Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1917-03-18 / 12. szám

2. oldal.

HÍREK.

Szomorú március.

Máskor mélabus memoárok stílusába botlott toliam, ha idézgett^n.'a tavasz e kedves, lázas hónapját. Kócos diákfej komo- rult elém, ráhajolva a szabadság és szerelem iatal köilőjénekegyetlen olcsó ve s «könyvére Utcák jutottak eszembe, esetlenül kanyargósak, muskátlikkal larkázott ablakok, tavaszi anelegban bóbiskoló bronzszin.iyaku galambok. Március, te szerelem idénye — kedvem 'volna most is igy szólítani, régi-poétásom. Március, te szabadság évadja —- szavalta lelkes ifjúságunk ama draga napokban, mikor a visszasírt harcokból csak az emlékezés rejtelmes érzése játszott ifjú szivünk húrjain. Milyen dicsőség volt akkor halottakat iQézni, nevekkel, lelkes gondolatokkal, történeled- ■mel, nagy emberek nagyarányú tetteivel játszadozni. Milyen hősi gesztussal szavalta •szánk a Talpra magyar pattogó ritmusát iskolaszobák poros dobogóján. Hói ez a távoli magyar öröm ?

Embererdök hosszú menete hömpölyög '«lőttünk. A friss üde tavaszi fűre vércseppek peregnek. Bontakozó bimbók harmatosak az ■emberi szernek könnyétől. 0 véres, nyugtalan, mert nem egyetemes boldogságot nyi- íogató, kissé hazug és fájó március, azt hittük, az idén már esedékes lesz jövetelem ;a régi tavaszi örömökhöz. A múlt levendulád emlékei közé telhetjük, ami eddig történt velünk. Eheledbetjük, hogy iboiyafakadáskor, orgonabomláskor, mezők viruiása idején nagyon csúnyán bántunk emibéri méltóságunkkal. Nagyon-nagy on megvertük magunkat. A hősiesség vasvértezetében gyengéd •szivink jóságát kinulláztuk. Legmelegebb vonásainkat tagadtuk el rútúl. Csaltuk önmagunkat s ájultan, lázban, lihegve véresre korbácsoltuk lelkünk szelíd álmait.

Nem tudom, de gondolom, más is, minden ember márciusban egy kicsit erőszakosabban fölérez az igazi elet után. Leg emberibben a halál márciusba fáj mindenkinek. Hogy mi teszi ezt? Az a fűszál, mely

DOMBÓVÁRI HIRLÄP

kizöldűl? Az a domboldal, mely kivirul? Az a barna szántó, mely nehéz földszágot ont? Az a rózsafa, mely kibimbul? Nem tudom...

Március van s Istenem, minden messze ami élet, fakadás, remény, béke, áldás, jövendő, boldogság, jó sors, aranyos emlék. Meddig is tart már szomorúságunk, reménytelenségünk, halk fohászunk, könyünk, gyötrődésünk? Hozzád emeljük könnyörgő szavunkat, felelj nekünk szomorkodóknak, régirégi március (Czi. Z.)

— Kitüntetés. Neizer Lajos dombóvári kereskedő a tábori csendőrségnél tanúsított bátor szolgálataiért megkapta a Vas- keresztet és ugyanakkor őrmesterré léptették elő.—-- Előléptetés. Blum Lajos 44-es zászlóst, földieket, hadnagynak nevezték ki.

— Ä dombóvári Társaskör f. hó

16-án a kereskedelmi kaszinóból a Jókai- utcában levő volt ,,Abbázia“ kávéház épületébe költözködött. Erről ez utón is értesíti a kaszinó tagjait az Igazgatóság.

&&&*■ nG&Zi

A szegényekért.

