Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1917-02-11 / 7. szám

7. szám.

I. ÉVFOLYAM

Dombóvár, 1817. február 11.

Előfizetési ár:

Egész évre • 12 kor.

Fél évre • • 0 . Negyed évre . 3 * Egyes szám ára 20 fill.

TARSflDflUJ/lI HETIüflP

megjelenih: minclen vasárnap.

Szerkesztőség: Ujdoibóvár, Rákóczi-nt 1. síin

Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24 sz.

Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesz- :: tőségbe küldendők.

Felelős szerkesztő: NESSL ÄLÄJOS.

A. kereskedés

nálunk szabad dolog; Annyira szabad, hogy azokat az árukat is, miknek árát maximálták, tetszés szerinti árban adják. Sőt! Mégcsak ott kezdődik az igazi szabadság!

Nálunk az már úgy van szokásban, hogy az emberek nem tudják jogaikat mások érdekeinek, jogainak sérelme nélkül gyakorolni. A szent „én“ erőszakosan,- kellemetlenül előretolakszik, minden egyéb jogos igényen keresztülgázolva, nem is szólva arról, hogy a méltányosság teljesen ismeretlen fogalom.

Ha fejtetőre állított viszonyaink között meg lehetne valamin csodálkozni, ha immár nem a lehetetlen vált volna rendszerré és kivétellé a normális, meg kellene ütköznünk azon az uj háborús nyavalyán, a gazdagodási vágyon, mely ma annyi embert kerített hatalmába. Férfiak, akik a háború első hónapjaiban jobb érzésükre hallgatva meggyőződéssel Ítélték el az áremelőket, ma már gondolkodás nélkül, irigy lésre- méltó gyakorlottsággal cselekszik ugyanazt.

Lapkiadótulajdonos: Felsőeőri PÄÄL JÓZSEF

■iMMiiiiiumnrnrinrr^'—iiiiiawiiiiiMi—iiB[iBmini cr-xswAsascJBK>u^iaaanHMRS»a£XsuznxiraCT9axmaBaB»

Miért? A publikum, a jó publikum neveli őket ilyenekké. Hogy példát említsek: ha kidobolják, hogy a dombóvári piacon ezentúl a tejet (olvasd: vizet) nem lehet 60 fi 11 ér—

! ért mérni, hanem csak 50-ért, s en- ! nek következtében a jó pulaiak nem hozzák tejüket a piacra hanem csak a — falu végéig (ismerik azok vevőiket!), akkor a mi asszonyaink kimennek a falu végére s még az boldog, aki a másikat felüllicitálhatja.

I És kél a tej nem 60, de 80 fillérért. i Ne is lepődjünk meg azon, ha

i

j bizonyos üzleti cikkeknél mindamel- ; lett, hogy a kereskedők között a konkurrencia válaszfalat emel, olyan j harmonikus árakat találunk ; minden válaszfal ellenére is megvan a ; drótnélküli összekötő háló, az áremelési tendencia alakjában s így ! megvan az egyöntetű eredmény is, Tehetetlenségében mit tegyen az ember egyebet, — mint fizessen,

: amikor látja, hogy a .,40 fill.“ felírással ellátott árut 1-2 koronáért adják ? A régi jó időben legalább a szolidság látszatát akartát megóvni : ma ilyen törekvésről — tisztelet a kivételeknek — talán szó sincs».

Nem is említem -- mert a kereskedés rosszul felfogott szabadságának természetes következménye

— azt, hogv különös, ha nekem 200 koronáért kell megvennem azt az 50 koronás kabátot, amit más, mert alkudni tud, 100 koronáért kap meg. Tessék megtanulni alkudni, érteni az áruhoz. És tessék

— szolid üzletbe menni! Jó! —De most sok .,szolid“ üzletben — sem elégszenek meg 30-50 százalékos haszonnal, hanem 500-600 százalék kell!

— Hja! hangzik a válasz, de mindenben 500-600 százalékos az j áremelkedés! — lit a circulus viti—

! osus: tessék eligazodni rajta!

És mégis. Van ennek a boldog,

I országnak" egy branche-a, — mely nincs benn ebben a circulusban,— mely nem keveri a kártyát, csak fizet.

Az úgynevezett magyar közép- osztály s általában a fixumosok.

Ők hidegvérrel — mert eihül ben nők a vér — fizetnek s valami meginagyarázhala11 an legyeimezett- séggel vagy egykedvűséggel állják a szörnyű próbát, a véresen komoly

Jarjaille a jó Istennél.

