Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1917-05-13 / 20. szám

2. oldal. DOMBÓVÁRI HÍRLAP sitani azon intézményeket, melyek j a-tagok segítségére vannak nem­csak az értelmi mívelés, hanem a termények kedvező értékesítése s a szükségletek jutányos beszerzése terén is. — Kívánatos volna já'rá­J : sonkint megszerezni a „Gazdasagt ta­nácsos“ állást, melyet okleveles gaz­datiszttel kell betölteni, — ki szak- képzettségével mindenkor hasznos útbaigazítást adna a hozzáfordulók­nak s ellenőrizné a járás belterjes gazdálkodását. Termelő állam vagyunk s így első érdekünk, hogy a magyar föld hatalmas erejét okos intézkedéssel életre hívjuk s a gazdaközönséget értelmileg, anyagilag felemeljük. Mindez csak szövetkezés utján ér­hető el. R. Népszámlálás Dombóvár lakossága 8326 ember 3591 férfi - 4735 nő. Az Országos közélelmezési Bizottság által rendelt népösszeirási munkálatok be­fejeződtek s azok eredményét az alábbiak­ban részletezzük. Dombóvár területét összesen 13 kerü­letre osztották fel. Dombóváron 1851 háztartás van. Az összes férfiak száma 3588, melyből őster­melő és bányász 15 évenfelü! 569, 12—14 éves 51 : iparos és gyári munkás 15 éven felül 374, 12 — 14 éves 47 ; egyéb foglal­kozású és eltartott j'i évenfelü! 1463; a 12 éven aluli összes fiúgyermekek száma 1084. A 12 évenfelüli nők közül őstermelő 799, iparos és gyári munkás 194, egyéb foglalkozású 2561. A 12 éven aluli leány- gyermekek száma 1181. Tehát Dombóváron összesen 4735 nő van. Ezeken kívül Dombóváron kap ellátást 2 hadifogoly és 1 internált, s igy Dombóvár összes lakossága ma: 8326. A nők száma 1144 eí több, mint a férfiaké. A háztartások összeírásánál találtak Dombóváron 403 lovat, 648 szarvasmarhát, ' 3 juhot és 4401 sertést. Az összes vetés terület 19383 ezer öles hold, melyből 733‘ hol'd-ősszi 2 Ab ta­vaszi búza, 105*3 őszi, 2 5 tavaszi rozs, 33*7 őszi 37'8 tava zi árpa és 905 hold zab. A vetésterület többi részébe kukoricát, burgonyát és többféle takarmányt vetettek. 3#$!» Diákjaink íanuímányuíja Ä dombóvári gimnazisták Pécsett. * A „Dunántúl,, pécsi újság a kővet­kezőket írja diákjaink kirándulásáról. Lukács György vallásügyi miniszter­sége idejében nagyon életrevaló, hasznos renáeletel intézett a magyar középisolákhoz. A miniszter meghagyta a tanári testületek­nek, bogy a vezetésükre bizotl növendéke két évenkint legalább egyszer tanulmányút­ra vigyék, amelynek eredményéről jelentést tenni és az évi értesítőkben külön is meg­emlékezni tartoznak. Az iskolák örömmel fogadták az eszmét, rögtön tanulmányi ala­pot teremtettek, ennek javára önképzőkör előadásokat, felolvasásokat tartottak, a be­iratások alkalmával 1—2 korona dijat szed­tek, úgy hogy a végén rendesen 400 —500 korona állt rendelkezésre, amelyből a sze­gényebb sorsú, kiváló szorgalmú, jó maga­viselet! tanulók útiköltségei is fedezetet nyer­tek. Májusban, de különösen a júniusi vizs­gák után megindult a tanulók raja, beutaz­ták nz országot, a merészebb vállalkozásu iskolák bejárták a Balkául, Németországot is és tapasztalatokkal, szélesebb látókörrel jöttek haza szeretteik körébe, hogy a kél hónapi vakációt élvezhessék. Életnek nevel­ni a tanulóifjúságot! ez volle paedegógialeg­praktikusabb elve. És dicséretére legyen mondva a lelites tanári karnak, az ország majd minder iskolája célul tűzte ki ezt ma­gának. Az iskolai értesítők tartalmas beszá­molói tanúskodnak arról, amely mindig egy - egy földrajzi, történelmi tanulmány volt és lódott nemesi család utolsó ivadéka lakja most. Csipkerózsa és özvegy édesanyja, aki postamesternő. Csipkerózsa történetét akkor hallottam, mikor falujukba kerültem jegyzőgyakornok­nak. A fiatal tanító mondta el. Hallgassák meg, én is elmesélem. Csipkerózsa mennyasszony volt. A nagy boldogság várományosa. Az Óperenciás ten­geren túlról jött vőlegénye... Ej, mit. is be­szélek... Dehogy ! A vőlegény közönséges halandó volt. Egy szőke bajuszu, ici pici vasutas. A Petz Pali. Kétcsillagos pénztáros az állomáson. Hát ez vo t a vőlegény. Jaj, de félek tovább mesélni, mert olyan közönséges, olyan mindennapi ez a történet. Az icipici kétcsillagos vasúti pénz­táros és Csipkerózsa története. Mert a vőlegény egyszer csak elveszett. Köd előtte, köd utána. Elmaradt. Nem jött esténkint Csipkerózsához. Ki tudná meg­mondani, hol veszett el ? — Tudod — mesélte nyugodtan a fia­tal tanitó — az élet... a kenyér... a főnök­ség... Mert most már főnök a pénztáros odaíörin a svábok közölt. Elvette a szom­széd állomásfönök leányát és...