Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-02-11 / 7. szám
1917. február ií, DOMBÓVÁRI HÍRLAP 2. oldal. játékét. A 300-tói 2000 százalékig menő áremelkedésekkel szemben 20-40 százalékos háborús alamizsnáikkal tehetetlenül vergődnek ebben a tengerben, mely hova-tovale lógja őket nyelni. Szeretünk eszményekért hevülni Beszélünk egészséges társadalomról, mely a helyes munkamegosztás, — egyenlő teherviselés alapján oldja meg problémáit, aminthogy a társadalmi tömörülés célja valóban az lenne, hogy mindenki azt nyújtsa a köznek ami hajlandóságától, képességétől, képzettségétől telik s ellenszolgáltatáskép megtalálja tisztességes megélhetését. De micsoda gyatrán összetákolt társadalom az, melyben egyes elemnek a pénz jogán absolut fölényt nyerhetnek másokon ? Hol van ennek a társadalomnak erkölcsi alapja? Hogy fog működni a társadalom gondolkodó feje, dolgozó keze — a tanult középosztály, ha minden hivatásért való lelkesedést, kötelességtudást el fog nyomni — nem a megélhetés gondja, hanem — a nélkülözés, nyomor ? Nem akarok a bűn szószólója lenni. De akaratlanul is feltűnnek előttem apró képek 10—20 koronás elszámolási hibákról. Valamelyik tisztviselő, nem lopási szándékkal, csak kölcsönkép, elvett a közpénzből néhány koronát. Talán egy falat kenyérre kellett. Holnap visszateszi. De még az nap rovancsolnak a bűn nyilvánosságra kerül. S mi megbélyegezzük a szerencsétlent, sikkasztónak mondjuk. ... És ugyanakkor szívélyesen köszöntjük a mellettünk elhaladó milliomos áremelőt. Tessék ezen gondolkodni! B. vinnélek,-majd mit mondtam-mit vinnék!..” Fékevesztett dühében ki is mondta az ocs- mány szót, az utolsót életében, mert e szó volt utolsó lehelete : megütötte a guta. — Szegény Matéri! . . . Akkor hát engedd látnom Dorottya nagynénémet, aki olyan ájtatós volt. — Nagynénéd a pokolba lehet, mert hírét sem hallottam. — Na ezen nem csodálkozom. Képzeld csak őt az ő szenteskedő pofájával. . . — Sietős a dolgom,- vágott közbe Szent Péter, mennem kell, ki kell nyitnom a kaput, hogy bebocsássak egy szegény utcaseprőt, akit éppen most rúgott agyon szamara. — Oh szent Atyám, ha már olyan sok mindent tettél, s a nézés úgy sem kerül semmibe, csak azt engedd meg, hogy benézzek egy kicsit a paradicsomba Azt mondják, hogy olyan . . . olyan szép az. . . — Hogy is ne ? . . . Hogy egy olyan, Istentől elrugaszkodott eretneket, mint te, bebocsássak ? Ettől ugyan kopik a fogad! —- Ugyan, szent Atyám! Ne légy olyan szigorul Gondold csak meg, bogy édes atyám, aki hajós a Rohne-on, a te zászlódat hordozza a körmeneteken. . . — Isten neki, legyen meg hát a kívánságod!- szólt szent Péter. Atyádért, nem éretted, beleegyezem. De-érts meg jól!-csak az orrofl hegyét dugd be a kapun. Ez éppen elég, hogy láss valamit. — Csak az orrom hegyét . . . Megelégszem ennyivel. (Folyt, köv.) Harneuál herceg üdvözöllek gyászflóral átkötött fekete selyemruhádban. Bocsás meg, igy szóktam én ezt más években is, emlékszel még ugye? — farsang táján, mielőtt a síkos, rnárványra- gyogásu parkettra léptél volna. Köszöntöt- telek. Hódolatom jeléül megcsörgettem sipkám csörgőit. Néma farsangi szertartás keretében bemutattam a vigadözó sereget, az ijíu leányok színes galériáját, akik apró suhanó szánkókon eljöttek a te nemes tiszteletedre meleg fehér szobáik magányából. Emlékszel — még a régi farsangok kedélyére, Karnevál herceg ? — Akkor nem kötötte át karodat a gyász fekete selyme. De miért is jöttél ide az idei farsangon ? Hogy ünnepeljenek ? Hogy körülrajongjanak a vidámság szóplelkü hölgyei? Eltévedtél Karnevál herceg. Rossz helyen jársz. Nem látod, hogy némaság fogad. Villanyok sárga lángja, báíesték ezüstös fénye, karcsú nyakú hegedűk hangos dallama, finom lenge párok nesztelen suhanása a régi termek tükörpadlatán . . . Keresd őket, Karnevál herceg? Nincsenek. Nézd, szolgád, a vén bolond, bohém bohócz is elhajította zörgő tornyos sipkáját. Még áll helyén, vár valamit. Hogy egyszerre künn a ropogós havon csilingelő szánok jönnek feléje, szemébe vidám álarcos alakok nevetnek, színes ruhák ringó folyója úszik a kivilágított utcákon! . . Karnevál herceg, farsang ura, úgy érzem, az idén is hiába várunk az emberek örömére, vidámságára, jókedvére. Hiába