Az elmúlt hét szép eredményt mutat fel a nyomorgó embertársaink javára történt adakozásokról. Folyó hó 12-en tartott a h a d b a v o n u I í a k családjainak segélyezésére alakult bizottság Szalios Jánosié elnöklete melleit rendkívüli ülést, melyen a nemes- lelkű tagok 600 K-t szavaztak meg a gyorssegély mozgalom céljaira. Az Evang. Nőegy et j 80 K-t bocsátott renbelkezésre. Ezt az ösz- ; szeget. Pribay Fere.ucné elnök fel kötésére ! Bocsa Gyuláné es Rothermel Erzsiké gyüj- tötiék Szállás .1 e nos né külön 30 K-t adó- í mányozott. A heti adakozás összege tehát j 710 K- Ezenkívül Halmos Henrikné felajánlotta. hogy egy 13—14 éves fiút teljesen felruház.

Mily ékes megnyilatkozásuk mindezek a humánus gondolkozásnak, az igaz felebaráti szeretetnek. Meg vágyunk győződve, hogy az egész társadalmat hason jó gondolkozás és érzés hatja át s igy mihamar segítve lesz a legnagyobb nyomorban szenvedőkön.

pillanatok, amikor már azok majdnem megindultak megadni magukat. Az utolsó pillanatban azonban mindig győzött jobb vagy talán rosszab belátásuk és még sem adták meg magukat és egyre megismételték vendégszerető meghívásukat : jöjjön át hozzájuk a tiszt ur és a magyar katonák, ök nagyon meg fogják becsülni őket.

Nagy József tizedes hűségesen lefordított mindent és az ő tolmácsolásával hosszas alkudozás és tsnácskozás indult meg. Idegőrlő, izgatott percek voltak ezek. Közben Schneider hadnagy sas^zeme a szónoki lendület hevében is jól és aggódva látta — az oroszok egyre nő tek, növekedtek, az első és a második drótsövény közé már körülbelül ötszáz orosz sereglett össze és hátulról mindig uj és uj tömegek nyomultak előre. Schneider hadnagy látva, hogy a békeallcudozásnak rossz vége lesz, a mellvédről halkan leszólt a lövészárokban az ő parancsát váró Kusiba György szakaszvezetönek :

A kézigránátokuGkészenlétbe helyezni! Mindenki kézibombával és fegyverrel álljon készenlétben ! Nekem is készítsenek ide kézigránátokat !

Mondta a dombóvári tanár elszántan és •a következő pillanatbanmár ismét az oroszoknak beszélt, minden szónoki képességét össz- szedve, utolsó föllobbanó lendületével, a halálos izgatottságtól fojtott hangon. Nagy József tizedes hasztalan tolmácsolta, ha lehet még szebben, amit, Schneider hadnagy elmondott, az oroszok, akik közben észrevették, bogy ige;] nagy túlerőben vannak, már hallani sem akartak a megadásról és egyre agresszívebben sürgették, hogy a magyarok adják meg magukat. Az izgatottság a tetőpontjára hágott, a jelenet lassanként teljesen elvesztette minden kedélyes színezetét, ninoa az a frissen köszörül beretva, amely ennek a példátlan helyzetnek az élességével rendelkezhetnék. Es a dombóvári tanár rendületlenül ott állott tovább a mellvéden és ott állt mellette hűséges tisztiszolgája Kiss Gergely György közhonvéd és tizedes ur, Nagy József, a tolmács. Egy pillanatra csönd lett és ebben a kicios csöndben kitört a krízis.

Az egyre növekvő orosZ* tömegben az egyik orosz katona fölemelte a fegyverét, célba vette a mellvéden álló Schneider hadnagyot és rálőtt. Fütyülve érkezeit az orosz golyó, amely célt tévesztett és a hadnagy helyett a hűséges tisztiszolgát találta el: Kiss Gergely György közhonvéd vérző fejjel, holtan fordult le a mellvédről A dombóvári tanár pillanatig megrendülve nézett a hűséges szivü magyar honvéd veszendő alakja wtán, ám a kivetkező másodpercben ismét Schneider hadr-v-'vygyá változót^: lehajolt fölkapta a ke -"1 : , " ' ez koszi tett két kézigránátot és kés (A b.; röpítette őket,egy.másntán az orosz ■ -n.' Mindkét gránát pusztítva

1917. március 18.

