Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-11-18 / 47. szám
2. oldal. fi hetedik magyar hadihölesön. Negyven hónap óta hetedszer fordul a magyar néphez az ország, hetedszer kéri filléreit, hogy lmirtőzhesse azt a hatalmas épületet, armbv't j-'vő haladásunk érdekében vállvetett tői veI, közös akarattal kell felépítenünk. Ezek a lelkesedéssel adott fillérek fogják a folytonos győzelmek sorozata mellett megnyitni azt a kaput, amelyen át a béke révébe juthatnak fiaink, akik a csatamezük mindegyikén mint Centaurusok állották útját az ellenségnek és nem engedték ádáz törekvéseiket valóra váltani. Hat hadikölesön fényes sikere áll előttünk, hat alkalommal páratlan egyértelműséggel egybehordott fillérek mulatták meg a nép összetartását, az összetartásban tömörülő erőt. s ennek folyománya volt, hogy a harcterek mindegyikén páratlan ön feláldozással és lelkesedéssel harcolva véreink nem engedték meg azt, hogy az ellenség győzede’me^-kedjék. Ellenünk fordították a világnak jóformán minden népét. Már-már azon ponton állottunk, hogy elnémul a fegyverek zaja és odaát ellenségeink táborában nem győzött, a józan belátás, nem lett úrrá a megfontoltság, mert ámbár céljuktól egyre jobban eltávolodtak, mégis vélt sikereik tudatában annál fennhéjázóbban, annál gőgösebben viselkedtek és a fölényünk mellett is felajánlott békejobbot kereken, ridegen visszautasították. Az események azonban nekünk adtak gázát. G-orlice és Bresztlitovszk az egyik eseménysorozat két jelzőköve, ugyanígy Belgrád és Monasztir, Montonegró és Albánia begyei, fönt a rigai öböl, a visszavert fland- riai támadások, Románia túlnyomó részének meghódítása, mig most az olasz földön özön- jik vissza a megvert ellenség. Nincs messze már az az idő, amidőn összes ellenségeink a porban fognak heverni. Közeleg az óra, amidőn össze fog roppanni erejük. A cél szent és közös, kiki oly erővel és ott támogassa, ahol tudja. Nyújtsuk filléreinket, amennyire tehetjük, hogy az a meg*meg csillan egy kőrakás vagy egy útjelző oszlop. Az áiOk egész az útig tele van rakva szöges dróttal, spanyol lovasokkal, csapdákkal és lábrakétákkal. A horch- post gödörben egy vas fegyvertartó állvány is van, a fegyver éppen az árok közepére céloz s bármit észrevesz a baka, biztosan lő vele. Itt sincs semmi újság. Csendben van a ruszi; néha átkiabál : pán ! panye ! vagy kukorikoi s mikor senki sem szól néha, dühösen elkáromkodja magát s szidja a ma- gyarszkit. Nem baj ez kérem, annál egészségesebbek vagyunk. Na még három post van hátra ; nagy gödrök itt is, lehet válogatni bennök. Nagyszerűen lehetne itt bu- vocskát játszani. Ide különösen sok aknát és torpedót lő az orosz. A baka ,,Jancsinak mondja, különben nem fél tőle, mert inkább csak morális hatásuk van. Igaz, ha Volltreffer esik ; halovány sejtelem lesz mindenből. De sokszor becsapódik a baka. Ép úgy lövik, mint a duplaernyős rakétát s már sajnálkozva mondja a baka, hogy ugyan hova akar világítani ez a bolond, mikor egyszerre csak óriási erővel robban a jancsi! jlyenkor persze szóba kerül a muszka cár, DOMBÓVÁRI HIRLÄP 1917 november 18. ______________- ______• , ■ . ' . • ________________ kö zös cél. amelyet vállvetett törekvéssel el kell érnünk, annál gyorsabban elérhető lehessen. Bizton hisszük, hogy községünk és környékének közönsége ezúttal is hű marad régi jó híréhez és a szent cél szolgálatába tömeges jegyzéssel fog szegődni. Csakis Így virrad ránk a nyugodt, boldog béke derült ünnepe. Dr. P. S. MEGHÍVÓ Károly király szerencsés megmenekülése alkalmából Zichy Gyula gróf megyéspüspök elrendelte, hogy egyházmegyéje minden templomában Lö.-án hálaadó istentisztelet tartassák, melyre a hivatalok: is meghívandók. Az idő rövidsége miatt a dombóvári plébánia ezúton hívja meg a hivatalokat és testületeket a vasárnap 9 órakor tartandó hálaadó istentiszteletre. I A nő a mai korban. A múlt heti számban olvastam egy cikket, mely a nő pogány kori helyzetét tárgyalta. Kétségtelen, hogy a kereszténység volt az, amely a nőt alacsony helyzetéből eszményi magaslatra emelte, de a gazdasági fejlődés folyamatából kikapcsolódott a nő és gazdaságilag megmaradt ókori alacsony helyzetében. Az őskorban a férfi és a nő egyenlő erővel küzdöttek az élelemért, egyformán saját erejükből védekeztek a vadá'latok s az idő viszontagságai ellen és a férfiaknak élethalál harcot kellett vívni. Később a vadember fejlődő intelligenciájában derengeni kezdett, hogy sokkal kényelmesebb reá nézve, ha egyszer s mindenkorra leigázza, birtokába