Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1917-07-22 / 30. szám

HÍREK. Talp. Mi leszünk az elsők, mi szegény ki- uzsorázott tisztviselők, kik már elnyűtt ci­pőnket sem latijuk megtalpaltatni. Hogy azu­tán még mi is lesz velünk nem tudjuk. Cipő nélkül, vagy talp nélküli cipőben nem tel­jesíthetjük hivatásunkat. Fatalpuban állásunk­nál fogva nem járhatunk, bőrtalpra meg nem telik. Igaz ugyan, hogy a tisztviselők nagy része már megkapta az 500 korona ruház­kodási rendkívüli segélyt, de hiszen az még cipőre sem elég egy évre. Nem elég külö­nösen Dombóvári, hol 35 koronáért talpal­nak egy pár cipőt. Félve küldtük a cipész­hez javitani lábbelinket, mert számíthattunk 20 — 25 kor. talpalási kiadásra, — de a dombóvári 36 kor. oly ár, melyet érdemes pár szóval megírni. Nem segíthet a dolgon úgysem senki, orvoslást hiába is keresnénk elfojtott keserűségünket betűkbe fojtva köny- nyitünk nyomorunkon. — G-odálkoztam pár napja egy alföldi városban, mikor látnom kellett, hogy gimnáziumi és tanítóképzői ta­nár, plébános, banktisztviselő jön össze he- tenkint három délután, hogy egy kiérdemült cipészmester útmutatása mellett a cipészet mesterségét elsajátítsák, de most már meg­értem. Nem csodálkozom, hogy egyetemi végzettség mellett most még a suszter más­ságot is tanulják. Bevalilották, hogy nekik 14 kor.-ba kerül egy pár cipő talpalása és láttam, hogy kevés gyakorlat után 2—2L/z óra alatt elkészülnek a munkával. Megta­karítottak tehát 21 koronát! Lehet, hogy nem mindenütt kerül 35 koronába egy pár cipőtalpalás. és akkor legalább nekünk dom­bóváriaknak van némi vigasztalásunk büsz­keségünk : ebben vezetünk. — Vrai. — Főispán! beiktatás. Hétfőn, 23-án lesz Tolnavármegye uj főispánjának, Appo- nyi Rezső grófnak az installációja. A me- gyeszerte rokonszenves és köztiszteletben álló ifjú főispánunk beiktatásán sokan ké­szülnek rósztvenni. 1917 2. oldal______________________ A fehér nyírfáknál szembejött velünk egy fehórhaju asszony. Feketeruhás. Álta­lában most nagyon hordják a fekete ruhát is. Az arcáról szelíd jóság sugárzott. Egy leány is volt vele. Talán az édesleánya. Annak már szomorú volt a nézése. Gondo­lom: sejtette már, hogy elillan a tavasz. Az ő tavasza. Ámbár nem lehetett több huszö- nötévesnél. De tetszik tudni a leánynak csak húsz éves koráig élet az élet. Azután bántja, szomoritja a jövő bizonytalansága. Elég szomorú ez. Elek ur utának nézett. Mintha sóhaj­tást is hallottam volna. Aztán halk hangon így szólt: — Milyen szép matróna. Azok a sze­líd jóságos szemei... Istenem. Most már má­sodszor látom őket itt, ilyen tájon. Nem szóltam. Magamban az motosz­kált: milyen jó lenne, ha Elek ur negyven esztendőjével meglatolgatná a dolgot. . . . Utóvégre előbb utóbb keres az ember ma­gának asszonyt. Aztán ha ennek a szelíd nézésű asszonynak a lánya lenne. . . Elek ur boldog lenne ... a szelíd asszony bol­dog lenne. . . az a lány is boldog lenne.... Halvány szomorúságát derű váltaná fel. . . DOMBÓVÁRI HÍRLAP Julius 22. — Búcsú. Sz. Anna napján, f. hó ; 26.-án lesz a szőllőh.egyi kápolnánál a szo- j kásos évi búcsú. Ez alkalommal prédikáció és ünnepies nagymise lesz a kápolnában. . — Halálozás. Harctéren szerzett be­tegségében hosszas szenvedés után hunyt el f. hó 13.-án Dombóváron 28 éves korában Nyíri Sándor a 44. gy. e. szakaszvezetője, Nyíri János ny. máv. előfütő fia. Temetése f. hó 15."én, vasárnap d. u. volt nagy rész­vét mellett. Kivonult az iparoskőr és kath. legényegylet, nagyszámmal fejezlék ki rész­vétüket a vasutasok és postások. — Ädomäni]. Ábrahdm Katóka, Parti Bandi, Lehőcz Tivadar és Lobi Joeó az óvo­dában mozielőadást rendeztek a kis gyer­mekeknek. A befolyt ősszeget 7 k 49 f.-t a helybeli Vörös Kereszt egyletnek ajándé­kozták. Az adományt ezúton nyug atja a Fiók Egylet Elnöksége. 