és mindjárt bocsöppent. ügye ez aztán nagy szerencse a mai világban ? A csendes kúria körül jártunk, mikor ír ezt mesélte a tanitó. — Majd kukucskálj be a liceumfa ke­rítésen és megláthatod Csipkerózsát. Mindig a vén kőrisfa alattt üldögél .. Valóban. Ott üit. Fehér baliszt ruhá­ban. Mélabus, könnyes szemeivel a messzi kék begyek felé nézett. Pedig körötte szir­mok pattantak, tavaszi illatok lengtek és mégis az elérhetetlen kék hegyeket vizsgálta.. Szegény Csipkerózsa,hajdani vig meny- nyasszony, körötted, lásd most tavasz van és te mégis bánatos vagy. Mit is ér a tavasz, ha örök bánatra szüretiünk ? Ugye mondtam, milyen közönséges, milyen szürke ez a történet? Nekem csak ilyen szomorú tavaszi emlékeim vannak. 1917. május 13. kedves emlék mindazoknak, akik részt vet­lek a kirándulásokban. A háború végétsza- kilolta ezeknek az utaknak. A deákok ma nigyob'b, nehezebb Útra mennek, ahonnan ?íijoo3 sokszor nincsen visszatérés. Ritkaság, ha egy-egy iskola (nitéve magát a háborús i-zgalmakónamostani rend- j kivit i visz ok között is u trak o rekedik, hogy ! a városa székhelyen kívül is tanúja legyen a nagy küzdelem belső megnyilvánulásának, az itthon levők küzdelmeinek. A dombóvári kir. kát. főgimnázium túltette magát az előítéleten, tanulóinak mó­dot kívánt nyújtani, hogy ismeretüket gya­rapítva, elvigyék egy kicsit világot látni, ta­pasztalatokat szerezni. Városunkat válasz­totta ki ebből a célból A tanári kar határo­zata értelmében Pécsre rendezték az idei tanulmányi kirándulásukat, Busák Béla és I D ó r y Antal tanárok vezetésével 50 deák vett ! rajta részt. A reggeli vonattal érkeztek vá- i rosunkba és este utaztak vissza Dombóvár­ra. Megnézték a pöspöki dómot, a katakom­bákat, ellátogattak a Zsolnay-gyárba, ahol ! megfordultak mindenült a legelőzékenyebb j fogadtatásra és kalauzolásra találtak. A temp­lomban, a templom alatt Bau m g a r t n e r Alán ciszterci-rendi főgimnáziumi tanár ka­lauzolta a kis vendégeket és szolgált min- j denfélére kiterjedő magyarázatokkal. Az if­júság a Panoniában volt nappal mcgszálva, este részt vettek a tanitó egyesület által a háborúban elesett tanítók árvái javára ren­dezett ifjúsági előadást kon. A pannoniakéi vacsora után pedig lementek a kávéházba, hogy az időt eltöltsék, mert a vonat indu­lásáig unatkoztak. j - i8tä sa'aaaaa a sasa saaa Olíár és femplomfesfés. A nap minden részében kisebb cso­portosulást látunk a Thész-ház egyik üres üziothelyisége előtt, A szombathelyi Hecke- nast cég kiküldötteinek munkáit nézik, amint ezek a dombóvári templom oltárait és oltár- részeit meglepő ügyességgel és fejlett ízléssel átfestik, ujraaranyo/zák. A kafh. közönség már várja, hogy az ékességeitől régóta meg­fosztott templom és oltárok újból rendbe­hozassanak. De egész bátran előlegezzük nekik, hogy nemcsak közmegelégedést fog kelteni a renoválás, hanem sokan csodál­koznak majd azon, hogy mit lehetett készí­teni a régi poros, gyertyafüstös festések, szobrok helyére. A dombóvári hívek min­denkor elismert áldozatkészsége lehetővé teszi, hogy lelki ügyeinket szép, ragyogó templomban elégíthessük lei. Önkéntelenül támad az a gondolatunk, hogy ha már a padok és oltárok ily szép külsőre rendeztetnek, nagyon alkalomszerű lenne, a templom kopott, piszkos, ütődött falát is átfesteni, szobafestővel valamely szolid szinte úímeszeltelni. Azután nagy szépséghiba lenne ha a szószék a mostani színezés1 ben maradna, a csillogó szép ol­tároktól teljesen elütő régi piszkos és poros állapotban. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy a templom két színre való meszelése és a szószéknek az oltárokkal megegyező átdol­gozása is tervbe volt véve. A kivitelt azon­ban az anyag és munkadrágaság es az ezzel ogyülljárú pénzhiány akadályozza. Nem is egészen 3000 koronába kerülne, a szószék átdolgozása és a templom átfestése,de ennyire nincsen fedezet. Kisebb összeg adakozás utján ugyan már együtt van, s kél helybeli nagyobb összegű ígéret is tétetett, melyek

Next

/
Thumbnails
Contents