fi- j gyeljük a régi farsangi napok visszajöttél. Az ! emberek gyászlepelt terítettek lelkűk feltörő, önfeledt örömére. Karnevál herceg, minket már el is feledtek. Halottak vagyunk. Vidám nevető álarcunk bánatos torzó lett. Most. ránk hull a hamvazószerdák szürke hamuja s fejünk felett megállították az idő aranyos mutatóját. Nem áll a bál. Jóéjszakát, Karnevál herceg. (czi. Z.) — Ä dombóvári Szt. Orsplga rendi Zárda máris oly jó hírnévnek örvend, hogy a f. tanév elején is több bentlakásra jelentkezett tanulót kellett, helyszűke miatt, visszautasítani. Hogy a szépen fejlődésnek indult leánynevelőintózetct további fejlődésében mi se gátolja Jäger M. Berch- mana fönöknő, az intézet nagyképzettségü vezetője elhatározta, hogy az intézeti épületet a szükséghez képest kibővíteni. A zárda ezidőszerint. körülbelül 160— 180 ezer koronát áldoz a bővítésre. — Félévi értesítő kiosztása a középiskolákban. F. évi január 31.-én kaptak ki a helybeli gimnázium tanulói értesítőjüket. Az eredmény nem mondható kielégítőnek, minek egyik oka, hogy a családfők hadban vannak g házi fegyelem ekként meglazult, a másik oka pedig az, hogy a szülök más munkaerő hiányában- házi és gazdasági teendőkkel terhelik fiaikat. — Helyreigazítás. Múlt számunkból, azok nevei közül, kik közreműködésükkel szívesek voltak az Ismeretterjesztő Előadások sikerét előmozdítani, tévedésből kimaradt Reiss Irénke urleány neve. Fogadja tehát most a rendezőség őszinte köszönetét. — Sorozás. Pénteken és szombaton volt az 1899 évfolyam bemutató szemléje. A beváltak csekély számáról is láttuk, hogy nagyon válogatták a legényeket. — Félévi szünet a főváros iskoláiban. A főváros iskoláiban próbaképen elrendeíte a félévi szüneteket akként, hogy a kéthavi nyári szünet helyett február és augustus havában lesz 4—4 heti szünet. Előre megmondhatjuk, hogy e kísérlet eredménye az uj rend ellen fog szólni mely. úgy pedagógiai mint egészségi szempontból csakis' káros lehet a tanulóra. Reméljük, hogy legal ább az állami iskolák, nem fogják ebben a fővárost utánozn i — Cukorutalványozás. A cukorközpont a járás részére újból 150 métermázsa cukrot utalványozott. — Az árdrágítók büntetése. A belügyminiszter a vármegyék alispánjaihoz rendeletet küldött, amelyben úgy intézkedik, hogy akik árdrágításért, élelmiszerhamisitá- sérr, maximális árak túllépéséért mondattak bűnösnek, büntetésüket ezentúl nem a rendőri, hanem az ügyészségi fogházban kötelesek kitölteni. Ilyen büntetések halasztására csak a legkivételesebb esetben adható engedély. — Harangok mennek a harcba. Szakoson február 7.-én szerelték le a templom és kápolna harangjait. Elvittek hat kisebb harangot. Alkalmi beszédet és imát a békéért Vitkovits Ferenc plébános mondott. Hogy mennyire szivéhez vannak nőve a harangok a katolikus népnek, annak megható bizonyítékául szolgált, hogy fél tizenkét órakor a templom zsúfolásig megtelt és a nagysokaságban alig találkozott aki ne köny- nyezett volna. A beszéd alatt fehér ruhás leányok megkoszorúzták a harangokat és a pápai hálaima után orgonakisérettel szép éneket énekelt Szíjártó László kántoriamtól — R jégsport. Az idei hirtelen beállott tél nagy örömet keltett a jégsport híveiben. Előkerültek a rozsdás korcsolyák, melyeknek vörös nyáriköntösét lehúzta a kíméletlen „smirgli“, hogy a fényesen tündöklő nap sugarainak legyen hol megtörniük. A mait évek kényelmes jégpályája még mindig nyári álmát alussza. Nem zsibong rajta a vig gyermeksereg, nem kötekednek egymással elegáns hölgyek és urak. Nincs gazdája a régi pályának, de azért a jégsporj tot vigan ü«ik, legfőképen a fiatalok a hol- | gárkertésztelep melletti réten azt az eivet. valva „Magad uram, ha szolgád nincs“ — vigan söpörve maguk a jeget. — Szőlősgazdák megörvendez- tetése céljából közöljük, hogy a földmi- velésügyi minisztérium az idei szölőperme- tezéshez máris több rézgálicot biztosított, mint amennyit a múlt évben kiosztott. Eddig 31 ezer métermázsa áll rendelkezésre, melyet még a tél folyamán fognak a törvény- hatóságok utján kiosztani, a többit pedig későbben.— Ez valószínű véget fog vetni a rézgálic uzsorának. Egg tanuló leány és hét tanonc fizetéssel azonnal felvétetik, a Bruck-nyomdába Dombóvár.
