Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-02-04 / 6. szám
3. oldal. DOMBÓVÁRI HIRLÄP 1917. február 4. Itt csupán az irányt akartam megmutatni. Egyébként a legjobb a legszebb példát maga Németország adja meg‘ mely a háborúban bebizonyította, hogy tartalékjaiban kifogyhatatlan ! Mi itthon alig merünk az utcára lépni vagy szégyenkezve valljuk be, ha már 3 — 4 gyermekünk van, Németországban : az a legbüszkébb, aki 10- 12- 14 gyermekével dicsekedhetik. Egy családnál átlag 6 — 8 gyermek van. S bebizonyított tény, hogy Németország rohamos emelkedésének egyik főoka gyermekáldás. De amig nálunk „gyermekáldás“ helyett „gyermekátokról“ beszélnek, addig ne reméljünk tovább boldogabb jö- vőében. Fogjon tehát össze a nagy társadalom minden rétege s legyen rajta úgy anyagi, s ezt hangsúlyozom anyagi, mint erkölcsi erejével azon, hogy úgy az anyák, mint a csecsemők védelmével, illetve megmentésével a hazának minél nagyobb szolgálatot tegyenek. Különösen az intelligens hölgyközönségünket kérem, hogy a segitségreszoru- lókat anyagi és szellemi táplálékkal, jó tanáccsal a jövő generatió megismertetése érdekében támogassák. A katonák a fronton—ők itthon nyerjék meg a csatát ! Dicsőségünk nem lesz kisebb a katonákénál! Forrai István. Régi emlék. Jázminbokor sűrűjében csendes nyári estén. Óh mi sokat ábrándoztunk enyelegtünk ketten, Alom volt a mi szerelmünk,csendes nyári álom, Boldogságunk függött akkor egy kis arany szálon. Ketten bírtuk a reménytől e kis aranyszálat: Egyik vége kezemben volt, a másik Te nálad; ügy örültem, őrizgettem, megremegtem érte, Mégis-mégis elszakadt az, Kihúzta meg? Én . . . Te? Sió. — Ismeretterjesztő előadás Dombóváron. Január hó 27.-én volt az első ciklus utolsó — hatodik — előadása. A termet ezen alkalommal a közönség zsúfolásig megtöltötte; többen helyhiánya miatt kénytelenek voltak haza menni. A műsor első száma Kopacsek Ervin jegyző felolvasása volt. Kétévi szibériai fogságáról olvasott fel. Kedves és megható epizódokkal tarkázta rendkívül érdekes előadását. Az érdekes és ügyesen összeállított előadást a közönség viharos tetszéssel fogadta. A második szám hegedütrió volt. A harmadik számban Reiss Irénke lépett lel két szavalattal egy komoly s egy tréfással. A végén nem tudta a közönség eldönteni, — melyikben nagyobb mester a előadó Mindkettőt a legnagyobb ügyesség« gél, kedvességgel adta elő. Fáradságának, ügyességének méltó jutalma volt a nagy s .szívből jövő taps, amit kapott. A negyedik számban a gimnáziumi zenekar lépett fel egy induló s egy keringővei bizonyítékát adva annak, hogy a helyes utón halad a tökéletesedés felé. Az előadás végén Nessl Alajos gimn. igazgató, az Ismeretterjesztő előadások vezetője, búcsúzott el kedves publikumától a viszontlátásig. — Uj polgári menetrend. Mint illetékes helyről bennünket értesítenek február hó 15.-én a pécsi Máv. üzletvezetőség területén uj polgári menetrend lép életbe. — A menetrend, főként a tehervonatok forgalmában idéz elő változásokat, mig a személy-, szállitóvonatok menetrendjében csak percnyi eltolódások lesznek, üj vonat beállításáról a személyforgalmi relációban ezúttal nincs szó. Az eddigi vonatok azonban megmaradnak. — Vasúti küldemények árverése. A kézbesithetetlen küldemények árverése Kaposvár állomáson f. é. február hó 22-én, Pécs főpályaudvaron pedig 23.-án mindkét esetben d. e. 9 órakor lesz megtartva a te- heráru raktárakban. Közöljük az érdeklődő kereskedővilággal. — Citromszükséglet bejelentése. Járási főszolgabíró felhívta a községeket., hogy havi citromszükségletüket jelentsék be. — Megfagyott orosz katona. Mikotyén Maxim felsőleperdi orosz hadifogoly felső és alsóleperd között megfagyott. Állítólag ittas állapotban igyekezett valahonnan hazafelé. _ Betöréses lopás Dőbröközön. Tóth I mre döbröközi lakos pincéjébe folyó hó 22—23 közötti éjjel eddig ismeretlen tettesek betörtek és 486 kor. 20 fill, értékű bort elloptak. — — Mennek a harangok. A napokban szerelték le Tengődön a hadügyi célokra igénybe vett harangokat úgy a róm. kath. mint a református templomban. Koszorús leányok vették körül a koszorúkkal díszített harcba induló harangokat, melyek levétele alkalmából. Hortobágyi József plébános a plébániatemplom előtt. Bocsor Lajos ref. lelkész pedig a ref. iemplom előtt tartott megható búcsúbeszéd A két templomnak árván maiaet egy-egy harangja kisérte utoisó útjukra a távozó harangokat. — Epizód az állomáson. A múlt napok egyikén, az esti szürkületkor, midőn a budapesti.