Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-03-04 / 10. szám
2. oldal. DOMBÓVÁRI HÍRLAP 1917. március *. HÍREK. Hogyan tudnak a tiszfuise- lók fizetésükből megélni? Nemcsak a háború alatt, de előtte ii rejtély volt előttem s minden józanul gondol kodó ember előtt, hogy hogyan lehet tisztviselői fizetésből tisztességesen megélni? Úgy látszik, kár volt rajta fejünket törni, megoldotta azt minden fejtörés nélkil egy„polgár- tár*“.— Öten voltunk a vasutikocsi fülkéjében; egy milliomos földbirtokos, egy szénrueres- kedő, egy tanító, egy atyafi-se nem paraszt, se nem úr, s én. Miről is eshetett volna szóbeszéd, mint a háború s az ebből eredő speciális gazdasági és társadalmi viszonyokról.-A milliomos elégedetten tárgyalta a mai viszonyokat, a ssénakereskedö a múlt héten adott el két ezer métermázsa szénát, melyen hat ezer koronát nyert, most pedig újabb ezer és a- xer métérmázsa van [szállítás alatt, tehát Ö sem haragudott nagyon a háborúra, a polgártárs hallgatott, talán imponált neki a nagy- birtokos és II.-od osztályú kocsi.(Ezelőtt tudtommal «„polgártársak megelégedtek a III.-ad osztályú kocsival is) én pedig, a pénz eme nagyhatalmú arisztokráciái között, szerényen meghúzódtam a sarokban s fejemet kopott kabátomra hajtva bóbiskolva hallgattam mint suhannak a levegőben azok a ropogós ezresek, melyeken ezek az urak mintegy varázsszóra pénztárcájukba sorakoztattak. Mintán a milliomos, többek között a szénakereskedővel egy üzlet lebonyolítását előkészítette igy szólt„Mit szóljanak szegény tisztviselők ? Hogyan éljenek azok 3-400 */*- es áremelkedés mellett? Ezek valósággal éheznek.“ „Hagyja el uram, szólt a polgártárs — azoknak ninesen semmi bajuk, hiszen a kouybáravalót mind ajándékba kapjak, fizetésűk csak ruhára keli.* „Hogy beszélhet ilyet, szólt rá a milliomos, ne a visza élésekről beszéljen, beszéljen a tisztességes hivatalnokról1! Vonalunk megállóit ! A menetrendben ugyan nem volt itt megállás jelezve, de kifogyott lélekzete. Szippantott egyet-kettőt- tizet s aztán ment tovább szépen, lassan, nehogy baj essék. A régi téma abban maradt, került érdemesebb! Én pedig még jobban behúztam lejemet kabátomba gondolkozni próbáltam, de nem bírtam .... De mégis ! . . . Elgondoltam azt mi lesz majd akkor, ha egyszer, talán nem is sokára, s az ország ügyeit olyan és hasonló polgártársak is intézik, mint az én ctitársam! Ezt a kis gondolkodást ugyan nem sajnálom magamtól, mert most már egy igen nagy gondtól szabadultam meg, attól, hogy hogyan bírnak a tisztviselők fizetésükből tisztességesen megélni. Talán lesz olyan nagy lelkű valaki tisz- viselőtársaim közűi, aki meg felezi velem azt a sok ajándékot, amit ő háztartása részére kapni szokott, hagy készítessek belőle kedves polgártársamnak vacsorát és ebédet, — de egy hétig. Ő megérdemli, nekem pedig jól esnék ! — Eljegyzés. Steiner Arankát Budapest, eljegyezte Weisz Béla Budapestről. (Minden külön értesítés helyett.) — Kitüntetés, Örömmel értesültünk, hogy városunk tudós és köztiszteletben álló orvosának, Riesz József dr.-nak, a király negyedik kitüntetésül aFerenc József, rend hadidiszitményes lovagkeresztjét adományozta. Őfelsége Kalauz Elemér pécsegyház megyei tartalékos tábori lelkésznek szolgálata elismeréséül a lelkész! érdem kereszt 2 osztályát adományozta. — Ä szegények javára az elmúlt héten történt adakozásokról helyszűke miatt a jövő számban fogunk elszámolni. — Népoktatásunk állapota. A Tol- navárrnegye és a Közérdek f. é. február 22-iki számában olvastuk kir. tanfelügyelőnk múlt évi jelentését, mely szerint közoktatásunk állapota a háborús viszonyok miatt kezd egyre különösebb színezetet mutatni. Dombóváron igy szól a jelentés, az. iskoláknak hadicélokra való lefoglalása nagyon megboszulta magút a népoktatáson ; különösen Dombóváron, ahol átlag 2ö °/0. tanuló nem látogatja az iskolát. Valóban érthetetlen, mondja fent nevezett laptársunk hogy ez iskolákat a katonaság nem bocsátja vissza rendeltetésekre. Sőt Dombóváron az a különös jelenség is felmerült, hogy a gimnázium u népiskola épületében terjeszkedik a népoktatás rovására. Úgy a kir. tanfelügyelő urnák Dombóvárra vonatkozó jelentését, mint lap.