Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1917-01-28 / 5. szám

5. szám. Dombóvár, 1917. január 28 Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Fél évre . ■ fi „ Negyed évre 8 „ Egyes szám ára 20 fill. Szerkesztőség: Ujdorobóíár, Rákóczi-ct 1. szám Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24 sz. Előfizetési diiak és hirde­tések a kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető közlemények a s 7. er kész- : tőségbe küldendők. :: T A n S A D A ü ]W I HETILAP tto«r-ji'.io*«3* i 5 1-c minden xrfi«ari-ifip. Felelős szerkesztő: NESSL ALAJOS. Lapkiadótulajdonos: Feísőeőri PAÄL JÓZSEF A hároméves szakadatlan temetés között születés is történt: Magyarországé; tántongó tömegsírok mellett bölcső ring: Ma­gyarországé; fájó életelmulások ide­jén újra él minden nép előtt: Ma­gyarország. Epén az ismeretlenség kődéből való ezen váratlan lelbuk- kanásunk miatt sokat írnak a ma­gyarokról, Magyarországról. Sokat Írnak rólunk Ausztriában, Német­országban jmégtöbbet Angliában és Franciaországban. Kezdetben velünk nem számoltak s most a vég előtt feleszmélnek; a Kárpátok ölének bus hcnvédja a végszámadásnál előállhat. Ocsudásuk nyomán terveket szőnek, jóslatokat mondanak,-s néha, mintha velünk, rokonszenvező hang csendülne ki soraikból. Elhisszük, hogy az ántánt nagy államai nem törnének létünkre, de mikor szövet­ségükbe vonták olasz, szerb, román szomszédainkat, ép azt veszélyez­tették. S nem is hihetünk nekik akkor sem, ha tényként megálla­pítják, hogy Magyarország Német­ország sorozóhelye s az lesz a bé­kekötés után is, — nem hihetünk gyászjelentésüknek sem. hói álér­zékenyen búcsúztatják a csak most felismert, de már is Németország gyarmatává sülyedt Magyarországot. I Szerintük sorsunk bizonyos azzal a külömbséggel. hogy az ántánt győ- I zelme után kát-három állam között ! feldarabolva, a központi hatalmak j győzelme után egy darabban len- i nénk — eddigi szolgaságunknál is J szolgábbak. Ámbár erős a hitünk a jobb | jövőben s átlátjuk, hogy az ántánt i okoskodása a megszoiült filozofés i rabulisztikája,- mégis ismerjük el sokkal vagyunk adósai önmagunk­nak. Sokat kell még tennünk hogy a küzdelmes jelenből biztos remeny- nyel nézhessünk a rejtélyes jövőbe. Szunnyadó erőink A éjeire .. hívni irányítani, csoportosítani kell, hogy szilárdan állhassuk az ellenséges és erőszakos, a békés és alattomos támadásokat. A politika ünnepi asztalától talán hamarosan távoznak a kijárok,- de meddig zsarolnak az üzérek! ? A kisgazdák, iparosok, kereskedők kedvezőbb vagyoni helyzetüknél fogva talán anyagilag erősebb tag­jai társadalmunknak, de ki gondos- i kodig, hogy szellemileg, befolyá- j sukban is erősödjenek!? Aage Ma- i delung a feldúlt Erdély bejárása I , j j után ír a magyar „vonzó erőről”, ' melv csodálatos hatalomma! köti a ! ^ i magyart földjéhez, de mi felismerjük- e, felhasználjuk e ezt a vonzó erőt!? Vegyük hatalmunkba a ma­gyar föld vonzó erejét s irányítsuk | úgy, hogy a magyarság zöme, — i a gazda, az iparos, a kereskedő tö­mörüljön és izmosodjék anyagilag I és szellemileg, mert-bármikép is ala- j kul a jövő-erős magyar társadalom : lesz szükséges. -Jő volna erről gon- j dől kozni mindazoknak, kik e téren valamit is tehetnek. Jó volna ^rről mindenből gondolkozni,- a nagyjö- vőjü Dombóváron is.— Jó volna a ! — vonzó erő felhasználásával sokat tenni, mert különben Magyarország uj feltűnése csak hulló csillag át­futó fénye lesz. —b.