre 52 ■— ko­rona ; * félévre 26*— korona ; negyedévre 13*— korona. Egyes szám ára : 2 korona. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik mindért vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Pécsi krónika. 1921. július 28. A pécsi városi tanács 143 milliós költ­ségvetést terjesztett elő. Az összeg nem is oly horribilis, ha tudjak azt, hogy a városi pénztár üres, a kiadások pedig napról-napra emelkednek. A város háztartása teljes gaz­dasági esőd előtt áll, amit tetéz a vezető pártban kitört személyi és elvi ellentét. A nagy hangon bejelentett programún — egy szebb, dicsőbb és gazdagabb jövő szeparál­tan Magyarországtól — megdőlt, a hiú áb­rándok, csalfa remények szappanbuborék­ként foszlottak szét, a szociális, termelő munkából nem maradt meg más, mint a benyújtott 143 milliós költségvetés, nem maradt más, mint egy irtózatos khaosz, a miből kint sincsen. A kereskedelem, ipar. ami annyira sajátja volt a városnak, — pang, az úgynevezett szocialista vezetés odáig juttatta, hogy a kereskedelem és ipar jövője a lehető legsötétebb. Az adók kímé­letlen nagyok és a takarékosság lármás kürtölése mellett a legféktelenebb pazarlás és pocsékolás történik a befolyt adókból. Takarékosságból a vezetőség egész csomó városi alkalmazottat bocsátott el, egzisztenciákat téve tönkre, családokat nyo­morba döntve, csak azért, hogy a nagy- hangnak és kegyeltek részére jól dotált ál­lásokat szervezhessenek a színházaknál, a moziknál, mulatóhelyeknél — egyszóval ott, ahol a „produktív“ munka érvényesül, csak azért, hogy a tisztviselők és családjaiknak bőrén megtakarított pénzt egy városi zene­kar felállítására fordíthassák, csak azért, bogy az emigránsokat, az elmenekült haza­árulókat foglalkoztatni, pénzelni tudják. Friss erőket visznek a vezetőségbe a kimerültek helyett, akik folytatják a meg­váltó igék hirdetését, akik fokozott energiá­val, a szélhámosság minden elképzelhető eszközét felhasználva igyekeznek a köztu­datba átvinni a tartós szerb megszállás szük­ségességét, a kommunista eszmék egyedüli létjogosultságát, a Magyarországtól való tö­kéletes elszakadást. Levitézlett belgrádi de­mokrata politikusokat járatnak Pécsre, akik kihallgatásokat tartanak a pártok vezetőinél, nem hivatalosan ugyan, de viszik magukkal ! az egész lakosság nevében megfogalmazott »hivatalos« kiáltványokat a szerb kormány­hoz, a belgrádi, párisi ántánt-missziókhoz, amely kiáltványok a legrutabb és leggyávább hazaárulást tartalmazzák. Most már, amikor szomorú uralmuk a végét járja, egy lépéssel tovább mennek. Ugyanakkor, amikor a munkásság komoly •leme is undorral fordul el a vezetőségtől, polgárság és kisgazda társadalom eddigi pasz- ■ziv rezisztenciáját óhajtanák megtörni a vezetőségbe való bevonással és együttmű­ködéssel. E cél elérésére egy szociális pol­gári párt bontott zászlót, újabb és az ed­diginél is hangzatosabb jelszók világgá kür­tölésével. Szabadság, egyenlőség és testvé­riség jelszóval a kibontott zászlón, ugyan­akkor, amikor a legocsmányabb kémrend­szerre] aggokat es fiatalokat, gyerekeket és nőket juttatnak a jugoszláv hatóságok ke­zére a legképtejenebb cselekedetekkel meg­vádolva, ugyanakkor, amikor köztiszteletben és közbecsülésben álló férfiakat megszijazva vezettetnek végig fényes nappal a város leg­forgalmasabb utcáin, mint a közönséges rabló- gyilkosokat szokás. Csakhogy a józan és hazafias elem nem nyújt segítséget a vógvonaglóknak. To­vábbra is passzív rezisztenciában marad, mindaddig, amig a város meg nem tisztul azoktól, akiknek köszönhető, hogy a szer- bek még mindig Pécsett, Baranyában és Baján vannak, akik a nyomornak és két­ségbeesett helyzetnek előidézői voltak. Károlyi Mihály gróf is közbelépett volt hadügyminiszterének, Linder Bélának és tár­saságának megmentése érdekében. Nyílt le­velet küldött jelenlegi tartózkodási helyéről, Spalatóból, amiben kitartásra buzdítja és bátorítja a további és egyúttal végső küzde­lemre. A levélben macskakörmök között be­szél a szent koronáról, annak országairól, területi integritásról és minden sorából a Magyarország és a magyarok iránti engesz­telhetetlen gyűlölet csepeg. Siklóson megtartott pártgyülés, a pécs- vidéki bányászok két heti sztrájkja, ha nem is közvetlenül, de megadta a levélre is, meg a mostani rezsimre is a csatianó fele­letet. A kiábrándulás megtörtént, a bomlás megkezdődött, ütött a végérája a meddő kommunista uralomnak. Régi nóta — uj köntös. (Válasz egy tisztaságkedvelő urnák.) Mert hát semmi sem uj ám á nap alatt! Megmondom a gyengébbek kedvéért: olyan öregek Dombóvár problémái, mint Dombóvár „várossálendülés©“ maga és a „Dombóvári Hírlap“ is éppen olyan, mint megindulásakor. Régiek a témák, az örö­kös jajongások, csak az irók