Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-04-08 / 15. szám
2. oldal. Szociális kultúra. A világ haladása nemcsak technikai ; hiszen nemcsak kifelé él az ember, hanem van egy belső világunk is, melynek a rendje nem marad őrükre ugyanaz. Mint a külső világ képe és elhelyezkedése változik az örök fejlődés menetén, változásoknak kell történniük a belső világban is, már csak a- zért is, mert az ember tulajdonságai is mindig a kor levegője, szelleme szerint érvényesülnek rang és elevenség dolgában e- gyaránt. Képességek és erények, amelyek az emberi tulajdonságok rangsorában valamikor — az első helyen állottak, ma már jelentőség dolgában meszsze mögéje kerültek olyan társainknak, amelyeket a ma nálukál sokkart többre bessül. Valamikor a lovagi erényeknek voltak hatalmas ünnepségei, ma szelidebb — erények — ünnepeit termi a kor lelke. A ma uj ünnepei eszmék, szociális gondolatok, humánus törekvések oltárai körül folynak le. Az emberiség arculatáról azon mértékben tünedeznek a vadság foltjai, amily mértékben halad a kultúra. ,,A kultúra az egész embernek minden irányban való érvényesülésében, szellemi, erkölcsi, lelki és anyagi élet, lehetőleg szép és cétravehető kiíej- lésebben áll.“ Az igazi kultúra szabadságot, erkölcsiséget, — az igazi kultúra előkelő érzést, nemességét, szépséget akar. Az igazi kultúra megakarja tisztítani a társadalmat az antiszociális tendeciáktól és nemtörődömségtől, a szociális hajlamokat magasabb nevelésre akarja segíteni, ki akar emelni az önfejű kulturálatlanságbó), az e~ gyéni elbizakodottságból, a kizárólagos ötiér- vényesitési ösztönből és részvétre, szereidre, szerénységre, saját egyoldalúságunk tudatára — egyszóval leik« műveltségre akar nevelni. Sok-sok évszázadba került, rriig a társadalmi fejlődésben némi szerep jutott a fentvázolt törekvéseknek. Kultúra alatt, eddig úgy szólván csak a technikai kultuuÉt értették. Hogy milyen egyoldalú, szegény és félszeg volt, mutatjá a mostani háború. A technika bámulatos, száguldó haladása a népeket közelebb hozta egymáshoz, de nem lélekben, hanem csak a földrajzi távolság legyőzésével. Haladt ugyan a szociális lelki knltura is, de csak ólomlábon. Nehéz dolog az erkölcsi haladás és tökéletesedés mérlegét felállítani, de azért pár momentumra rámutathatunk. Gondoljunk arra a legnagyobb DOMBÓVÁRI HÍRLAP egyenlőtlenségre, mely a rabszolga társadalmat jellemzi. ... A középkorban a jobbágynak már emberibb sorsa van, de a munka itt is nagyon egyenlőtlenül van megosztva. I 0 a te' e-vise'ö, de a .joga. vajmi kevés. | Százados véres küzdelmek árán mind több és több joghoz jut. - Majd a termeié- ! si viszonyok változtával, átalakulásával, tö- | kóletesitett termelési mód mellett, uj társadalmi osztályok keletkeztek. A munkás ege- szén más szerepre került a XIX században, á munka társadalmában. Itt tulajdonképen ő az ur, a társadalom tengelye. A vezércsillagzat a társadalmi alakulások egén az egyre fejlődő és térfoglaló munka. A munka társadalmában a munkásoké a legnagyobb te her, következéskép a javak és terhek is máskép oszlanak meg, mint a hűbéri társadalomban. A javaknak ezt a megosztását nem forradalom, önkény, erőszak, hanem célszerűség, a társadalmi fejlődét hordozza. Ennek