Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-03-25 / 13. szám
i. Ívfolyam i3 szám. Dombóvár, 1917. március 25. Szerkesztőség: liji«»lévir, Rálocii-nt 1. síin Kiadóhivatal: Hunyaái-tér 24 sz. Előfizetési dijak és hirdetések a- kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető, közlemények a s/erkesz- :: tőségbe küldendők. TARSflDRüJWI HETILiAP mejrjeleníU minden vasárnap. Felelős szerkesztő: NESSL ALAJOS. Lapkiadótulajdonos: Fe^sóeóri PÄÄL JÓZSEF Három decennium csendes munkáságának beszámolóját hallottuk vasárnap.Más utt már háromszor jubiláltak volna hosszú fehér asztalok terültek volna, nagyszerű szónoklatok hangzottak volna el nálunk nem volt ünneplés, sőt csak néhányan tudták, hogy a V örös-Kereszt-Egylet fiókja harminc évvel ezelőtt alakult meg elsőnek egész Tolnamegyében. Másutt fáklyás menettel ünnepelték volna a fiókegylet harminc éves munkását, nálunk csak meleg üdvözlés hangzott el néhányak előtt. Másutt emléktáblát állítanának, ki ez idő alatt az intézmény céljaira néhány ezer koronát összegyüjtene,-nálunk közel másiéiszázezerért sem jutott semmi. Igaz, hogy nem az ünneplés a lényeges, mégsem tehetjük, hogy egy kis bir keretében segítsük elfelejteni a nagy munkát. Tudja meg mindenki Dombóvárott mindenki Tolnamegyében és hova csak Írásunk eljut és ne is felejtse el, hogy harminc év előtt elvetett kicsiny mag, gondos ápolás, állandó munkásság I folytán olyan terebélyes fává növe- kett, melyre sehol sincs példa. Négy taggal alakult meg az 5 egyesület. Alakulógyülés tehat ott is volt, de nem azért, hogy azután közösen ne dolgozzanak, hanem a hosszú harminc év íáradságos niun- kájának eredménye kép a fiókegyesület ma 140-160 sebesült, beteg katona ellátását végzi. Ezt látja mindenki Dombóvárott. De arra bizonyára nem mindenki gondol, hogy | Dombóvárnak nagy szüksége lenne állandó kórházra, hogy a szerzett pénz í kiegégészittessék ügy, bogy a kór- j ház felépüljön, és pedig minél előbb épüljön fel. Tolnamegye felének szükséglete elégülne ki ezáltal és j Dombóvár kulturális fejlődése egyszerre nagyot lendülne. Nemcsak az iskolák jelzik valamely hely fejlődését, hanem más közintézmény is. Elsősorban jól megszervezett, gondosan felépített és hűségesen kezelt állandó kórház. Tehát a dombóvári állandó kórház alapjául szolgál a harminc év előtt szerényen megalakult fiókegylet. S hogy tekintélyes tőkéjével biztos alapul szolgálhat, az egyedül felsőerőii P a á 1 József meg nem szűnő fáradosásának az eredménye. Kevés embernek sikerül életében valami nagyot alkotni; még kevesebbnek jut osztályrészül a késő' utókor háláját is megnyerni. Mivel őneki sikerült, ezért gratulálunk. Talán nem veszi rossz néven, ha megkérdezése és tudta nélkül írunk róla. de úgy érezzük, hogy legalább ezzel tartozunk. Kívánjuk, hogy az Erzsébet kórház minél előbb felépülhessen, s lelkes munkása még hosszú ideig láthassa fáradozásának monumenntalis eredményét. —d.