Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-06-17 / 25. szám
I ÉVFOLYAM Dombóvár, 1917. junlus 17 26. szám. Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Fél évre . • 6 „ Negyed évre 3 „ Egyes szám ára 20 fill. Szerkesztőség: üjdombóvár, B&kóczl-nt 1. »is Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24. sz Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba, a lap szellemi ré9«ót illető közlemények a szerkesz- :: tőségbe küldendők. TÁRSADALMI HETIüAP megj elen ni hí cl e n vasárnap. Felelős szerkesztő: NESSL ÄLÄJOS. Lapkiadótulajdonos: Felsőeőrl PAÁL JÓZSEF Bezárult már minden iskola kapuja. Örömtől, bucsuzástól kisirt szemű fiatalság már pihenni tért s itt maradt a sok kongó terem, a zárt kapuk. Az elevenséget is magukkal vitték itt most a nyári csend és üresség honol, iskolákban gazdag városunkban nagyon észrevehető az egyszerre beállott csendess égi: mintha tavasz után egyszerre novemberi egyhangúság borulna ránk. A régi péter- pál-napi emlékek előbb idéződtek fel bennünk, — siettette a nagyhatalom, a háború. Ez újabb háborús iskolaév átlagos eredménye kielégítő. Meggyőződtünk erről nemcsak a bizonyítványokból, hanem közvetlen tapasztalásból is. A kír. kath. főgimnázium négy osztályának 186 tanulója volt. Tanulmányi téren jóhir- neve már most is közismert. Némely vonatkozásban (torna, énektanítás) még nehézségekkel kellett megküzdeni a tanári kainak, — de viszont máshol örvendetes haladást Zéavasz Irfa: jYfés záros Tjugb. A kertetekben szellő-csókoktól Most nyit sziromba a sok virág... Menyasszony-leplét fehéren, tisztán Most ölti fel a dús jázminág. Az illatozó orgona lombja Lágyan mesélve föléd hajol. .... Valaki érted sir valahol... Valahol... Arra májusi szellő Nem cirógatja a szirmokat... Imbolygó pára a nap elé bus Sötétes fátyolt húz, fonogat. Piheg a csend ott... Fáradt az élet.. Lomhán keringnek mély sóhajok ... Valakit én ott hívogatok ... Hazafelé. — Mészáros Hágó verseskönyve. — Az emberi élet mindig útban van, Indul, meg-megáli, megint elindul, közben elméláz. szépségeket keres, kincseket szed fel az utcák sarából, aranyport hint a fel- bíh égre, szivét beleszórja virággal s ilyenlátunk. Az ifjúsági zenekar fejlődése, a kirándulások, csak emelik jóhirnevét és megismertetik, meg- kedveltetik fiatal {gimnáziumunkat, Mindenképen nagy haladást várunk a jövő évtől, mikor az V. osztály is megnyílik s az internátus megszervezésével újabb nagy bizonyítékokat fog szolgáltatni Dombóvár fejlődő kultúrájáról. — A zárdái és magán polgári iskolák élete a szép ünnepélyek és kézimunka — rajzkiállitások mellett, a növendékek nagyszáma, a nyert osztályzatok minősége tekintetében is nagyon sikerültnek mondható. A nehéz lakásviszonyok miatt is szükségessé vált, hogy a zárda a nyáron költséges építkezésekbe kezdjen, mert már a most zárult tanévben sem tudta a jelentkező növendékeket mind felvenni. Az állami elemi iskolák helyzete ez évben is nehéz volt. Fél napos tanítással, különböző 'épületekben kellett az osztályokat elhelyezni, mert az egyik épületében a gimnázium foglalta el a termek nagy részét, a másikból pedig a hadikórház szorította ki. A tanulmányi előmenetel azonban — tekintve a háborús körülményeket — a tanítói kar lelkes éa kitartó munkás- sága folytán a kielégítőnél mindenesetre jobb. Tudjuk, hogy a jövő évi rendes iskolai viszonyok érdekében a felső intézkedő köröknél lépések történtek s komoly kilátás van arra, hogy a hadikórházat az áll. iskola uj nagy épületéből kitelepítik s igy remélhetjük, hogy a jövő tanévben az ideinél Ikedvezőbb tanítási viszonyok segitik a tanítói kart nehéz munkájában. — Ezen áttekintés nem a mindenképen megérdemelt elismerések kifejezésére készült, hanem ama reményben, hogy kulturális haladásunkat mindenki megállapítja — s hogy a jövő nagyobb kifejlés érdekében megértésre találunk itthon is máshol is. JEGyEZZÜNK hadikölesönt! kor ha költő az utazó ember, vagyis olyan emberfajta, ki gyönyörűségeit, meglátásait bánatának érett gyümölcseit szavakba, sorokba, mondatokba tudja -tömöríteni, oda- tüzi könyvének címéül : Hazafelé. Egy hazafele siető ember kényszerit most engem is, hogy vele menjek, olt álljak meg, hol ő tart pihenőt s megértőn, gyögyörködve nézzen végig szelíd lelke végtelenül csendes moziját. Mészáros Hugó verseinek értékelésekor lehetetlen önkéntélenü! nem a költőre hagyatkozni. Esztétikai bilincsek helyett jobb a megértés. A kritikus szemüvege helyett az elmerengés. Ezek a versek önmagukban hatnak. A szomorúságuk, szelídségük ejti rabul a lelket. A verssorok között folydo- gáló bánat viharok erejével hat. Csendes szavak még csendesebb összerakója a költő. Amihez ér, amit meglát, ahogyan érzéseit hangszereli, mind nemes, érzékeny költészetté válik. Nem nagy horizonu, nem harcos és emberek, tömegleikek vágyait harso- názó költészet, úgy bivják, hogy zárt lira. Egy ember befele nézésének finom fotográfiája. Ezeknek a verseknek egyetemes jellege, ami leginkább kidomborítható a könyv elolvasása után, a kisvárosi élet magányából virágzott ki. Kisvárosi csend, virágos parkok, utcák unott járdája, árva ácsorgások elevenednek meg előttünk,Mi is történik egy kisvárosban ? Semmi. Olyan szegényes az éiete. Üres legényszobák szomorúsága, magános ebédek kiskorcsmák kopott asztalánál pár muskátli az ablakpárkányon, egy leány név kedves zenéje és semmi más. A szív nem üres, csak szegény. Utcák szaladnak előttünk, melyekből ki sose érünk. Ifjú életünk elveszik, ^halkan elpereg, mint őszi könny az ablaküvegen. Kell-e ennél némább tragédia ? Ez az érzés és tudat keveri Mészáros fátyolos, finom szépségű versei közé a nyomott, tompa iehangoltságot. Lágy színeit, gyengéd szavait, színes játékait végzetesen komorrá teszi a kisváros fojtott levegője. Ezért nem csoda, hogy minden versben könnyek gyöngyöznek. Ennek a poétának könny a fegyvere panasz és vád helyett. Meg- békólten a rezignáció fátyoláva! takarja be kitörő érzéseit. Szelíd, lemondó aszkéta ez a poéta. Uraikodik az élet szomorúságán. Ezért nem is pesszimista, inkább szemérmes szemlélődő, nyugodt kisvárosi ábrándozó*
