Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-02-04 / 6. szám
2. oldal. 1917. február ^ a gimnáziumi zenekarról. Négy osztályú középiskolában 18-20 tagból álló zenekar szokatlan. Elegükén látjuk, hogy a vezetők súlyt helyeznek a tanuló ifjúság zenei képzésére. Ha tovább is oly nagy gonddal, lelkesedéssel karolják lél az ifjúsági zenekar ügyét — a dombóvári gimnáziumi zenekar hires lesz. Annyit rövid szereplése után is megállapítottunk, hogy észrevehetően fejlődik. A hat előadás közül az első három a ,, Kereskedelmi Kaszinó “ olvasótermében volt, a többi a zárda nagytermében. A megjelentek száma 230 — 3UÜ közölt változott,— üres hely sohasem volt, sőt nagyon sokan elmaradtak a hely szűke miatt. A 20 filléres belépődíjak és íelülfizetések tiszta jövedelme a 400 koronát meghaladja, mely összeget a rendezőség kulturális célra fordítja. A rendezőség méltó önérzettel tekinthet az elmúlt ciklusra. Sikerült a közönségben az érdeklődést felkelteniük s a várakozást az újabb ciklus után. Ha volna Dombóváron alkalmas nagyobb terein, bizonyára mégtöbben érdeklődnének, szereplők is többen jelentkeznének, sőt ellátogatnának — napi más szórakozásukról néha—néha lemondva — a férfiak is. A rendezőket, közreműködőket, hallgatókat a kultúra néma géniusza köszönti. Vrcti. Téli strófák. Igaz-e, nem igaz? Nem tehetünk róla. Egy szerelmes párról Szói mostan a nóta : Hogy a papa szivét Kijátszhassak végre Megugróttak csendben Tegnapelőtt délre. Ám a kemény papa Neszét vette ennek, Vonatra ült, s mindjárt A nyomukban termett. Áldást adott rájuk A szabad ég alatt, Mitől egyik jobbra, Másik balra szaladt. Sió. — Nyugalomba vonult állomásfőnök. Wolleszky Károly, Máv. felügyelő, Pécs főpályaudvar állomásának főnöke, városi törvh. bizottsági tag, több jól kiérdemelt rendjel tulajdonosa 22 évi pécsi állomásfőnöksége után nyugalomba vonult. Wollesz- kyt megyénkben is sokan ismerik, s csak az önzetlen tisztelet kiséri nyugalomba is. — Ä Máv. köréből. Littke Jenő, a Máv. pécsi üzletvezetője, megrongált egészségének belyreállitása végett tizennégy napi kúrára Tátralomnicra utazott. — Oltáregylet Dombóváron. Mint halljuk, a hitélet mélyítése céljából, a közel jövőben meg fog alakulni az oltáregylet. A megalakulás előkészületei már folynak. Dombóvár katolikus társadalmának hölgyei örömmel fogadták e hirt, mert ez egy újabb alkalom lelkiszükségleteiknek kielégítésére. — Sok a hó a járdákon és síkos az ut. Ha megjön az olvadás hadicipőnket átáztatja a sok viz, sár. Kérjük a háztulajdonosokat, hogy gondoskodjanak a járda megtisztításáról. Az illetékes hatóság rendeletét és ellenőrzését is kérjük. DOMBÓVÁRI HÍRLAP — Búcsúszó és köszönet Az igen tisztelt közönség azon részének _, mely a vezetésem alalt lefolyt Ismeretterjesztő Előadásokat oly szép erkölcsi és anyagi sikerekhez segítette — ezúton is őszinte köszönetét mondok. — Fogadják hálás köszönetemet az alább felsorolt hölgyek és urak is, akik mindig oly készségesek voltak tehetségüket, képességüket a lefolyt előadások sikere érdekében érvényesíteni, miáltal ezen előadások nívóját az átlagoson messze felül emelték. Hálás köszönetét mondok : Bajusz Árpádné, Günsbergerné Goldschmied Böske, Karkecz Lajosné, Síéin Nán- dorné és Dr. Telegdi Sándorné úrasszonyoknak, Goldschmied Böske, Ivanich Manci Lehmann Rozika és Nessl Ilona urieányok- nak, Csehdk Lajos, Godina István, Kopacsek Ervin, Lechner Lórdnd, Lehmann György és Vinekker János uraknak. Dombóvár, 1917. február 3-án. Nessl Alajos giinn. igazgató, ismeretterjesztő Előadások vezetője. — Pótlás. Lapunk 4. számában közölt gyűjtési kimutatásból kimaradt. Schiller Jenőnó 4 k-ás adománya. A gyűjtés rendezői utólag ez ui.on köszönettel nyugtatják. — — Utipodgyászvizsgálat az uj- dombóvári állomáson. Járási főszolgabíró előterjesztésére a közélelmezési hivatal az utipodgyásznak az ujdombovári állomáson való megvizsgálásával Kovács István, Gábriel Alajos, Schiller Jenő és Devecseri György dombóvári lakosokat bizta meg. Megbízottak ezen minőségükben az esküt a napokban tették le a járási főszolgabíró előtt. — Ä pótrekvirálás felfüggesztése. Vármegyei alispán intézkedése folytán járási főszolgabíró utasította a községeket, hogy a múltkor elrendelt pótrekvirálás végrehajtását további intézkedésig hagyják függőben. — Az Ujdombóvárra