— MEGHÍVÁS! Miután a Dombóvári önsegélyző egylet mint szövetkezetnek 1917 évi március hó; 18-ra összehívott közgyűlésén a tagok határozatképes számban- nem jelentek meg, 1917 március hó 25-én délelőtt 11 órakor áz első közgyűlésre kitűzött tárgysorozattal újabb közgyűlés tartatik, melyre a szövetkezet tagjait tisztelettel meghívom s egyben- tudatom, hogy ezen újabb közgyűlés alapszabályaink értelmében a megjelent tagok számára való tekintet nélkül határozatképes lesz. Szállás János elnök. Sejtés. A vén fasor megsárgult lombját Gyéren, lassan hullatja már. Bágyadt lelkem mint tengerek közt Kövdlygó bus viharmadár A nyári éjek mámorához Meg-megpihenni visszajár. Mi tesz, ha mély egyhangúsággal Az ősz lelkünkre ráborul, Nem hoznak össze édes esték S nem vársz rám, mikor alkonyul, Mikor a földön halk mesékkel Borús sötétség lesz az ur? Mi lesz, ha már emlék lesz minden: A féltve őrzött pár virág, Álmatlan, lázas éjszakákon Átélt, színes melódiák? Mi lesz ... mi lesz, ha lehullatta Lombját a hars s a jázminág? Mészáros Hugó. Két leány. Ir ta : Ivánczi Zoltán. Alkonyodon. A ringó lombkoronák már sziluetté folytak a kőfalas kertben. Túl az orgonákon, a hanga-bokrok alján szürke tintás árnyak kóboroltak nesztelen suhanással. A falu egyetlen akácos uteája csendesedni kezdett s a rezgő fényű júniusi csillagok egymásután gyultak ki, mint bukdácsoló piros mécsek az alkonyatban. A lugas fehér nyirfás padján két fiatal leány ült. Apró,finom hímzés hevert mndkettő ölében. Most hagyhatták abba a szorgos munkát, mert kezük babrálva sokszor megsimogatta a kézimunkát, miközben suttogva beszélgettek, mint boldog szerelmesek. Ella (15 éves, ábrándos, mosolyós né- j zésü, akit még a kislányok közé sorolnak): Hát mégis magamra hagysz? Hát csak j ! mégis utazol holnap? Van szived elhagyni, 1 van szived, édes Magdám, amikor én úgy, j szeretlek, hogy agyon tudnám csókolni kék ; szemeidet, halvány arcodat, barna hajadat? Mond hát, édes Magdám, miért is kell elutaznod ? Nagy szomorúság bánthatta meg lelkedet, hogy ilyen hamar, ilyen sebtiben tervet változtattál. Magyarázd meg és nyugtass meg, édesem. Magda (kissé sápadt, kékszemü, nyilt tekintetű és komoly. Két évvel idősebb Ellánál. Elég nyugodt, de azért szavaiból kicseng valami fátyolos szomorú lehangoltság s bizonyos kétkedő, félös érzelem ül ki e£y'egy önfeledt pillanatban arcára): Né kényszerits, Ellám. Ez a kényszerítés fáj nekem, noha tudom, te egy picike rózsatüskével se tudnál soha megsebezni, annyira szeretsz egész lelkeddel ... De most ne kényazerits, csak nyugodj bele, hogy holnap utazom. Hisz beláthatod, örökösen nem él--, vezhetem szeretetteljes vendéglátótokat. Az sem szép tőlem, hogy már ennyi ideig itt- maradtam. Nem szép, hidd el, Ellám. Hát ezért megyek. Ella (majdnem ^arancsolólag, de pajkosan) : Ó, ez nem tfk. még csak nem is valamire való ok. Azt úgyis tudod, mindig szívesen fogadtunk, sőt el sem eresztettünk még le nem telt rövid vakációnk. (Szomor-* kásán) Hanem nem. szeretsz te már engem, Magda . . . nem úgy szeretsz, mint tavaly’ 1 meg ezelőtt. Ugye ez az ok, ugye kitaláltam? Magda) erőltetett, tiltakozó, kissé reszkető hangon): Dehogy talájtad ki, édes El- j lám! Dehogy találtad ki! Hogy is tuds*, olyant feltételezni, hogy nem szeretlek, nem úgy szeretlek, mint tavaly és.azelőtt?