— Jótékonyság. A helybeli Chevra- kadisa (szt. egylet) március 1-én tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a hadbavonultak családjai részére, számszerűit tizennyolcnak 12 héten át heti 15 korona kölcsönt nyújt, mely összeg a háború után bármily csekély részletben kamat nélkül visszafizethető.

Az izraelita hitközség képviselőtestülete pedig a kántorok fizetésének 25 °j0-át mint háborús segélyt ez évre megszavazta,

A hitközség eme áldozatkészsége nem szorult külön dicséretre.

Vajha a másvallásbeli segélyre szorulókról is igy volna gondoskodva.

— Elhalt katona. F. hó J3-án temették el a rom. kath. egyház szertartásai szerint Szoltán György 2 h. gy. ezredbeli honvédet a dombóvári Vörös-Kereszt egylet kórházából.

— Vörös-kereszt Egyesület dombóvári fiókjának gyűlése. F. hó 10 én

tartotta a fent nevezett egyesület múlt évi

beszámológyülését felsőeröri Padi Józse{ egyesületi elnök elnöklete alatt. Ezzel az üléssel az utolsó hat éves ciklus is lezárult, j mely az egyesületnek immár ötödik hatéves ciklusa.

Az ülésnek főtárgya a számadások előterjesztése volt, melyeket egy számvizsgáló bizottság már az ülést megelőzőleg felülvizsgált, rendben talált s jelentése alapján a gyűlés elfogadott, azzal, hogy a lelkiismeretes és pontos kezelésért úgy a tisztikarnak, mint a pénztárosnak jegyzőkönyvi köszönet adassék.

— Március 15-ikc a helybeli gimnáziumban. A helybeli főgimnázium a tanári kar vezetése alatt f. hó 15-én, a magyar szabadságharc kitörésének évfordulóján* reggel 3/4S .érakor a r. kai. templomba» szt. misét hallgatott, a tanítási ó*ém pedig az osztályfők megmagyarázták a tanulóknak a nap jelentőségét.

— Ä kurdi iskolák megnyitása.

Vármegyei ahspana foszolgab ró élőterjesztésére, a vörheny miatt zárva volt kurdi iskolák megnyitását elrendelte.

— Podgyészvizsgálók az ujdom- bóvá-ri állomáson. Vármegyei alispán intézkedése folytán járási főszolgabiro felhívta az ujdombóvári állomáshoz kirendelt négy podgyászvizsgálót, hogy működésüket sürj gősen kezdjék meg.

i robbant föl, néhány orosz hanyatvágódott'és mielőtt az állva maradottak első rémületükből j magukhoz térlek volna, Schneider hadnagy : dörgő hangon tüzet vezényelt. Az ezred má- j sodik századának honvédéi egyszerre valamennyien fölugráltak a mellvédre és a kézigránátok záporával árasztották el az oroszro- kat és nyomban utána gyalogsági sortüzeket zúdítottak a halálraréműlt tömegre. Rettenetes pánik tört ki az oroszok között. A kéai- gránátoknak borzasztó hatásuk volt, a gyalogsági fegyverek is rémes eredménnyel dolgozta* a néhány lépésnyi távolságból: az orosz katonák tömegesen rogytak össze vérző tagokkal, irtózatos sebekkel, holtan. Jellemző a szörnyű pánikra, hogy meg sem kísérelték használni fegyvereiket, az egész, tömegből egyetlen iövés nem dördült többé el a rrfi katonáink felé, egy kétségbeesetten jajgató és I ordítozó véres embergomolyag vergődött ott, a két sor drót közötti termeten.

Futva próbált volna valamennyi szerea- i csétlen menekülni, de a két drótsövény közé szorultak és mert az első drótháló is csak almi volt kissé megriieitva és a »yugödt, óvatos átbuvásra se idejük, se lélekjelenlétük érthető módon már nem volt: vak rohanásukban fönnakadtak a deótsövényekén, ott vergődtek a drótok között, amig el ném béreztek. vagy egy megváltó golyó nem végzek velők, KtflönőséB á kézigránátoknak bl^iÁ szörnyű fizfltaii és erkölcsi hatása volt, ho^y