Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-12-16 / 51. szám
I. ÉVFOLYAM 51. szám Dombóvár, 1917. december 16 Előfizetési ár: Egész évre . 12 kor. Fél évre . . 6 „ Negyed évre . 3 „ Egyes szám ára 20 fill. Szerkesztőség: Dombóvár, Sí. L&szlé-tir 18. Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24. az. Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségbe küldendők. TARSADAújVII HETIIiAP niegjelen minden vaaBárnap. fl negyedik tél. Negyedszer köszöntének ránk a háború hideg napjai. Minden gondolatunk odaszáll a távoli harcterekre, amelyeken véreink néznek még mindig farkasszemet a létünkre törő ellenséggel. Nincs berkeinkben az áldásos béke. Természetes, hogy mi polgári foglalkozásunk mellett gondoskodni fogunk azokról, akik érettünk tűrnek hideget, fáradságot egyaránt, természetes, hogy lesni fogjuk, mit kívánnak tőlünk a mi hőseink, akik hős önfeláldozásukat maradandó betűkkel, Írták be ,a történelem aranykönyvébe. Clio halhatatlan munkája már javában készült és erről fog zengedezni az egész világ Újból van alkalma közönségünknek áldozatkészségéről tanúbizonyságot szolgáltatni. Két módja is kínálkozik ennek, az egyik a hetedik hadikölcsön. Sokan vannak, akik a háború íolyamán vagyoni helyzetüket megtudták javítani. Ezeknek kötelessége most filléreiket önként készséggel felajánlani. A második neme a jótékonyságnak most a karácsonyi ünnepek alkalmával gyakorolható. Fiaink számára nem gyűl meg a karácsonyfa a meleg, fütött szobában,-— ők a szeretet és béke ünnepét szuronyok között fogják ünnepelni és itthon a szomorú kórházakban. Nyújtsuk tehát adományainkat ebből az alkalomból, hiszen a családi tűzhely melegét adjuk vele. Biztosan tudjuk, hogy mindenre kész társadalmunk most is méltó lesz önmagához. Igaz, hogy a minduntalan a közönségre nehezülő jótékonysági gy üj - tések kimerítik a jóindulatú ada- j kozó képességeit is,- de nekünk még nélkülözések árán sem szabad megfeledkeznünk katonáinkról.Akiket kórházainkban ápolnak,- mind kivétel nélkül hősök. Harctereket megjárt kiéhezett, lerongyolódott, j beteg hősök. Szégyen lenne Dom- ; bóvárra, ha megtagadná őket, ha j merev elzárkózással felelne arra az akcióra, mely az ő karácsonyi meg- örvendeztetésükre irányul. A karácsonyi hangulatok felkeltése, néhány fillérnyi ajándék, pár szép szó — amire ők vágyódnak s melyet nekik meg kell adnunk. Akinek nincs és nem volt senkije a harctéren, aki nem hisz már a magyar jelenében és jövőjében, aki szivét hideg kővel cserélte fel — csak az állhat félre. A többiek, a jelenre büszkék, a jövőben bizók, a nemesen érző szi- vüek mind-mind ott lesznek a sze- retetadományozók között. Dr. P. S. Csipke Rózsikénak üzenem . . . Tisztelt Ellenfelem 1 Kissé hosszúra nyúlt cikkét elolvastam és igen meg vagyok vele elégedve. Stílusa, tömör, gördülékeny, hangulatai megkapók, hangszinezése pedig páratlan. Mostanában nem is olvastam hasonló munkát, amely a tradíciókhoz ragaszkodó felfogást ilyen velősen, egyöntetűen szőnyegre hozta volna Ez már beszéd, hanem az a másik, az a ,,pár elegáns gesztus“ az a semilyen .. Hanem egyről meg tetszett feledkezni t. ellenfelem. T. i. arról a kicsiségről, hogy állításaimat megdöntse s a tudatlanságban szenvedő emberiségnek uj prespektivát nyisson. Ezt nem szemrehányásként mondom, hiszen lám a kezdet milyen lendületes volt és mennyit bes élt és ez is valami. ,,A nő gazdasági javakért odaadja magát a férfinak“. Ez volt az. az áliitás, amiért Ön három hétig beszélt és sajnos még sem tudott az ellenkezőről meggyőzni csak azért, mert ez az igazság. Íme, ami erre vonatkozólag ,,tollszáramban maradt.