Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-12-23 / 52. szám
I. ÉVFOLYAM. loiHftli'eO KIIJY’ * hl Előfizetési ár: 1 Egész évre . . 12 kor. Fél évre , . . 6 „ Negged évre . 3 „ Egyes szám ára 20 fill. 52. szám, ,_rP8ig.{| H jVV Dombóvár, 1917. december 23« T ARSADAIiJVII RETIIiAP megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség: Dibütíí, Sí. Lésilé-tér 11. KladoWvötef: Hunyadi-tér 94. BIÍSü*e*é*i dijak ée bird«- ré««k a kiadóhivatalka, a lap aaelleaü váciét iiictő köslamóojak a saarkaca- tücégbe ktkleudők. i'l nöirnöJ Í*í>.í;w v (1V n 'i v j-HTTTI TiHniTOriir Béke legyen a fftldöa.... Szent Karácsony ünnepe a szeretető—*az örömé—a békéé! Évszázadok óta változatlan, átszellemült boldogsággal énekeltük a ,»Glória in excelsis“-t s most a háború negyedik karácsonyfán, amikor egy kis reménysugár mondja: talán sikerül megértenünk egymást,ha félve is, de kétszeres örömmel s nagyobb reménnyel vetjük, könyörgő tekintetünket a Mindenhatóhoz a békéért, szerétéiért. Adj szeretetet, egymás megértésére a politikusoknak, a hadvezetéseknek, hogy hiába ne folyjon az a tengernyi büntelen vér. Adj szeretetet a fronton egymással farkasszemet néző vérszomjas katonáknak, hogy gyilkosává ne váljanak a család kenyérkereső, fenntartó támaszának, Adj szeretetet a frontmögöttle- vőknek, hogy egymást kaján kapzsisággal, gyatra erénytelenséggel ki ne uzsorázzák, ki ne rabolják. Tanítsd meg őket mind-mind, vezért katonát; urat— szolgát, fösvényt — szívtelent a felebaráti szeretetre, a békés életre, önzetlenségre, az erkölcsi felelősségre, az önérzetes lelkiismeretességre, minden szépre és jóra, minden nemesre- erényre,hogy ne másokba lássák az emberek érvényesülésük akadályát, hanem önmagukból, saját gyarló hibájukból iparkodjanak emberiesebb talajra jutni. Tanítsd meg az embereket az adakozásra, a csendes, névtelen adakozásra. Mutasd meg nekik az utat, ahol feleslcgtőkéiket le kell vezetni a szegényekhez, a nyomorgókhoz.az éhezőket, a dermedt tagú mezítelenekhez. Hogy a jótettük jutalmát lelki kielégítésükben keressék.Hogy a jócselekedet tudata, felemelő érzése serkentse őket a további adakozásra. Éreztesd velük, hogy ez az érzés mely lelkiismeretét felemeli olyan kincs, melyet anyagiakkal megfizetni senki nem tudja És ha mái a halottakat visszahozni nem lehet, vigasztald meg jósziyü szolgáiddal az apátián árvákat. Segítsd azokat, kik az árvák könnyeit szivükön hordják minden cselekedetükben, hogy eredményes munkájukkal a futó könnyeket felszánthassák. A távol idegenben harcoló szenvedőket pedig add vissza családjuknak, munkájuknak. Ha megtanítottál a szeretetre, engedd, hogy azt élvezzük is. Hiszen nem rajtunk múlott, hogy vérben gázolunk. Te büntettél azok hibáinkért, jó dolgunkban is elégedetlenségükért. Vedd le hát róluuk a büntetést. Hiszen megszenvedtünk érte! Szeretni—szeretni akarjuk embertársainkat ezután s erkölcseinkben megújulva, egymás megbecsülésében, megértésében,békésen akarjuk életünket lemorzsolni! Ezt add meg nekünk mindenek kormányzója s akkor egész szívvel, egész lélekkel énekeljük: „Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség a jóakarata embernek.