Provence-i legenda, irta: Alphonse Daudet.

Fordította: Tömlő Lajos.

Jarjaille, a saint-rémy-i teherhordó egy szép regfel meghalt. Mint más halandó, belezuhanj. ö is az örökkévalóságba. Gurul, gurul . . Ki tudja, hol áll meg ... Ki tudja, hova jut . . . Hisz az öröklét nagy, roppant nagy,- fekete, mint a szurok s félelmesen mély és határtalan. Szegény Jarjaille, nem tudja, merre vegye útját. Bolyong Itfe-oda az éjben íogvaeogva, vaktában csinálva az uszótempókat. Hosszú kínlódás után végre megpillant egy kis fényt ott fent, — egészen fent. Arra tart. A jó Isten kapuja, a men«yo«zág ajtaja volt az. Kopogtat.

— Ki az? Kiáltja Szent Péter.

— Én

— Ki az az én ?

— Jarjaille.

— Jarjaille Saint-Hérnyböl ?

Kitaláltad.

— Te esavargó,- szólt Szent Péter — van-e benned egy máíwiemnyi azégyenérzet? Mersz-e még a p aradi «somba jönni, te, le,

aki busz év óta egyetlen egyszer sem voltál szent misén?! Te, aki minden böjti napon megeszed a húst, ha hozzájuthat ? Te, aki csigagyülekezőnek nevezted el a mennydörgést, mert a csigák vihar után elő szoktak bújni ... Te aki istenfélő atyád szavaira: „Jarjaille, megver a jó Isten!“ többnyire ezt szoktad felelni ; „A jó Isten ! Ugyan ki látta öt?! Ha egyszer meghalunk, meghaltunk. fonti Befejeztünk mindent. Nem marad adóság!” Te. aki megtagadtad, káromoltad a jó Istent, úgy hogy borzadva gondolok rád mindig . . . Hát lehetséges-e, nem is tudom elhinnfhogy te elvetemült istentagadó a mennyország ajtaján kopogtatsz

Szegény Jarjaille igy válaszolt :

— Igazad van. Bűnös vagyok, nyomorait bűnös! De hát ki sejtette volna, bogy a halál után még ennyi titokzatosság van : Elvégre is tévedtem, csalatkoztam, beismerem. Most kell meginnom a levét. De, Szent. Atyám, csak azt engedd meg, hogy egy pár percig láthassam nagybátyámat. El szeretném neki mesélni, mi minden történt Sain-Rérnyhen.

— Miféle nagybátyádról beszélsz?

— Az én nagybátyámról, Matériröl, aki mint a „Fehér vezeklők” * ajtatos társulatának tagja egész életében gyónt.

— Hát Matéri a te nagybátyád ? Ö bizony száz évi purgá tóimra van Ítélve.

— Száz év?! . . . lü vétket köv»t~ hetet el ?

— Talán emlékszel, hogy körmeneteken ő szokta vinni a keresztet. Egzszer nehány jókedvű pajtása összebeszélt s egyikük, elkiabálta magát: ,,Nini, Matéri viszi a keresztet!” Kissé távolabb megszólal egy másik hang; „Nini, Matéri viszi a keresztet!” Majd egy harmadik mutat reá ! „Nini, Matéri . . .” Matéri kijővén sodrából, oda kiáltott : „Mit viszek én, hé ? . . . Ha téged

^Franciaországban vanak különféle — vezeklő társaságok. A világiknak ezen ájtatos egyesületeit a tagok által viselt ruha szme szerint nevezik el.

Így vaunak : „pénitents blancs”, „penitent» noirs”, „pénitents bleus” és „pénitents gri*” (fehér, fekete, kék és szürke vezeklők.) A ragok kötelezik magukat bizonyos poniten- cia-gyakorlatokra és meghatározott idöbea elvégzendő gyónásra. A peniteucia- gyakorlatok részben nyilvánosak. E vezeklőknek ünnepélyes {elvonulása sokakra megdöbbentő hatással van. A í-‘ke>.« reverendás, csuklyái alakok—égő gyertyákkal kezükben—elfödött arccal, melyből csak a szemek villognak ki: különösen éjjel kiaérteües látványt nyújtanak s nagyban fokozzák a temetéseknek qs gyász- szertartásoknak amúgy is komor hangulatát.