“ Azt ugyebár tetszik tudni, hogy a gazdasági függetlenség alapját a kölcsönös ellenszolgáltatás képezi. Fid. Ön egy uj kalapot csak ellenértékért, pénzért kap. Azt sem tagadhatja, hogy a nő lakást fogyaszt, ruházatot fogyaszt, kenyeret fogyaszt és még sok mindent. Vájjon mit ad ellenszolgáltatás fejében ? Legtöbben három dolgot emlegetnek; a ®közös szerzést, a házi munkát é3 az anyaságot. i. Közös szerzésről csak abban az esetben lehet szó, amikor a nő egyenlő tő- kévéi, tudással és munkával járul a közös üzlethez, vagy ha a férj a munkaadó, a nő a munkás szerepét játsza. Ez tehát bubórók, ami elpattan. 2. A házimunka? Tényleg a nő rengeteget dolgozik s ezzel az erőkifejtéssel kenyerét is megkereshetné, csakhogy nem ezzel keresi meg. Ezzel, akár csak az igavonó segítségére van férjének a többet—termelésben* de gazdaságilag a férfitól függ. Látjuk mindennap, ha a nő elveszti kenyér keresőjét, nem abból él, hogy otthon takarít, süt-főz, kertészkedik, zsurokra jjár, hanem beáll mosónőnek, villamoskalauznak, tisztviselőnek stb. Be, a férfiak sorába, ahol a kenyér terem. A munkás feleségének a végzett súlyos munkáért nyomorúság a bére, a gazdagok semmit, vagy keveset dolgozó asszonya pedig fényűzéssel, pazarlással kápráztatja el a világot. Hol itt az arány ? Tehát a nő munkája és a kapott javak között összefüggés nincs, jóléte csak attól függ ki a férje s ez mit tud, vagy hajlandó nekj adni. Ej, ej t. ellenfelem, mégis csak furcsa olyan fölényes egyénnél, mint Ön, hogy lépien-pyomon az önálló, a független nőket emlegeti. Ezekről abban a ,,gesztusos“ cikkben valóságos dicshimnuszt zengtem, hogy ezzel a saját jólmegérdemelt állításommal akar agyonütni ? 3. Az anyaság ? Nem ez nem csere érték. Ha ez lenne az ellenszolgáltatás, akkor a gyermektelen nők gazdaságilag nem jönnének számításba s az anyák gazdasági helyzete anyagságukkal lenne arányos. Ez pedig — nézzen csak körül — nem igy van, Ha tehát az anyagság nem csereüzlet, ha a házimunka értéke nem áll arányban a kapott javak értékével, ha a férj és feleség nem is üzlettársak mit ad hát a nő ellenszolgáltatásúi ? A felelet: — önnön magát. Korábban felismerték már ezt. Scho- pet hauer „Életbölcseletében“ ezeket mondja ,,A női nem a férfi nemtől mii.dent kíván és elvár, mindent, amire csak -züksége van A férfi nem a nőitől elsősorban k '. vétlenül csak egyet. Ezt az eg\ e„ azomban csak akkor kapja, ha elv a..», hegy gondoskodik mindenről.“ A becsület osztályozásánál pedig ezt: ,,A nő életében a nemiviszony a fő dolog.“ S azért, mert e sorok szerény írója bátorkodott ezt leaiázónak nevezni, azért kellett őt a női nem támadója gyanánt feltüntetni. Gikkembnn említettem, hogy a nő el volt zárva a külső körülmények hatásától s azért nem fejlődhetett a férfival egyenlő módon. Ne tessék ezen annyira csodálkozni hiszen nagyon jól tudja, hogy előtte mindig csak egyetlen egy ut volt nyitva az érvényesülésre. Azt is kell Önnek tudni, hogy azok az erők fejlődnek leginkább, amelyek az