veszi a nőt, mintha esetről-esetre megküzd érte a nálánál erősebbel. így lett a nő rabszolga. Szabadságától megfosztva már nem kereshette meg saját és fiai táplálékát, ez a feladat a férfira hárult, aki kénytelen- kelletlen beletörődött ebbe. Amig az emberiség fejlődésével a férfiak minden téren óriási haladást tudnak felmutatni, a nőben csak azok a tulajdonságok fejlődlek ki, amelyre meg a csinálója, de sohse dicsérő formában, hogy igv becsapja az embert. Különben itt sincs semmi újság, csönd van az egész vonalon. Messzo, jobbra, ahol távolabb van a két front egymástól, a feldvachék szórakoznak. Rakéta fény, fegyver és géppuska ke- repelés zavarja csak a csendet néha. A muszkák mögül néha még kutyaugatás is hallatszik. Múlik az idő, letelt lassan a-két óra. Mégegyszer átsétálok a századon belül, megyek, én is átadóin a szolgálatot' a követ, kező cimborának. Én is lerakom szép csöndbe a rakétákat, elmondom neki, hogy nincs semmi újság. Mély álomból keltettem fel a fiút, lassan dörzsöli még a szemeit, biztosan szépet álmodott. Most szerelmes először. Elkísér még a dekungig, jólalvást kíván s megye ő is tovább. Lemegyek, kényelembe teszem magam, már úgy, ahogy, elfuvom a gyertyát, fejemre huzom a pokrócot s reggelig oda se neki. Ja igaz! majd elfelejtettem mondani, a jelentést is leküldtem a bat talionskoman dóra. 1917. okt. 4. Orosz front. I. D. szüksége van, hogy a férfiban támaszt nyerjen. Ezek a tulajdonságok pedig mind a nemi vonzódást szolgálják. így leit a nő tulsexu- ális, innen van az, hogy a mai kor férfia a nőre nem mint vele egyrangu és jogú em berlársára, hanem pusztán, mint nemi lényre tekint. Hogy ez a nőre nézve mennyire leala- | csonyitó, azt a megszokástól nem veszik | észre, óz már a nevelés következménye. A szülök a fiú és leánygyermekeket már csecsemő korukban igyekeznek játékkal, ruhává megkülönböztetni. Sok meg van engedve a fiúnak, amit a leánynak nem szabad tenni, csak azért, mert ő leány. Ahelyett, hogy a fiú és leány gyermeket egyformán, nemükre való tekintet nélkül egyenlő körülmények közölt nevelnék, féltő gonddal elkülönítik őket s igy már korán, még gyermekkorban felébresztik bennük nemi különbségük tudatát. Mikor a kis leány bábuval játszik nagy gyönyörűséggel mondják rá, í hogy „valóságos kis mama" pedig abban a i korban u leány gyermeknek éppen annyi köze az anyasághoz, mint a vele egykorú fiúnak az apasághoz. Gyakran hallhatjuk, mikor a játszó gyermekek közül a fiuk azt tervezgetik, hogy mik lesznek majd ők. A leányok már ebben a korban arról álmodoznak, hogy ki lesz a férjük, kit fognak elérni ők. Ennek a nevelésnek a következménye, hogy a fiuk és leányok noha egyforma testi és lelki tulajdonságok között érik el az életbe lépés korszakát, egyformán képesek lennének a munkára mégis óriási a külömbség köztük. A fiúé a világ. Szabadon választhat pályát, ha azon nem boldogul másikat keres, társadalmi állást, vagyon, jólétet teremthet magának s szabadon erős kezekkel vághat magának utat a boldogulás felé. A nő jóléthez, társadalmi álláshoz, boldoguláshoz, kenyérhez, otthonhoz csak egy keskeny karika által juthat. Mikor a leány felserdül türelmesen várakozni kénytelen és nem érzi ennek a vásárnak lealacsonyító voltát, mert azt tette az anyja, meg a dédanyja is. A várt hercegek persze nem jelentkeznek s akkor kezdetét veszi az izgalmas férj vadászat, megtanulja a leány a tettetést, a szamilást és keserves küzdelem után végre megfogja a maga kültelki hivatalnokát s a jövő, ha nem is fényesen, de biztosítva van. S ekkor bekövetkezik az az alacsony állapot, hogy a nő a férfi által nyújtott gazdasági javakért áruba adja, elcseréli nemi, ségét, röviden kitartatja magát, mert ez a nő sem házassága előtt, sem ezután gazdaságilag nem produkál semmit. Az iparban, kereskedelemben, tudományokban, művészetekben a férfiak vezetnek s mindezeket ők fejlesztették a mai magas fokra. Bebizonyult tény, hogy az emberiség másik fele, a pusztán nemileg különböző nők éppen úgy alkalmasak minden gazdasági tevékenységre, mint a férfiak. Ha a nők nem élnék már századok óta a mostani elpuhélt, tulsexuális életet, hanem a férfiakkal vállvetve kivették volna részüket a munkából, a fejlettség sokkal magasabb fokán állna minden ipar és tudomány. Külföldön már a háború előtt is, nálunk csak most tűnik szemünkbe, * hogy a férfiakkal mindinkább versenyre kelő nők éppen úgy, sőt sok esetben jobban megállják a helyüket, mint a férfiak. Ma már vannak nők, akik saját erejükből élnek és a lát