- fiumei- és pécsi gyorsvonatok éles találkozásukra futottak be az ujdombó- vári pályaudvarra, történt ez a kis eset. A perronon felpezsdült az élet, ideges hajlamú urak, didergő mamák tülekedtek a nagy tömkelegben ; parfümös illatot terjesztő úri asz- szonyok, hidegtől kipirult arcú urilányok, fess huszártisztek esengtek az étteremben, melynek ajtaján most éltesebb hölgy lépett be. Egy másik idősebb hölgy az egyik asztal mellett állott, szék hiányában nem tudott leülni. Az imént belépett hölgy széket kért a „Herr Generalkellner“-től, aki nyomban harsány hangon vezényelt az egyik pikko1 lónak: „Azonnal egy széket annak az öreg hölgynek“, s a pineércsemete már is ott termett a székkel. Hölgyünk az „öreg“ jelzőre csendesen az ajkába harapott, s f.(gyos mosollyal, de jelentőségteljes kézmozdulattal adta tudtára a pikkolónak, hogy a széket a másik asztalnál álló „öreg“ hölgy kérte. Tableux ! A gordiusí csomót egy sikkes tüzérfőhadnagy oldotta meg, aki gyors figyelmességgel rezervált egy-egy széket a két hölgynek. Eddig a történet, melyet a téli csípős zellső susogott be szerkesztőségünk ablakán. Előfizetési felhivás. Kérjük lapunk t. olvasóit, szíveskedjenek az előfizetési dijat lapunk első számához mellékelt utalványon beküldeni, hogg a ngomandó lappéldányok számáról tájékozást nyerhessünk. IRODALOM. Háborns könyvek. Akik a háborút úgy állították be az első napok szerencsétlen entuziázmusában, mint eszmék, gondolatok, világnézetek korrigáló- ját, nagyon szomorúan csalódtak. Akik a művészi problémák kikristályositójaként szerették volna feltüntetni a harcok lélektelen munkáját, azok ma már nagyon csendes, szótlan, megvert emberek. A háború, maga a háború se nem korrigáló, se nem tisztitó elem. A művészi mesterség kohójában olyan közönyös, akárcsak egy dunántúli «zeptem- beri naplemente. Téma, szürke téma, amelynek meglátásához vagy inkább megszépítéséhez művész kell, szem kell, intuíció kell. A háborúhoz is csak az illetékes faktor nyúlhat, ide is művész kell, mint a világ minden teremtett dolgához, hogy az tulkiáltsa, legyőzze, megelőzze az amatőrködést, az irodalmi tehetetlenséget a dédelgetett pepecselők kisvonalu munkásságát. Ha végig vizsgáljuk a magyar háborús irodalom könyvespolcunkra került foliánsait csak erről győződhetünk meg. Itt is a tehetség a szóvivő, a mester. A napi aktualitások szintáját csak ezek tudják túlszárnyalni. Nem mondom, hogy azután mindig ezek az olvasott írók, a beérkezettek, a nagy közönség kedvencei. Talán a fordítottja áll. Előttünk egy könyv. Magyar gondok a címe. Kévés szó esett róla a nagy magyar könyvpiacon. Kevés ember ismeri a reklám hiányában, nem is ismerheti az áldatlan magyar spekuláció miatt. Épen ezért írunk róla hogy igazoljuk állításunkat. Márkus László a könyv poétája. Színházi ember, de tolla keresztül szántott minden magyar problémán. Ennyi keservet, ennyi bajt, ennyi magyar békétlenséget, ennyi sorokba sorakoztatot magyar fájdalmat kevés szem látott meg. Magyarsága a szembeötlő. Nincs sora, nincs gondolata, amelyet nem a magyar érzés hangsúlyozna. írjon és meséljen bármiről, mindig hazavetődik a lelke. Márkus a zsiros, fekete televény, a magyar föld szerelmese. A névnélküli magyar Péterek meg kitagadott, kicsufolt magyar Jánosok szószólója. Irásmestersége csak komolyabba teszi mondanivalóját, de meg szomorúbbá is. Melankolikus színei, derütlen elmélázásai mögött vátesi erők bújnak meg. Egy ember, aki itthon, a belső fronton döngeti a elkek bereteszelt várkapujut. Egy harcos, aki magyarságunk halvány derengésére vigyáz: Hasad-e, fakad-e, vagy mindig fénytelenebbé válik a magyar ég fényessége ? Akik szivük alatt hordozzák magyar sorsunkjóra-rosszra fordulását, akik az unalmas, hazug haditudósitások után a háborús irodalom egy tiszta, szépségekkel telehintett munkájával szeretnének megismerkedni, azok olvassák el a Magyar gondokat ezt a kissé elveszett, szánt szándékkal elbújtatott, szerény külsejű könyvet. Nagyon sokkal gazdagodik a lelkűk a Magyar gondok végiggondolása után. (czi Z) Adakozzunk a Vöröskeresztnek!
