Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-11-04 / 45. szám
I ÉVFOLYAM. 45. szám Dombóvár, 1917. november 4. TARSfiDALíJVII HETIÜAP Szerkesztőség: Dombóvár, Sz. László-tér 18. Kiadóhivatal : Hunyadi-tér 24. sz. Előfizetési dijak és hirde- rósek a kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesz- : tőségbe küldendők. megjelen minden vasárnap. iTTwerarnra^-rrrinrnr'r^'^jn-'■ • I,n Királyunh névnapja. Először köszönt reánk ifjú királyunk nevenapja, amióta Szent István koronáját feltették fejére, amióta az esküdombon ott fenn a budai várban a világ négy évtája felé végigmérte kardjával a csapásokat, hogy ezáltal is jelét adja, miszerint az ország törvényeit mindenütt és mindenfelé megtartja és megtartatja. És felhangzik mindenfelé, ahol ma Istenünk véghetetlen irgalmát és kegyességét a hívők milliói dicsérik, az áhitatos zsolozsma, melynek utolsó szavai oly elemi erővel dörgik; ,,Tartsd meg Isten a királyt.“ Jelentős napokban hunyta le örök álomra szemeit agg királyunk, akinek a Mindenható hosszú életet adott és aki életének utolsó napjaiban látta maga előtt lángokba borulni az egész világot. A kifürkészhetetlen gondviselés nem engedte meg, hogy ennek a háborúnak végét megérhesse, de Gorlice, a szerb és montenegrói háború oly dicső fegyvertényei, amelyek életében játszódtak le, szivét még élete zenitjén is büszke örömmel töltötték el. És örökébe lépett ifjú királyunk IV. Károly, tele életkedvvel, tele tetterővel, tele lelkesedéssel és annak a zálogával, hogy népei szere- tétében felemelkedve valóságos atyja lesz országainak. Ifjú királyunk ott volt az ágyuk dörgésénél, ott lelkesítette a katonák ezreit, ott tűzte keblére a bősöknek a vitézség jutalmát és nem kerülte el figyelmét nem a sebesült katona hön^ése. nem az árvák és özvegyék jajszava, nemes szive üdítő balzsamot tudott találni a szenvedők részére, jóságos lelke ezekben a nehéz napokban is egy célt tekintett, segíteni az enyhülést, vigaszt óhajtókon. Mikor IV. Károly király az ország kormányát elfoglalta, áruló ellenségünk, a rabló hadjáratra mir- den fondorlattal felkészült román vette el a mi és szövetségeseink csapatai hősiességétől méltó büntetését. Akkor mérték rá az utolsó csapásokat. akkor hatoltak hadaink egyre mélyebben ellenséges földre és alig helyezték ősz királyunk fáradt testét örök nyugalomra, elesett Románia kulcsa, a békében oly gőgös, a francia erkölcsöket a maguk fer- I tőjével majmoló Bukarest. Ma pedig, amidőn szeretett ifjú királyunk névenapját ünnepeljük, ma amikor a nemzeti trikolor leng mindenfelé széles ez országban, ma | amidőn méltó ünneplés céljából ismét letesszük néhány órára a munka szerszámait, legfőbb RIadurunk maga állt csapatai élére és a hűtlen szövetségest seregeivel kergeti egyre jobban a saját területére, miután sikerült rövid néhány nap alatt visz- szahóditani az olaszoktól mindazokat a földekét, amelyeket két és fél év keserves Karcai folyamán, annyi véráldozat árán megszereztek. A háború uj felvonása elé értünk.' A Balkán népek sorsa megpecsételődött, a dühös oroszlánnak mutatkozó hatalmas keleti nép ezer sebtől vérezik számos veresége után, most pedig Itália kék ege alatt kovácsolják csapataink a békének láncait, hogy annál tartósabb kötelékkel fűzzék egymáshoz a világ népeit, s ha ellenségeink még mindig nem akarnak magukra eszmélni és még mindig magas hangon, ferm- héjjazon föiényesszerepet akarnak játszani. Ifjú királyunk jelszava jelöli meg számunkra az utat, amelyen haladnunk kell. Tele békeszeretettel kor mányozza e hazát és az általa meg- j jelölt uton -előretörekedve, fogjuk j elérni azt a derült ünnepet, amely j most már nem késhetik sokáig. Emeljük fel szivünket és kérjük az | Egek Urát adjon királyunknak hosz- | szu életet, boldogságot,, népeinek megelégedést és szerencsét, hogy 1 mindenkor csak öröm legyen élete ! folyása. Ily kívánalmakkal zengjük szív örömmel: „Tartsd meg Isten IV. Károlyt, országunk ^irályát.“ f Dr. P. S. A reformációi jubileumi zeneestély. A dombóvári evangélikus nőegylet a , múlt vasárnap a reformáció négyszázados ! jubileuma alkalmából zeneestélyt rendezett, i Az estély elé feszült várakozással néztünk, | mert a műsoron oly neveket olvastunk, melyek érdeklődésünket teljes mértékben felkeltették. És az általános érdeklődés hatásosan nyilvánult meg : a község és környéke inteligeneiája zsúfolásig töltötte meg a termet. Keveset mondanánk azzal, hogy várakozásunkban nem csalódtunk, bármennyire fölfokozott igényekkel léptünk is az estély termébe, be kelt vallanunk, hogy ott meglepetések értek bennünket ; a programúi változatossága a rendezőket dicséri, arra pedig, amit hallottunk, láttunk, keresetlen szavakkal csak azt mondhatjuk : nagyon szép, művészi színvonalú volt. Az estély a reformáció diadal-énekével vette kezdet t: ..Erős vár a mi Istenünk“ I melyet Kacsa Gyuiáné dirigálása és Kültérinél Erzsiké zongorakisérete mellett kétszó- lamu gyermekkar énekelt kedvesen. Majd Novak Rezső dombóvári ág. h. ev. lelkész mondta el ünnepi beszédét. Miután megköszönte Dombóvár közönségének azt a nagy órdeiődést’ melynek ily impozáns számban való megjelenéssel adta tanujeiét, nem szándéka — úgymond — senkinek vallásos meggyőződését sérteni, viszont hiszi, hogy tárgyilagos, históriai adatokra támaszkodó beszédét a közönség megértéssel fogadja. Azon körülmények ismertetésével, melyekből a reformáció sarjadt, annak kulturális hatásait részletezve; különösen foglalkozott az egyén szabadságával, a vélemény szabad megnyilvánitásával, mint a reformáció legjelentősebb vívmányaival ; a könyvnyomás, mely akkoriban vette kezdetét, lehetővé teszi a reformáoió eszméinek nagyarányú terjesztését, a bibliafordítások közrebocsátását. Ez irányú mun- munkásságával a reformáció egyszerszmint i — amellett, hogy Luther bibliafordításával a német nemzeti irodalom alapjait megvetette, — az irodalmat hathatósan fellendítette. Magyarországi vonatkozásaiban a reformáció a nemzeti érdekeket is szolgálta ; sokszor — pl. országunk háromfelé szakadása idejében, majd az elnyomatás korszakában —- úgyszólván egyedüli sziklaként állt abban a tengerben, melynek hullámai enyészettel fenyegették hazánkat. A szép beszéd, melynek során a szónok mindvégig tárgyilagos maradt, anélkül, hogy bárkinek vallásos érzületét érintette volna, méltó érdeklődésre talált. A mesterkélt pátosz helyében az igaz meggyőződés ereje ragadta el a hallgatókat, kiket a szó