“ — Forral — Epilógus. Ott kezdődött, hogy a* 1x1 = 1 holt biztosságával leszögezhetett az elvitathatatlan tény: az önállóságát vesztett improduktív rabszolga nőt ki kell emelni tulsexuális életéből, lealázó kitartottságából. Ez pedig csak a modern alapokra fektetett „nincs köztünk különbség“ jeligés közös neveléssel érhető el, melynek rögtön ölünkbe hullna drága érett gyümölcse, a noch nie da gewesen: természetes kiválasztódás — és kész a női kérdés megoldása. A még nem monopolizált szólászabad- ság nevében leadtam hozzászólásomat.eNem, a való éleibe be nem kapcsolható száraz filozofálással, hanem a kétezer éves nagy nevelő mester nagyszerű elvein való elmélkedéseimből és némi kis élettapasztalataimból lesztirödött meggyőződésem szerint. Azt állítottam, hogy a kér. társadalomban nincs női rabszolga, csak egyenrangú fél, aki produkált eddig is valamit; aki mint társ és segítő — hűség és felelőség mélységesen komoly érzelmei által lekötve mint hitres és anya, a leghatalmasabb kuliurtónyező; aki — főleg ez utóbbi hivatásában, a régi, szilárd intézményben, a megszentelt kötelékben — de' esákiar ebben éa nem a azabad erkölcsben vagy a „megvásárolt“ móltóaág- tipró odaadásban, olyan érték a férfi, a család, a társadalom részére, melyet gazdasági javak értékével arányba hozni soh’se lehet. A nők eme missiója csak fokozódik értékben, ha intenzivebb nevelésben részesülnek, ha mélyebb intelligenciát « okosan szélesített munkateret nyernek. Erre a koedukáció aligha képes. Azt hittem, hegy komoly ellenféllel van dolgom, pedig úgy látom csak a materialista világnézlet atyamestereinek morzsáiból táplálkozó kis epigonnal, — aki nem tud tovább látni a saját íróasztalán. Berobog fölényességet mimelő szabados-gondolatos tudományával és a „hosszú haj — rövid ész“ harci kiáltásával rám teríti a vizes lepedőt s atyáskodó vagy inkább pajtáskodó hangon (Sokkal stylszörübb lett volna, ha „Csipke Rózsikának üzenem“ helyett mindjárt igy kezdi: Drága gyermek, kis babám, ide figyelj!) oktat ki a mégis csak kitartottról — é» végül elhangzik a borzasztó ítélet: életfogytig tartó száműzetés ; vonuljon férő a kaptafa melléi Mesés szellemesség! Csak tévesen adresszálta; a jótékonyság tudvalevőleg mindig otthon kezdődik. Menjek vissza a kaptához ? De hisz el se mozdultam mellőle, ott vagyok én most is a kaptámnál; a nevelés terén ( ahol a t. cikkíró ur, Írását tekintve, analfabéta). Boldog kis családom a kaptám, ahol jut idő az elmélkedésre is. Sőt azt is megsúghatom, nem csupán gondolkoztam, de mélyen át is éltem, át is szenvedtem nagyon sokat s erre alapítom véleményemet, mikor felületes szófizmákat, elvont elméletieskedéseket puffogtatnak. Mikor múltkori Írását olvastam, az jutott eszembe, miért akar az minden áron arabusul beszélni, aki nem tud arabusul. Amint nem tudott meggyőzni első Írásával, nem tudott meghatni utóbbi Schoppnhauer- Perkins idézeteivel sem. Ha annyi* a szerelmes Schopenhauerbe, bizonyár, olvasta, (Parerga und Paralipomena c. XXVlI.) hogy egyenesen a polygámiát veszi \ nelmóbe » török-kinai viszonyokhoz hasoi.o helyzetet akar a nő számára teremteni, mert, — szériáié — csak igy foglalhatja el a nő, mint alsórendű, lény az Ő igazi és természetes helyét a társadalomban. „Dadurch (Polygamie) wird das Weib, auf ihren richtigen und natürlichen Standprunkt als subordiniertes Wesen, zurückgeführt, und die Dame, dieses Monstrum europäischer zivilisátion und christlich — germanischer Dummheit, mit ihren lächerlichen Ansprüchen auf Respekt und Verehrung, kommt aus der Welt“ (u. o,) Csak nem gondolja, hogy ilyen felfogást manap komolyan veszünk. Miért nem idézte mindjárt a tanítványt Nietzechét is — még meghatóbb lett volna — mert ez már nem is a nő inferioritását, de