1 — Baleset. Folyó hó 17 én az 1009 számú vonatból Privdny Ferenc/, budapesti 30-as honvéd gy. ezredbeli hadnagy, Rét- szilas állomás Sárvíz hidján kiesett s jobb karja és bal lába eltörött. Súlyosan sérülve ugyanazon vonallal Budapestre továbbitatott, melyből kifolyólag az 1009 számú vonat Rétszilasról 40 perc késéssel indult tovább. — Tánckoszorucska folyó hó L4. és 15.-én tartotta Ehrenfeld Henrik fővárosi tánctanár koszorúcskáját áz ,,Otthon“ kávé- ház kerthelyiségében. A kis növendékeké dé­lután 3 órakor kezdődött, mely igen kedves látványt nyújtott a néző közönségnek. A fel­nőtteké este 8 órakor, mely szépség verseny­nyel volt egybekötve. Mind a három cso­port bemutatta a legmodernebb és régi tán­cokat. A fiatalság a legvidámabb hangulat­ban oszlott szét. — Rekvirált betűk. A m. kir. hon­védelmi miniszter legutóbb kiadott rendele­tében a magyar szent korona országainak területén levő nyomdáknak az állami nyom­dák kivételével bejelentési kötelezettség alá eső nyomdabetü anyagának 10%-át hadicé­lokra igénybevettnek jelentik ki. Az igény­bevétel aló! indokolt esetekben a kereske­delmi miniszter felmentést adhat. Templomfestés. A lefolyt héten a templomfestés céljá­ra a következők adományoztak : Schäger György N. N. Horváth János özv. Balog Józsefné özv. Árvái Jánosnó Eisenhauer József Bánáti Ferencné Zádori Jánosné 10 K 10 „ 10 *» 5 „ 20 „ 5 „ 100 „ 20 „ Köszöni és nyugtatja a hitközség ne­vében Offenmüller Zsigmond sz. széki tanácsos, plébános. Gyöngyösi tOzkárosultaknak. A gyöngyösi nagy tűzvész által szeren­csétlenül járt iparosok javára a dombóvári ipartestület elöljárósága által a saját tagjai körében eszközölt gyűjtés eddigi eredménye 46 k 50 f, mely összeghez hozzájárultak Szabó János és Lukovits Jánosnak kiadott gyüjtőiven: Somogyi Mátyás 1 k, Ivanich Antal 4 Spitzer Dávid 4, Jäger Ferenc 2, Doktor Rozika 2, Schmiedt Mór 2, Kreizebnajer Lő­rinc 4, Trick János 10, Szabó János 3 és Lukovits János 2 koronával. Dinesz Mátyás és Qyurkó Józsefnek ki­adott gyűjtőiven: Balogh Antal 40 f, Moósa György 50 í, Kovács Nándor 60 f, Dinesz Mátyás 1 k Gyöngyösi János 1 k, Gyurkó József 1 k, Szálai Miklós 1 k, Özv. Budayné 2 k, Már­kus József 2 k, Kardos Vendel 2 k, Cser József 1 koronával. A jószivü adakozó tagtársaknak hálás köszönetét nyilvánítja : az ipartestület el­nöksége. Könyvnyom dámba = TílNOUe fizetéssel felvétetik. Nem bántaná a jövő bizonytalansága. E ek úrral szépe» megélnének. Boldog lenne két asszony . . . Elek ur rám nézett. Talán a szavaira várt valamit. Mondtam is. — Csakugyan, Elek ur! Meg a leánya! Olyan csöndes, jó lelkű édes teremtésnek nézem Elek ur Különüs melegséggel mondtam ezeket. Miért? Isten tudja. De olyan szép -volt az a fehérhaju asszony. Aztán végre is az anya aggódni szokott a leánya miatt. Ez a fehér­haju, szelíd asszony aggódjék?..., Minap derült arccal nyitott be Elek ur a hivatalba. Arca kemény, szomorú vonásai ellágyultak. Egy szobában dolgoztunk. Leült az asztalához. Sokáig elnéztem az arcát. Olyan jó volt elnézni. Aztán odaléptem hozzá. * —Elek ur. Felállt. Kezét nyújtotta. Rátapadt a tekintetem az ujjára. Jegygyűrű ? Fürkészve tekintettem az arcába. Elek ur Imik, szelíd melegséggel csak anyil suttogott:-Ő. Megszorítottam a kezét. Aztán elfor­dultam az ablakmélnedésbe. Elek ur utánam jött. Átkarolla a nyakamat, az én fiatal nya­kamat. Jól esett. Valami a szemembe kí­vánkozott. Elek ur kérdőleg nézett reám. — Boldog vagyak Elek ur, mert maga is boldog, az a fehérhaju asszony, meg az a fehérlelkü leány is boldog... Elek ur... A nyitót ablakon, pajkos sugarak tán- ooltak be. Édes boldogság aranyozta be a kis hivatalszobát. Az öreg poros foliánsok fölött lágyan ringott a veröfény, a napsütés. Az édes, szépséges napsütés. ix'" "X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents