Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1917-09-16 / 38. szám

I ÉVFOLYAM. ni. Dombóvár, 1917. szeptember 16. Előfizetési ár: Egész évre . . 12 kor. Fél évre • • 6 » Negyed évre 9 „ Egyes szám ára 20 Fill. Szerkesztőség: Dombóvár, Sz. László tér 18. Kiadóhivatal: Hunyadi-tőr 24. az. Előfizetési dijak és hirde­tések a kiadóhivatalba, a lap szellemi réeaéi illaté közlemények a szerkes«- : tőségbe küldendők. T ARSAD AüJVII HETlfiflP mejjjjelen minden vasárnap. Felelős szerkesztő: TÄDICS BENŐ. Lapkiadótulajdonos: Felsőeőri PÄÄL JÓZSEF Az aranyesőről szólván mindig súlyosabbá váló prob­lémát, és speciálisan magyar prob- | lémát érintett a földmivelési ügyek ' magyar minisztere. Csak érintette a problémát, de szavaiból ki lehet érezni a súlyt, amellyel az az arany­eső azokat sújtja, akiket nem is ér. Annak, hogy a miniszter csak messziről érintette tárgyát, egyrészt az aranyeső megszüntetésére irányuló eljárás részletes programrajának hi anya is lehet az oka, de nem utolsó sorban lesz oka az a természetes undor, amely elfogja a józan embert az aranyesőn felhizottak otromba­ságain elmélkedvén. Ez az otromba­ság kezdődik ott, amikor a polgár­társ a vasúton, minhogy nem szo­kott bele a másod osztály stilusába kedélyesen a gyomrodra rakja jól kifejtett végtagjait, és sercintésével pontosan eltalálja háborús parpirci- pellőidet; folytatódik, ha aBonyhád dombóvári vonalon elmeséli egy „uj földesül'“, hogy pofozott fel egy munkában meggörnyedt, öreg bérest és hogyan dobott ki egy hadiözvegy béresasszonyt hét gyermekével együtt az útfélre. Végződik aztán ez az ot­rombaság... Istenem ! hol is fog végződni ?... A szociális gondolatnak mindig csődjét és halálát jelentette a va­gyon aránytalan elosztódéba, mert a társadalmi élet fennállásához és virágzásához szükséges egyensúlyt bolygatja meg. A termelő és fo­gyasztó, valamint a kereskedő és vevő közötti viszonylatnak szük­ségképen megszűnését vonja maga után ez a lehetetlen állapot, hogy ugyanazon félen van a termény és tőke, áru és pénz. Érthetetlen olyan nemzetgazda- dasági érvelés, amely az energia \ megmaradásának elvére hivatkozik ; és annak örül, hogy hiszen jól van még minden, itt marad a pénz az ; országban ! Ezek nem veszik figye­lembe, hogy nem tömeggel, ha­nem szerves társadalommal, állunk szemben, társadalommal, amely — egyénekből áll, emberekből, akikre nem fizikai, hanem erkölcsi törvé­nyek állanak. gaasaisaEgaagBBBa^mg^CTraiaBB^aaggsBa ea A modern társadalomtudomány legújabb és legéletképesebb ága : ai államszociálizmus van itt alapelveiben megtámadva. Minden egyénnek te­hetségének és értékének megfelelő ér­vényesülési lehetőséget nyújtani, ez az államszociálizmus alaptétele és ez válik semmivé a konjunktúra le­vegőjében. A nevezett államszociálizmus feladata megoldani azt. amit a de­mokrácia nem tudott, és reménnyel nézhetünk feléje, mert- a leghatal­masabb tényezők egyike, az állam veszi kezébe a munkát. Mezősy mi­niszternek mint az államhatalom képviselőjének szavai tehát bizal­mat ébresztenek, mert ugylátszik ez a miniszter meglátta hol legna­gyobb a baj. Természetesen köny- nyebb lett volna e bajt