vezető gyalogút elkészítése. Járási főszolgabíró az ujdombovári vasúti állomás főnökségégének kérelmére vármegyei alispán úrhoz előterjesztést tett az ujdombovári vasúti állomáshoz vezető gyalogul salakoztatdsdnak engedélyezése iránt. Vármegyei alispán most — hála a főszolgabírói előterjesztésnek, — a szekszárdi m. kir. államépitészeti hivatalt utasította, hogy ezen gyalogutat a kedvező idő beálltával az útfenntartási előleg terhére készítse el. Az ut készítéséhez és -a későbbi fenntartáshoz szükséges salakot az állomás főnöksége lesz köleles szolgáltatni. — Az ismeretlen katonahullák és a hadsereg kíséretében ismeretlenül elhalt polgári személyek XIII. számú fényképcsoportja a föszolgabirói hivatalban, illetve a hivatal folyosóján, megtekinthető. — Dohány tolvajlás. A pécsi dohánygyár nagyobb mennyiségű dohányt szállított Szakály-Högyészre. A szállítmány Uj- dombóváron ment keresztül, ahol a vonatot a dombóvári vonatkísérő személyzet vette át a pécsiektől. Ekkor még a szállítmány megvolt, amit az ólomzár sértetlensége bizonyított. Amikor a rendeltetési állomáson a kocsit lekapcsolták az ólomzárak fel voltak törve. A rögtöni vizsgálat megállapította, hogy 5 bál 70 kg. kincstári dohány hiányzik. Egy feltépett bálból szintén 886 csomag dohány hiányzott. — A széleskörű nyomozás azonnal megindult, de mindeddig nem tud. lak a tolvajok nyomára akadni. Nyomozások. Adakozás. Nemrégiben olvastam a „Budapesti Hírlap“ múlt évi gyűjtésének hasábos kimutatását mely több mint 100,090 kor.-t mutat. Gratulálunk a lapnak, nehéz s szép munkát végzett. Elismeréssel emelünk kalapot az adakozóknak. — Ha hozzávesszük a többi napilapok gyűjtését is, megnyugvással vesszük tudomásul, az itthonmaradtak nemes érzékre á a nehéz idők megértésére valló cselekedetét. De van valami, ami engem nem elégít ki. Mindenre adakoztunk, de aránylag keveset — nagyon keveset az anya - és esecse- mövédelernre. Ez pedig legalább is olyari fontos és még mindig kevésbé meggondolatlan kérdése a háborúnak, — mint teszem a hadiitölcsön- jegyzés, a rokkantak ügye vagy a hadsegé- iyezés. A vérzivataros, immár két és fél háborús, év a maga dicsőséges győzelmeivel | és nagy emberáldozatával, már sokkal több j vért kívánt tőlünk, mint amennyire csak gon- : dőlni is mertünk voina. Most még nem látjuk, nem tudjuk a visszanemtértek számát | még sokak halálhírét elvesztőt reményünk színes fátyola takar,ja demajd ha végetérnek az Isten ostorcsapásai s nem jönnek vissza azok, akiket visszavártunk s az utolsó reménysugarunk is eltűnik, amikor megtudjuk azt, amitől mindig féltünk — a sok névtelen hős rég csendes pihenését valahol az idegen- j ben, akkor — akkor fogjuk tekintetünket a i jövö felé irányítani s kérdezni: kik lógjak a j vissza nem térteket pótolni, kik ütik helyre azt a nagy léket, melyet a haza érczfaláii ütött a háború? Nem tudom az illetékes vezérférfiak mennyiben készültek már el a jövendő Magyarország újra felépítésűnek programújával bár bizonyos vagyok benne, hogy lázasan dolgoznak—de nekem az a meggyőződésem, hogy az újra felépítés alapkövét az egész magyar társadalom s annak minden rétege által, minden anyagi és erkölcsi erejének latbavetésével, az anya- és csecsemővédelemnek kell képezni. És itt a társadalomra a nagy feladat vár. Régen nyílt, — de annál szomorúbb titok már az, hogy a csecsemőknek egy éves korig 50—60 %-a pusztul el bélhurutban. A statisztika nem csal Ez pedig szomorúbb statisztika, mint amit a háború emberáldozatban tőlünk követelt ! A veszteség legfőbb oka az anyák szegé nységében, gyenge táplálkozásában s az okszerű csecsemönevelés, vagy teljes tájékozatlanságában, vagy elavultságában keresendő. A felsőbb leányiskolákban kötelező és fontos tárgyként kellene a csecsemőápolást tanítani, népszérü orvosi füzetekkel és előadásokkal különösen a szegényebb s falusi anyákat— a legfontosabb szabályokkal megismertetni, a bábaképzést intenzívebbé tenni, szegényebbsorsu gyermekágyas anyák részére szervezett otthonokat szaporítani, az egyke terjedését a törvény szigorával megakadályozni, a háromnál több gyermekkel biró anyákat minden következő gyermek után járó külön állami segítségben reszesitei, a a3aládalapitás nehézségeit enyhíteni stb. stb. mint e helyen mind elmondani sem a tárgy sem a helyszűke meg nem engedi.