ársunk kommentárját mi is aláírjuk. Dombóvár község igazolására azonban meg kell Írnunk azt, hogy a község elöljárósága eddig mindent megtett amit tehetett, hogy Uz iskolaival felszabadítsa. Miuden erőlködése hiábavaló volt, amit annál kevésbbé érthetünk meg, mivel pl. Kaposváron, ahol egy kórház nagyobb szükséglet, mint Dombóváron, e napokban a gimnáziumot is visz- szaadták rendeltetésének. — Azt, bogy a gimnázium a népoktatás hátrányára ne terjeszkedjék szintén csak azzal érhetjük el, hogy az elemi iskolának, épületének felszabadításával, adunk helyet. Mint halijuk e célú komoly lépések már a múlt hetekben meg is tétettek. — Siketnémák felvétele Kaposváron. A kaposvári ailami siketuéma lati- intézet I. osztályába a jövő tanévre 12 o- lyan 7-10 éves gyermeket vesznek fel, akiknek a siketnémaiágon kívül más testi vagy szellemi fogyatkozásuk nincsen. A kérvényeket május 20,-áig kell az intézet igazgatóságához benyújtani. — Menhelgi gyermekek liszt és cukor szükséglete. Az országos közélelmezési hivatal elrendelte, hogy a nevelő szülök gyermekmenheiytől gondozásba fogadott gyermekek után az ezeket megillető liszt és cukor jegyeket mindenkor akadalytalanul és soronkivül megkapják. — Erdélyi menekültek visszatelepítése. Vármegyei alispán rendelkezése folytán járási főszolgabíró intézkedett a Ko- csola községben elhelyezve volt Háromszék- megye szepsi járási menekültek visszalele- pitése iránt. — Haszonállatok összeírása. A haszonállatok, nevezetesen a ló, szarvas- marim, szamár, öszvér, sertés, juh és kecske miuden községben folyó évi márc. hó 15 ig össä« írandók. — Adakozzunk a Uöröshereszíneh! Nyomozások. Ifjúság. Mi tagadás benne, úgy van : züllenek a fiuk. Azelőtt kevesen, azután töbken, ma már: sokan. Annyian, hogy már társadalmi kérdést csináltak belőle. Nemcsak a gimnáziumok, középiskolák nagy diákjai, hanem a falu sihederei is. Azelőtt: szófogadó, engedelmes, törekvő fiuk, „a jövő reményei,“ ma: korcsmás, dévaj mulatságokban kedvüket lelő, a jövő társadalom kétes értékű polgárai. Beszélni ke 1 erről is. Mert habár az ifjúság 30 százalékáról esik is itt szó, nem tudni hány százalékra rúgna még, ha két kézzel egész lélekkel, nem áiljuk útját a bajnak. A pedagógusok eo ipso,, a hivatásukból folyólag már sorompóba álltak. De ez csak fél munka volna. Nem az iskolában van a bűn és bünalkalom, haaem az utcán, a rejtekhelyeken. Ezt kell ellenőrizni. Ide pedig a nagyközönségre is szükség van. Még pedig sürgőst szükség A háború a gyermeket, az ifjút nagy- korusitotta. Az apák messze, idegenbe mentek, a testvérek, gyermekek, a király katonái lettek, hogy a hazájukat meg védhessék. Itthon maradtak az anyák a még katonasorban nem lévő ifjak kai. A gazdasági munkát valakivel el kellett végezni,, kenyeret kellett keresni s megtették a gyermeket az apa helyébe, kenyérkereső családfőnek. Jó volt vagy nern, igy kellett lennie! Az önnállósághoz s szabadsághoz jutott gyermeket férfivá tette-az a tudat, hogy j ő már keresetképes s ösztöne azt súgta,. ! hogy a kötelességekkel jogok is járnak, a. j jövedelemből részt kívánhat, de meg az ai I körülmény ia, hogy sok helyen könnyen jött. ez a pénz, sok gyenge- anya talán jóhisze- J müen bár — de fillérek helyeit koronákat adott szorgalmas irániak:; szórakozzon is egy kip-fit. fit volt a nagy hiba ! Mert a pénz nemcsak kereskedelmi eszköz, de a bűn kapuja is. A férfivá leit gyermek nemtelen szórakozások után tört. Nem csoda, hiszen azt még az érzékei vezetik. A szülök eleinte nem vigyáztak, később meg már nem. használt az intő szavuk. Megtörtént az,, amitől eleget óvták őket, a gyermek züllésnek indult, erkölcse fogyatékossá vált s lelke megromlott. Mig a mások véreznek, ő — tobzódik. Apja, az ország határain földalatti őr- lyukakban kocorog, ő a bűnnek tanyáit keresi hogy élvezhessen. Apjának medáliát tűznek a mellére, neki a szégyen bélyegét nyomják a homlokára — a fiatalkorúak bíróságánál ! Bizony szomorú, de- ha, már megvan a baj, orvosolni kell! A hatóság megtiltotta, hogy ifjaknak dohányt s bármiféle szeszeszitalt adjanak. Korcsmákat s csak felnőtteknek való nyilvános helyeket látogatnia nem szabad. Ez humánus intézkedés. De nem elég. Vegye a nagy közönség is kezébe az ügyet s tekintse legalább is olyan elsőrendű kérdésnek, mint a rokkant vagy árva ügyet. Járjon ke zéró a hatóságnak és irgalom nélkül jelentse fel a tilalom ellen vétőket. Találjanak módot arra, hogy alkalmilag ne csak felvilágosítsák, hanem segítségére is legyenek azoknak az anyáknek, kik vagy nem
