Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1917-08-05 / 32. szám

I ÉVFOLYAM.

!■! mm«imiit« inm >n

Előfizetési ár:

Egész évre . 12 kor.

Fél évre • • 6 „ Negyed évre . 3 „

Egyes szám ára 20 fill.

32. szám.

Dombóvár, 1917. augusztus 5.

ss^eúfttf&ucx?1

e srjwasasSioídJ -aLwwce

Szerkesztőség:

DtmbóTár, Sí. László tér 18.

Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 14. se.

TílÖíizetési dijak »s> hirdetések a kiadóhivatalba, a lap szellemi rétoét illető közlemények a azerkese- tőségbe küldendők. •

T ARSflDflü JVÍí HBTILiflP

megjelen minden vasárnap.

Felelős szerkesztő: TÄDICS BENŐ.

Lapkiadótulajdonos: Felsőeőri PÄÄL JÓZSEF

Változás.

Csak névben van változás, egyébként változatlanul jelen meg a jövőben újságunk. Nincs szó foké pen irányvál- \ tozásról. Mint e rövid idő alatt is ki- '

I

tűnt, a „Dombóvári Hírlap“ igyekezett Dombóvár és a környék érdekeinek sze- rény szócsöve lenni, célja a jövőben is ugyanaz lesz. A volt felelős szer- \ keszíö távozása érzékeny veszteség lapunkra, mert a legválságosabb időben a kezdéskor, gyakorlottsága és ügybuzgalma éleiben tudta tartani.

Most az életképesnek bizonyult lap vezetése nem lesz már oly nagy munka, mégis szükséges lesz további a a munkatársak és a nagy közönség támogatása. Épen ezen támogatásban bízva meitem magamra vállalni e megbízást s ezúttal is jóindulatú megértést kérek és segítést szerény munkásságomhoz.

Dombóvár, 1917. aug. 5.

ladies Benő

felelős szerkesztő.

Templomunkról.

Félévig tartó munka után befejeződött a restaurálás. Aranyozó, szobafestő, figurális festő szorgalmas és szép munkája után olyan a dombóvári templom, mint a most nyílt virág. Tiszta, kedves, szép. A virágot sem botanikai szempontból élvezzük-, itt sem szabad az építészeti és művészeti sza- j bályo’k szerint kialakuló szépérzést keres- j nünk. A virág is első pillantásra tetszik meg azért, mert virág, mert gyönyörködteti szépérzékünket színével, illatával, üdeségével ; templomunk is tetszeni fog mindenkinek, ki nem keres művészi szépséget benne, hanem megelégszik a barokk-rokoko stílus sajátossága szerint inkább részletekben kifejezést nyerő nem művészi, hanem inkább iparmű vészeti szépségekkel. Ilyeneket azonban bő ven lehet találni s végül mégis csak eltölti lelkünket az egész templomról bele Íródó szépérzés.

A templom hajója, a hívek tartózkodási helye sima szürke festésű, csak nehány hálásnál, oszlopnál, menyezet Ívnél van szegélyszerü sötétebb szürke árnyalat. Kissé rideg is lenne, ha a szentély dekoráltsága

Iparosok.

Ha eddig sokan, különösen a pózoló lateinerek közül lenézték is őket, ma számbavesszük. Súllyal bírnak. Ma, ők néznek ie minket szegény, vergődő, kenyerethajszoló tisztviselőket. Mikor háborús segé- gélyekértostromoltunk, csak mosolyogtak bennünket. Amikor az 500 koronát fel is vettük : szántak ben nünket.'Mi nekik ma 500 korona?

Az okos, gondolkodni tudó ur, sohasem csinált osztálykérdéseket. Neki minden becsületes munkás egyformán értékes társadalmi egyed volt. Akár suszter, akár finánc, akár gyáros, akár bankigazgató volt az. O megéri ette azt hogy a társadalom élete c>\ik a munkamegosztáson lehet biztosítva.

Akik kasztokat csináltak, válaszfalakat emeltek s. családfákból, meg az ősök poros emlékéből éltek, azok ma megnyitják kapuikat a munkás proletár testvéreik előtt, mert ma már tudják, látják hogy egymás hasznos munkája nélkül nem élhetünk.

A háború igazolta az ipar fontosságát, feltétlen nélkülözhetetlenségét. Azt is igazolta, hogy nélküle mindjárt az első héten megakadt

volna az egész marakodás. — Legyen az iparnak akármelyik legértéktelenebbnek látszó ágáról is szó! Mert pl. ma még az ajtókilincseket sem tudom megtisztítani. Egyszerűen, mert nem kaphatok fémtiszti- tót.Ezis kifogyott. Minden kifogyott.

Mennyit beszéltünk az iparcikkek maximálásáról ! Nemcsak azért mert tűrhetetlenek az árai;, hanem azért is, mert: nincs.

Németországban van. Legalább is minden iparcikkből több és iobb van, mint nekünk. Hja — mondhatná valaki -— az, iparállam ! Helyes. Mi meg főként agrárok vagyunk. Csakhogy az agrárságunk nem lehet akadálya az ipari fejlődésünknek. Mert a legfőbb akadálya mindig az volt, hogy kevés volt a képzett iparos, magunk sem mentünk ipari pályára különösen pedig nem az, akinek megvolt a matúrája. Az mind lenézte az iparost, kereskedőt : mind úri rabszolga, tisztviselő, ur akart lenni. —

nem öl lenék azonnal szembe. A szentély oldalfalainak és a szentély feletti menyezet j dekorálását Dvorzsák Rezső here. főépítész eszméje szerint Márkus József helybeli szobafestő tervezte és ugyancsak Dvorzsák Rezső főépítész felügyelete és útbaigazítása mellett készült el. — A rokoko sülnek az oltárokon látható szertelenségét némiképen : enyhíti a mérsékelt barokk faldekoráció, — sőt a két ivén kissé túlságosan — román jellegű rajzaival. Az egész szentély kellemes összebenyomással van a szemlélőre. Az oltár sok aranyozása valamiképen élénkíti a vonalakat, viszont a vonalak simasága a túl- | sok aranyt ellensúlyozza.

A szentély menyezeten eddig is volt j kép : a betlehemi jelenet, a Megváltó születése. Azért kell és kijelentenünk, mert sokan azt sem vehették észre, hogy volt s : azt még kevésbé, hogy mit ábrázolt. Nagyon meglátszott rajta az idő s egyéb. Keil György pécsi figurális festő a dekorációhoz j illő keretezéssel újra átfestette. Szép mun- j kája sikerűit. Művészi koncepciójáról nem j szólhatunk, mert a régi képet, megtartva | minden körvonalát, csak átfestette. Az át | festés azonban sikerült, a színezése harmonikus. —

Legtöbb munkája volt a szombathelyi Heckenast cégnek. Legelőbb kezdte és legutóbb végezte. De ez nem csodálatos, mert a barokk-rokoko stil oltárainak túltengő díszítését kellett darabról darabra tisztítani, márványozni, aranyozni yagy színezni, a- hogy a darab megkívánta. Szolid és szépmunkát végzett. Jobbat aligha találhatnánk. Meg kell azonban jegyezni, hogy nem eredeti tervezés, hanem a meglevők átmunká- lásáról van szó. Annyira becsületes és jó munkát végeztek, hogy hasonló minőségű munkára bárkinek ajánlhatjuk.

A háború negyedik évében ujult meg a dombóvári templom. A kb. 9000 K.-ba kerülő munkálatok adombóváriak nemes áldozatkészégét mutatja,— a kezdeményezés és a kivitel felügyelete Offenmüller Zsig- mond sz. széki tanácsos, plébános érdeme, ki fáradságot nem kiméivé gyűjtötte össze a szíikéges összeget és ügyelt fel fél évig álladóan a munkára s aki önérzettel mondhatja el magáról, hogy ötévi itléte alatt teljesen megújította a templomot.

Nem kritika ez a pár sor. Hanem jóindulatú kikeresése és feltüntetése a megújult templom szépségeinek. Tény, hogy a háború sok szomorú lelke szívesebben jár most az Isten házába, mint a piszkos kopott régibe keresni vigasztalast, hálát re- begni és kérni békét.