megaka­dályozni mint orvosolni. Debuisset pridem .... — Igaz, akkor még más kormány volt, de higyjük, hogy még nincs későn. ü. Felkérjük előfizetőinket, hogy a hátra­lékos összegei a múlt számhoz mellé­kelt postautalványon sürgősen megkül­deni szíveskedjenek. A hang szín, lélek és a szív. (Válasz egy olvasónak.) Minő távolságok választják el egyik embert a másiktól mennyi láncszem kapocs képződ­hetik egymásonk közt naq nap után tapasz­taljuk. Mindjárt az arc, szem is sokat árul el, hát még az ajk, ha megszólal és szórja a lelket. Minden szóban lehet tisztaság, szentség, mert hangja, kiejtése tiszta csen­gő ; minden szóban lehet piszok, sár, mert hangja, kiejtése romlott, undorító. A szép szó. a csengő szó, erős kapocs, rablánc; a piszkos szó, az undorító, taszifávos, korlát Hogy ez igazság, tudjuk. Akit szerelünk ugyanis, annak hangjában élünk : az ö hangja ösztökél, emel, tüze! bennünket föl a írans- cendenüdák, a szépségek, test leien világa főié. A szép lelkű ember hangjában min­dig vau valami nem mindennapi, valami égi lelki ; a szép lelkű épber ajkából szíjuk a szót, várjuk, lessük hangrezgéseit, a durva lelkű ernbet hangjára m.egborzadunk, félünk s füleinket hangjának még ezüst ed!ingelése dől is bedugjuk. A szó Írva, csak szó, fo­gaiéul), de- kimondva, hangoztatva : lélek, osztok, öröm. Innét van az, hogy bár ten­gerszép könyvet olvasunk, egy édes, lelkes hangra mégis elvetjük magunktól a szedett szót s röpülünk, futunk a hang forrása felé. A hangban tehát lélek, a lélekben hang; a szobán lélek, a lélekben szó van ; meg­nyerő erő azonban mindkettőben csak ér­zés-csak szív utján lehet : mert a szív égi kincsünk, benne van szépségűnk, lelkünk. S ezért mindannak, aki szivét isteni erede­tének megfelelően isteniekkel, szépségekkel táplálja: hangjában lélek, lelkében hang, szavában lélek, lelkében szó van, egész lé­nyében pedig sugárzás, öröm, szerettetés ; aki pedig anyanyelviesen szivét csak egy husdarabnak nézi, aki csak érzékiekkel, mámorral táplálja azt, mint az állatok : an­nak a hangjában lélek, lelkében s ó nem lehet, azt nem szereti senki, nem lesz ba­rátja senki, az önönmaga s a társadalom száműzöl! je, mindenféleképen szerencséi len boldogtalan. Mert hiába ! emberek vagyunk, tesü-lelki lények, örökké vonz bennünket egy más világ az érzékiéi len magiája s igv a tisztán testit, az álla!embert közveilensé- ségünkbe, szeretőiünkbe fogadni soha sem fogjuk. Innét van az, hogy a szívtelen sem szívleli — a másik szívtelent, rnig a nagy- szivek a kősziveket is megrepesztik. Példa rá bőven terem. Azt hiszem ezekben áll a hángszin a lélek és a szó kapcsolat s innét van az hogy sok férfi hangja hódítóbb mint alakja. — Jómagam erősen állítom, hogy az első találkozásnál a hang színből mindig siker­rel tudtam megiléini, hogy milyen lelkületű emberrel van dolgom. S* Á. }(ésa álmodás. Az év repül, múlik felettünk, Kiso.ru árnyként tova suhan S buskomor télben vesszük csak észre Hogy a tavaszutók odavan. Mig ragyogva elmarad mögöttünk, El is feledjük szép nyarunk, Smig farunk őszben, szürke alkonyaiban Napsugárról fényről álmodunk. Rachel.

Next

/
Thumbnails
Contents