a fejlődési iránynak természetes következménye,, hogy részesítsünk min- j nél több emberi a társadalom javaiban, az igazság felismerésében, a tudomány művészet kincsében a betegség, szegénység enyhítésében. Mindez legalább olyan fontos, mint az, hogy megkapja a tisztességes, emberi élet feltételeit, hogy a vállaira nehezedő munka ne lapítsa agyon benne a leiket. Mert no gondoljuk, hogy a szociális kérdés mindössze abból áll, hogy kenyeret dobunk a munkásnak. Legalább ilyen, vagy nagyobb fontosságú az, hogy új, méltányosaid) felfogást juttassunk érvényre azáltal, hogy az úgynevezett munkás és szolgáló osztályok tagjaival való érintkezésben 1ö- tegyünlr minden gőgről és urhatalnámságróL A durva és lélekölő munka birodalmából jött emberrel époly gondosan kell bánnunk mondja Foerster — mint az u. n. magasabb munka képviselőjével. Sőt ez nem is elég. Csak akkor részesítjük öt igazi kártalanításban, ha különösebb bensöséget és kitüntető figyelmet tanúsítunk iránfa, épen mert munkája elzárja őt sok olyasmitől, ami az embert különben felemelni az anyagiasság és mindennapiság körén. Az osztályharc elkeseredettsége elsősorban nem is a nyomom- ságos gazdasági állapotokból meríti táplálékát, hanem a gőgös, lenéző viselkedésből és a magasabb osztályok képviselőinek pöf- l'eszkedéséhöl. A szeretet és tesvóriség hiányát. tapasztaljuk lépten-nyomon. Kevés kivétellel minden bajnak ez az oka, s azt a 1017. április 8. kevés kivételt is könnyen lehetne rendezni, elsimítani, ha a társadalom több szeretettel, megértéssel közelednék tagjaihoz. Micsoda bántó emberietlenség pl. az, hogy a munkás az év legelső napjától egészen a leguto! sóig gazdájának csak két representánsát látja a pénzét és munkafelügyelőjét. A gazdának szüksége van rájuk, mert ha ők nem volnának maga dolgozhatnék. De hol van a szorossabb kapocs, hol van a közös ünnepnap, hol a szívélyes jó Viszonynak mindennapi, vagy legalább gyakori megnyilatkozásé hol a jó akarat, mely egyedül bir megbirkózni az érdekellentétből eredő féltékenységgel ? A mai nagy városokban külön negyedeik vannak a szegényeknek és külön a gazdagoknak. Mindegyik a maga negyedében él vagy hal, mulat, vagy sir. Csak elvétve itt-ott van némi nyoma a kapcsolat- i nak. Ez a harcnak iefőbb oka. a többi kö- ! vetélések csak mellékes kísérői. Dostojevszky mondja a szív és jóság hatásáról. Megfordulván a szibériai fogházakban nem egy jólelkü emberiséges felügyelőre találtam. — Megfigyelem mit fognak igy elérni s azt vettem észre: néhány — — barátságos szó s a fogoly erkölcsileg csaknem föléledt; — olyanok lettek örömükben, — mint a gyermekek s szeretni kezdtek ajra, mint gyermekek. Csak ilyen esetekben nyílik meg igazán a szemünk, s látjuk azt, milyen durván bánnak •egymással az emberek a közönséges életben, mennyire elcsüggesztjük és megbántjuk ember társainkat mindennap, anélkül, hogy tudnák, s milyen ritkán akadunk olyan emberre, aki egész érintkezésében és szavainak megválasz tásában arra gondolna, hogy gyengébb embertársainak segélyt nyújtson s beléjük sze- retetet csepegtessen. Az ezek szerint való általános kialakulás talán kissé még messze van, de mindenkinek dolgozni a kell, hogy minél előbb belelépjünk ebbe a férfi