Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-07-29 / 31. szám
I ÉVFOLYAM. 31. szám Dombóvár, 1917. Julius 29. Előfizetési ár: Egész évre . 12 kor. Fél évn. . . fi „ Negyed évre . 3 „ Egyes szám ára 20 fill. Szerkesztőség: l}jd8*bésár, RlMod-nt 1. siäa Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24. se Előfizetési dijak és hirde- réeek a kiadóhivatalba, a lap szellemi rétiét illető közlemények a s?.erkesK- •: tőségbe kőidendők. T ARSADAüJWI HHTIüfiP riiegjelen miracle»« vasárnap. Felelős szerkesztő: NESSL ÄLÄJOS. Proshrlbáltak. Ugyan kik lehetnek a magyar proskribáltak? Kik lehetnek e gyászos utókorban a régi Sulla késői utódai? Tudja meg mindenki! Meri csak egy osztály van Magyarországon, mely a társadalmi szereplés és érvényesülés feltételeitől megfosztottál! vonaglik, csak egy osztály van melyet porba sújtott, legalacsonyi- tott a pénzzel terhelt más osztályok mellett a háborús konjunktúra: ez a» tisztviselői osztály. Nagy múltja van. Valamikor megurazott, sokszor félt rétege Volt 'a magyar társadalomnak ; ma lenézett, sokszor kinevetett áldozata a magyar háborús konjunktúrának. Sajnos, — mindez szinigazság. A földbirtokos társadalmat anyagilag megsegítette a háború; sok eladósodott ur újra a magáénak mondhatja birtokát, melyre pedig már az árverés is ki volt tűzve. A földmivelő osztály 50 koronás búza és burgonya árak mellett, továbbá az állatárak felszökkenése következtében jelenleg mindenben bővelkedik. Az iparosok is könnyen veszik a drága nyersterméket, mert ők is megfelelő haszonnal dolgozzák lel készárunak. A kereskedők tisztességes és sokszor kevésbé tisztességes módon szerzett nagy pénzükkel Képek. Koldusok. Sehol kevesebb alánul ossággal nem lepik p1 ü koldusok az utakat, szögleteket, mint dombóvári vásár vagy búcsúkor. Sehol sem . fejtenek ki az érvékszervelue oly . hatást, mint itt. Siratóveis hegedűvel kisérve szövegét és zenéjét szerezte hosszú gyakorlat után az utszéien ülő, fonnyadt karjait iehetőleg mutogató 80 év körüli hőskesergőnő. Kétségtelenül magyar motívumok fedezhetők fel egy férfi énekében; jobbjában feszület és kalap, csonka balját mereven nyújtogatja miközben bus melódiákat zeng vallási vagy rablóhistóriákról, amint a körülmények megkívánják. — Sokkal kényelmesebb a harmadik ; hüs fal tövében ül: néha fel-felsóhajt a földön fekvő kalapjába vetve bus tekintetet; egyébként megközelilhetlen : valószínűleg a bagózás ingerlése következtében felügyemlelt váladék sűrű sötét foltjai védik. — Nem dicsekvésre jogosító kultur- j kép. Mi csak csodálkozunk, hogy igy meg- j lüretnak ! Lapkiadótulajdonos: Felsőcőri PÄÄL JÓZSEF- icijisasvscwKüoeßÄr: 1 I sohasem remélt boldog világukat élik. Csak a tisztviselő nyög a já- I rom alatt. Még a vezető tisztviselő is kénytelen oly ruházatban járni, melyet valamikor a dijnok sem vett magára. Csak o nélkülöz, mig má- j j sok bővelkednek Csak ők nem ; sajnálják a szórakozóhelyek keves- bedését, csak ők nem tartják a zárórát korainak. Csak ők a kiuzsorá- zottak, a szegények, a koldusok. El kell ismernünk, — hogy az állam sokat megtesz érdekükben, talán mindent, mire csak képes, — de ő maga is mélyen sújtott, szegény lévén, teljesen segíteni nem tud- Ezért is igyekeznek nagyobb helyeken a tisztviselők önmaguk segíteni helyzetükön. Beszerzési szövetkezetei alapítanak, kisebb földterületet bérelnek s igy növelve az ; amúgy is megsokszorozódott munkájukat, gondjukat, védekeznek a | teljes lerongyoíódás a teljes nélkü- j lózés ellen. Ez az egyetlen, mit adott helyzetükben megtehetnek. Ha az állam nálunk képtelen megakadá- ; lyozni a mindennemű uzsorái, akkor keressenek ők kedvezőbb be- j szerzési forrásokat. Ha Németország- j ban még most is lehet kapni első- j minőségű cipőt 60 koronáért, ha j ugyanott a legfinomabb keztyü ára most is 5 korona s a kalapé 12 Hordár. korona — akkor nálunk is lehet sőt kell kedvezőbb árviszonyokat találni. Tehát tömörülni kell! Mert passiv resistentiával, azzal, hogy nem vesznek ruhát, cipőt, kalapot, a helyzet nem javul. Előbb utóbb úgyis vételre kényszerülnek, de akkor sem segíthetnek magukon épen szervezetlenségük miatt. Meg kell tehát sürgősen szervezni a megyei, vagy járási, vagy helyi csoportokban a beszerzési szövetkezetei. — így legalább némiképen enyhül a proscripcio terhe. dL Értesítés. A Nagyméltóságu Vallás és Közoktatásügyi Miniszter Ur a helybeli királyi kát. gimnázium V' osztályát a jövő 191718. tanévben nem nyitja meg, hanem az intézet a további intézkedésig mint algimnázium fog működni. Ebből folyólag felkérem azon t. szülőket, akik fiaikkal a jövő tanévben az V. osztályt végeztetni kívánnák, szíveskedjenek engem f. hó 30.-án hétfőn d. e. 11 órakor hivatalos helyiségemben felkeresni. Dombóvár, 1917. jul. hó 28.-án Nessl Alajos kir. kát. gimn. igazgató Piac. Csekély egy órai késéssel robogott, be valamelyik sötét éjszakán a szabadkai, eiső- rangusilott pályán közlekedő vonat. Véletlenül sok utas volt Minden állomáson bőséges esomagrakornánnyal szálltak be különösen különböző korosztályba sorozható hölgyek. Szolgaszemólyzet hiányában hol az állomásfőnök, hol a kalauz segítette fel a | türelmetlenül sietni akaró vonalba a csomagokat, sokszor az utast is. Vélnéd kedves olvasóm, az ujdembóvári pályaudvarra érve minő orkánszerü kiáltások fergetege kereste a pirossapkás, ügyesen ugrándozó, gyakorlott futó hordár személyzetet. De hiába har- sant újra és újra a mind kétségbeesettebb kiáltás, — csak nem tűnt fel a fekete éjszakában a megmentő vörössapka. De minthogy ezen eset a iovagias Magyarországon történt — természetes, hogy az ulazó férfiak segiteltek a hölgyeken. Egyiknek keltő is akadt. A fiaiai hölgy háíás, meleg tekintetted .* halk „köszönöm“ szóval fejezte ki háláját, — egy anyóskülsejü vas huszfil- lérest csúsztatott a segélyt nyújtó tanító felöltője zsebébe s meg nem köszönve helyet : foglalt a hüs peronon. Esengő szemmel bátorkodott az egyik dombóvári fiatal asszony a piaci elárusító asztaláról felemelve egy káposztafejet, meg- kézdezi : „Bácsikám, mi az ára?“,,Egy forint!“ szóit a lakonikus válasz, miközben megszólitóját megvetően végignézve kapta ki a káposztafejet s dobta le nagy koppanás- saí a deszkákból rótt asztalra. — Lévén uborka-szezon, félelmében csak rámutatni mert asszonyunk egy fonnyadt, sárgult uborkára s felnézett az asztalon álló artista- moi- dulatokkal uralgó fekete-szakállasra. ,,ötven fillér!“. Szólt a határozat. Nem ér rá szegény udvariasabban, vagy hosszasabban beszélni, mert az idő pénz. Csakugyan. Csak úgy röpködnek félé a két és egy koronás bankjegyek egy fej káposztáért, tökért, két szál uborkáért, három hagymáért, három aszott paprikáért. — A vevők kevés, majdnem semmi terménnyel indulnak hazafelé pénzüktől megfosztva, gorombaságoktól megrakodva. •— Az elárusító büszkén körülnézve pipára gyújt s hamarosan megállapítja magában a jövő piac árait. — X,