— I •&&&& - Ví&ÍKí» ‘ ÍSZ9&& Előfizetési felhivás. Kérjük lapunk t. olvasóit, szíveskedjenek az előfi­zetési dijat lapunk első számához mellekeit utalványon beküldeni, hogy a ngomandó lappéldányok számáról tájékozást nyerhessünk Gyászjelentés. irta: Kocsis László. Meghalt a Jóska. Öregedő este hallottam a hirt, mikor a szomszéd falu jegyzőjénél jártam. Oda küld­ték a hivatalos, gyászkerelnélküli jelentést. Szürkén, lélek nélkül, melegség nélkül. Meghalt a Jóska. őz József, honvéd, közlegény. A jegyző egykedvűen dalol asztalán, mikor elém tette a katonai értesitást. Még ezt is mondta : —_ Megmondhatod faludban feleségének. Szegény asszony. . . Hány gyereke maradt? őt. Kettő most született. Ezt én mondtam. A többit csak elgon­doltam. A Jóska élettörténetét. Pedig élet- sqrsa sincs. Amit ő végzett, falusi viszontag évek monoton eseménynélküüségében, fel­jegyzésre sem érdemes. Parasztsors. Ma­gyarsors. Élt, miut a napsugár a nyári há­zak fehér falán. Ki is veszi észre a falak fehér színén táncoló nyári verőfényt ? Élt, mint a sáí* őszi esőzések után. Mindenki szidta. Mindenki belegázolt. Minden ur ütötte és ő minden urat szolgált alázatos mega­dással. Magyarsors. Parasztsors. Meghalt a Jóska. Bus magyar arcú ember volt. Lekókadt í bajusszal Világoskék .szemei mindig ned­vesen csillogtak. Sirt vagy örvendezett ? Két kajla esetlen keze csak az eke szarvához simult festőén. Háza féltetős zsuppos ház volt. Egy- | szerű, tornác nélküli. A szegénysoron szo- 1 rongott. A ház mögött kis földszalag szaladt : a fehér papok erdéje alá. Az volt a kincse, operenciája. A föld. Ezen élt. Ennek élt. Ezért szenvedett. Most már nem szenved. Meghalt a Jóska. A burkonovi erdő . . . Merre van a burkanovi erdő? Olyan mint a mi erdőnk ? Olyan hatalmas, olyan sötét, olyan komor, mintha a mélye mindig vihart rejtene? A burkanovi nyirfaerdő .... Messze van-e Uramisten ? ütt álmodik most a Józsi. A burkanovi nyirfaerdő keleti oldalán, közös sir, nyolc magyar hovéd közlegény márvány- nélküli kriptája. Nyolc magyar test arany koporsója. Nyolc magyar asszony édes bol­dogsága, arany virága, mennyországa, fénye» reménysége, tündöklő csillaga s háromszor nyolc falusi árva hajdani védője, szószólója, jószivü atyja. A burkanovi nyirfaerdő . . . Ki nem szereti a magyarok közül a nyirest? | Mindenki. A nyiresek ezüstje szemükbn ra- gyok. Gyenge, hajlós águk puhasága szivük jósága. Apró, csipkés leveleinek susogása szavak szelíd muzsikája. A burkanovi nyir­faerdő. . . Eszedbe jutott e valamikor Jóska honvéd. Őz József öreg honvéd, hogy nyír­fák sokágú ezüst gyertyatartója ég kopor- j sótlan tested felett a boldog feltámadásig? Meghalt a Jóska. Élt negyvenkét évet. Becsületben tisz- ! tességben, gondban és koldusságban. Most már becsületre, tizztességre, sincs szüksége. Gondja is elhagyta. Bánata is megsze­lídült, koldussága is kinccsé vált. Minden szép lett. Most már csak csönd jöhet,, fájó csönd, kimondhatatlan hallgatás. A burkai ovi nyir­faerdő szerelmes üzenetét ki küldené ide hozzánk? Messze van. Tavasszal senki sem szakit kigyepesedelt sírjáról aranysárga gyer- mekláncíüvet. Pici gyertyák olcsó, füstős lángja nem borul fényével a novemberi őszi estén keresztjére. Talán a közös kereszt is elkallódik őszre, ahogyan elkallódott. Jóska sorsa s annyi kenyeres pajtásának élete a magyarok gyászos temetésekor. Meghalt a Jóska. S nem maradt utánna semmi. Csak a földje a fehér papok erdeje alatt. Csak a háza a szegénysoron. Csak az asszonya kietlen, kegyetlen sorsával. Csak az öt gyerek apa nélkül. A földet a koró, bujtorján bu-

Next

/
Thumbnails
Contents