korba. Prohászka püspök feledhetetlen szavaira gondolok : hiszünk a lehető-jégben, hogy a söpredékei is, a züllötteket s alávalókat, is menteni lehet s azokat is emelni kell s hogy ezekhez a társadalomnak úgy van köze, mint az édes anyának köze van a gyermekéhez, könnyeik- s szégyenükhöz s hogy ehez mindnyájunknak is közünk van. mert. addig, mig körülöttünk milliók boldogtalanok s áthozzák sorsakat, addig egy ember sem lehet igazán boldog s megelégedett, csak önfeledés árán tehát emberhez nem illő és nem méltó módon. Hantos Béla. la 11 iák közül. Mégis... ez nem mesterség. Ez nem verklinóta. Ilyent csak te tudsz közülünk! A: Igaz; még nem verkli nóta. De lehet, holnap már az lesz. Jól figyelj ide : van a világon egy nagy j ur: a pénz őfelsége. Nagy ur és kegyet- ' en zsarnok. Aki egyszer a szolgálatába szegődött, annak vége. Kiszívja a vérét, elsorvasztja az agyvelejét. Olyan, mint egy me- I sebeli tündér. Csalogat, csábit, aztán eiftded- tet álmot, vágyai, becsületet, mindent. Látod tudom. De már későn. Nincs erőm, nem menekülhetek ; tudom, hogy megöli bennem, ami ért valamit, megöli az ambícióimat, a tehetségemet. S én mégis megye- utána kábultan. Elvesztem már. B: Gondolod csak öregem I Sokat dolgoztál s nincsenek rendben az idegeid. Hogy igazán nagy lehess, függetlennek kell tenned. Ezt a pénz adja meg, semmi más a világon. A: Haha... A pénz... Csak tudnád mit I mondtál, nem mondanád el mégegyszer. I B: Nincsen igazad! Gondolj csak vissza , a hét sovány esztendőre ! Emlékezel, hogy Ketten beszélnek. (Fülledt levegőjű terem a Műcsarnokban. A falon uj képek, még újabb keretekben. Egy kövér, jól ápolt ur s egy kövér nagyságos asszony.) Wr: Látod kedvesem, ez egy valódi értékes kép és|rajta egy valódi nagyságos asszony. Ez egy álom. De szép álom. Nagys. asszony: Álom... Mindig ilyenről álmodtam, amikor az über kirakatát bámultam... U.: (Ijedten közbevág.) Pszt! Még meghallják ! (Hangosan.) l#en, az Uher is vklaki, de ez, ez más. Ez egy nagy stjilü művész és ez halhatatlan munka. Az Uher szamárságait akárki utána csinálja. Ezt csak egy halhatatlan művész tudja. N. a.: Bizony. Ez egy halhatatlan művész. Ób mit szólsz a kerethez ? Magam választottam. Jaj a Blpmné, hogy pukkad, ha meglátja ! Lí: Ért is az hoc-zá! Tudja is rni a művészet eeen ? A’z csak azt tudja, a 2 koI ronás fotográfián rád ismer-e. Punktum. Ehhez nem dobutcai műveltség kell. Nem is szerelem, hogy hozzánk jár. N. a.: Én is gondoltam.De azért is lássa.. (Tovább mennek, két ur jön a terembe.) A: Látod azt a párt ? B: Azt a kövér asszonyságot az urával? Ni ! Hiszen a képed modellje ! A: Rettenetes ránéznem is. Egy hétig mindennap láttam. Torkig vagyok már vele. Uj milliomosok s eszükbe jutottam, hogy a múlt télen én nyertem a nagy dijat. A nyakamra jöttek. Leakartam rázni őket, de rám- igértek. Undorító ! B: Nem értelek. Olyan ember, aki a képemért minden árat megád, nem undorító. A: Látod én értem magamat. En dolgozom, vegyék meg. Dolgozom. Akkaor, amikor, azt, ami jól esik és úgy, ahogy jólesik. De ezresekkel guzsbakötve, léleknélfcül, ez undorító. Érzem, hogy elvesztem. Megöl a pénz. Mesterember vagyok! B: No igen... nem a jobb dolgaid közül való, sem ez sem sok más képed a mos-