újak, csak a köntös uj. Aki idekerül, beáll a gárdába, lelfedezi újra a már régen felfedezett bajo. kát s azt hiszi, hogy az ő dallamára ez megváltozik. A régi harcos meg bánatos búcsút int s lemondó kézlegyintéssel helyezi tollát örök nyugalomra. * * * Tisztelt Uram / A múltkor kezembe került a ,,D. H. “- nak pont egy esztendővel ezelőtti száma. Roppant aktuális, szellemes Írások tárják fel az olvasó előtt, hogy micsoda baj a rettenetes por és mekkora hátrány az, hogy I nem találták még fel az öntözést. Bizony, bizony, öreg Bajtárs, hossza sor következik utánad és hosszú sor fog következni még ön után is, igen tisztelt „Tisztaságkedvelő“ levélíró ur. Ha csak személyesen nem fogja kézbevenni a seprőt ós felseperni az utcá­kat és felönlözni azokat napjában három­szor, úgy tessék csak kérem szeretettel be­lenyugodni abba, hogy Dombóváron senki sem seper a maga háza előtt s hogy itten porban jár a halandó egészen addig, míg csak a jótékony eső nem érkezik meg. De biztosítom: az őszi esőzés véget vet a por­nak, mert akkor a nagyobb változatosság kedvéért jön a — sár. Azért nem tudok önnek más tanácsot adni, esak azt, hogy mielőtt kedvét vesz­tené, üljön le az Íróasztalához és Írjon meg nyilvánosság számára még két levelet. Az egyiket ,,A feneketlen sár és az utcai átjá­rók karbantartása“ címmel, a másodikat a leesett hö eltakarításának kívánatos volta érdekében. Sőt mindjárt vehet egy hekto- gráfot és lehúzhatja 15—15 példányban a kővetkező esztendők anyagát is. Pá! További porfürdőzést kíván sok jóakarattal: Dombóvári Pál. Tolnauármegye községi és körjegyzők egyesület® közgyűlése. A tolnamegyei községi és körjegyzők egyesületének közgyűlése jniius 26«án folyt le Simontornyán a községháza, tanácstermé­ben. A közgyűlést kitüntették megjelenésük­kel : dr. É r y Márton vmegyei főjegyző, dr. B e r z e Nagy János kir. tanfelügyelő, Haypál István, a gyönki választókerület képviselője, az Országos Jegyzői Árvaház Egyesület részéről B r ó g 1 i József, árva- házegyesüteti ügyv. igazgató, Komotóczy Péter árv. egyes, titkár. A megyei jegyzők közül mintegy 70 vett részt a népes köa- gyülésen. Reggel 9 órakor nyitotta meg a köz­gyűlést Illés Gyula alelnök. Megnyitó beszédében kidomborodott a kari össze­tartásra való serkentés s az odaadó mun­kára való felhívás, a községek érdekében. Meleghangú elparentálásban részesültek el­hunyt C s u k 1 y Ignác nyug. jegyző és ilj. Arany Károiy íelsőiregi jegyző. Az elnöki jelentés foglalkozott az utolsó közgyűlés óta lefolyt események fontosabb mozzanataival s beszámolt a mnlt közgyűlésen kapott meg­bízatásokról. A bő és tartalmas tárgysorozat neve­zetesebb és kiemelkedőbb határozatai a kö­vetkezők voltak. Megállapították az egyesü­leti 1911. és 1922. évi költségvetéseket, az egyesületi számadások megvizsgálását kiad­ták a számvizsgáló bizottságnak. Az alispáui leiratot a napidijak ügyében tudomásul vet­ték és ez ügyben egységes eljárást javasol­tak. Fontos pontja volt a közgyűlésnek a Jegyzők Orsz. Árvaház Egyesületének Jegyzi Otthon létesítése ügyében hozott megkere­sése. Elfogadta a közgyűlés azt a javaslatot, hogy a Jegyző Otthonban egy szoba beren­dezését, ami megfelel kb. 320. Qft# K-nak, magára vállalja és arányos kivetés utjtn biztosítják az összeget, még pedig olyan­formán, hogy a vezető-jegyzők ti 07., jegy­zék 307., jegyzői alkalmazottak 107o arány­ban járulnak hozzá. Gróf Tisza István emlékének megörö­kítésére alapítványt létesit az Egyesület s az alapítványi összeget 2 év alatt fizeti be. Tudomásul vették, hogy a Falu tájékoztató iroda a felek bármely ügyének elintézését dijtalanul végzi s ennek fejében csak önkén­tes adományokat fogad el a jegyzői árvaház javára. Erre való tekintettel a közgyűlés a jegyzői kart ezen nemes intézmény támo­gatására felhívja. Az árvabázi hat alapítvány kamatát a kérelmezőknek kiutalták. Súlyos és régi nehézséget kívántak megoldani a nyugdíj szabályrendeletek egy­ségesítése ügyében. A nyugdíj mizériák[ min­dig fájók voltak a jegyzői karban. Állatai nyugdíj-alap nem volt. Minden vármegye külön nyugdíjalappal rendelkezett és ez sok­szor viszás helyzetet teremtett, mert az egyes vármegyék nyugdij-alapja között nagy volt az eltérés és nem volt meg a viszo­nosság. Különösen most érzik ezt a mene­kült jegyzők. Ennek szanálása érdekében kimondta a közgyűlés, hogy minél előbb meg kell teremteni az országos közös, min­den vármegyére egyforma nyugdij-alap sza­bályrendeletet. Ez ügyben megkeresést in­téztek az Orsz. Jegyzőegyesülethez. Egyéb apró ügyek elintézése után Il­lés- Gyula alelnök, dombóvári főjegyző be­zárta a szépen sikerült közgyűlést, amely a Himnusz eléneklésével ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents