Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1917-07-15 / 29. szám

3. oldal. DOMBÓVÁRI HÍRLÁP 1917 jttllui 15. Leányok pályauálgszíósa. Azok az idők rég elmúltak, amikor a leányt osakis háziaszonynak nevelték s ami­kor szinte örökös szánakozó, vagy gúnyos mosoly tárgya volt a „kókharisnyás“. Ma már minden szülő arra törekszik, hogy leá­nyának is ,,kenyeret“ adjon a kezébe. S ha nem is szándékozik a leány önálló kenyér- kereső pályára lépni, azért legnagyobb része megszerzi a hozzávaló módot,jobban mondva: a diplomát. Nem is olyan rég a tanilónöi pálya szinte az egyetlen volt, amelyre leányaink készültek; akár volt hozzh tehetség, vagy hivatás, akár nem, elvégezvén a négy pol­gárit, képezdébe küldték. így van az még ma is; régi dolog, hogy a tanítónői pályán nálunk tnlprodukció van. Sokan évekig ál­lás nélkül maradnak, vagy helyettesi minő­ségben tengődnek. Nagynehezen más pálya nyílt meg a nők számára ; ilyen pl. a kereskedelmi. Ele­inte az egyévi tanfolyam, majd a három évi felsőbb kereskedelmi iskola készítette őket elő a kereskedelmi pályákra. E tanfolyamok és iskolák száma évrői-évre nő és soha sem képes egyik sem a jelentkezőket mind fel­venni, annyian akarják a ,,kereskedelmit“ elvégezni. Ámbár a háború sokkal több nőt juttatott álláshoz a kereskedelmi pályán, félő, hogy nemsokára itt is tulprodukcióval ál­lunk majd szemközt. Megnyílt a nők számára az egyelemis . A felsőbbleányiskoiák gimnáziumokká ala­kulnak át. Máris tapasztaljuk a leányok tó- dulását a gimnázium felé. Nincs még hatá­rozott célúk és tervük, :i fő : egyenlőre el­végezni a gimnáziumot. Aztán majd valami­lyen ,,lateiner“ pályára lépnek. Sok a női hivatalnok, akiknek alkal­maztatása nincs ép diplomához kötve ; ezek­nek a helyzete a legsiralmasabb. Hisz köz­tudomású dolog, hogy a nőket silányabban fizetik, férfiaknál, valamint általában kevés a pálya, amelyen, ha nem is ép teljesen egyforma, de csaknem olyan díjazásban ré­szesülnek, mint a férfiak. A tanév zárása óta sietnek pályát vá­lasztani. Sajnos a rosszul fizetett lateiner pályát választjuk többnyire, aztán jön a ke­reskedelmi, amelyen valamivel kedvezőbb a helyzetük. De talán még nem választott mindenki! S ha döntött is volna, még lehet azon vál­toztatni. Miért nem lépnek leányaink ipari pályára? Hisz ez sokkal jövedelmezőbb. A háborúban pedig kénytelensé^ből sok nő lett iparos s bár e rövid idő is megmutatta, hogy a nő itt nagyon is megállja a helyét, mégis még tapasztaljuk azt a bizonyos idegenke­dést az ipar iránt. Sőt már varrónőnek, ka­laposnak sem akar igen menni a mai leány, nem elég ,,uras“ neki ez a foglalkozás, mint az ipar általában. Pedig az iparos az igazi úr, független ; a jó ,ügyes, becsületes, tisztességes iparos munkáját fizetik meg a legjobban és bármi­kor; itt — az elvégzett munka az egyetlen ajánlólevél; itt nem kell protekció s az ilyen munka nyomában a vagyon is szaporodik, amelyet lateiner pályán nem lehet szerezni. Különben is a nő az, aki veleszületett jóiz- lésével hivatva volna az ipar sok ágára ne- mesitőleg hatni. Nem minden ipar való nőnek. Itt csak néhányra akarjuk a figyelmet ráte­relni : itt van a művészettel rokon fényké“ pező pálya, az épületszerelői, aranymű­ves, fogtechnikus, könyvkötészeti, betűsze­dői, óraműves, mükertészeti stb. szakma. Miért nem próbálkoznak leányaink e pá- 1 j ákkal ? Csak a hivatottak tanuljanak tovább, a többi — menjen iparosnak, hisz intelli­genciára itt is szükség van és ne gondol­ják, hogy a polgáriban elsajátított tudo­mányt el nem bírják az iparosi pályán. Nyomozások. Papue8hó8ök... Mind hősök ők, mind férfiak, mind hü és-----engedelmes jó férjek. Ne ., bántsuk őket. ók, a házasélet mártírjai, ők, a 30 éves háború hősei. Ók a minden gúnyt tűrő, legerősebb lelkű em­berek. Gyengéknek látszanak, pedig éppen akkor a legerősebbek, mert az akaratukat más szeszélyes akaratának vetik alá. Terringettét, éles késsel vágok. Még engem is megsebez. Tartozom nekik azzal, hogy rehabili­táljam őket. Úgyis kevesen látnak a lelkűkbe. Végtére is, ha már annyiféle kormányt ismertünk, miért ne legyen papucskormány is. Talán annak is épp úgy meg kell lenni, mint akár az alvásnak. Az emberek is igen külömbözők. Miért kell éppen minden férj­nek parancsolni? Olyannak is kell lenni, akinek parancsolnak. Akik, ha éjfélkor mennek haza, ép- ugy hallgathatnak prédikációt, mint nappal- a templomban. Igaz, hogy a tárgya minde­gyiknek más s talán a kifejezések sem fordulnak eiö a modern könyv irodalomban, vagy Arany verseiben, de végeredményé­ben hallgat, sőt nagyon hallgat és agyon­hallgat — ja mondottakat. Ha pedig felel, annál tovább tart a magyarázat. Rugóra jár. Inkább hallgat Ezzel pedig sokat mond. Először is azt mondja, hogy aki hallgat, az az okosabb. Mert bár az ur én vagyok de a békességet mindennél többrebecsülöm. Többet ér ne­kem egy csepp méz, mint egy pohár kese­rűség. A házasélet pedig csak bókességesen ér valamit. Másodszor „Hallgatni arany“ Az arany pedig — különösen ma a legértékesebb fokmérője a tulajdonságoknak. Ha már a valóságban nem juthat hozzá, miért ne sze­rezzen elméletileg aranyakat akkor, araikor a mondottakat egyik fülébe — a másikon meg kiengedheti. A házasság egy olyan mérleg, amely­ben a mérleg mutatójának mindig a közepén kell; ne áliani. Ha akármelyik oldalra elhaj­lik, már megbilleni az egyensúly, megkez­dődik a harc. Amely házaséietbnn az egyik nagyobb, illetve több joggal rendelkezik,mint a másik házasfél, ott megkezdődött a háború. S az tart mindaddig, amig az egyik — az oko­sabbik be nem látja, hogy a harc csak tó- kozolja az erőket, de valóságos, illetve a szükséges eredményt nem hozza meg. Mert bár a férj és feleség teljesen egyenrangú élettára, mégis a férfinél az ész a nőnél pedig a szív domináljon. Így terem­tette az Isten is. Ha már most a nő, íiietve feleség a férjnél mindent jobban akar tudni i az okos férj helyett ő akar gondolkodni, kivette a kezéből azt a tulajdonságot, mely őt férfivá, családjáért gondolkodó, fenntar­tóvá tette. Melyik kociis adná oda gyeplőjét egy olyannak, akiről tudja, hogy nem tud ko­osizni. Ezzel nem mondom azt,hogy a felesé­gek nem elég okosak. Sőt. Az özvegyek nem egy esetben bizonyították mér be, hogy a férfigondokat ők is bírják. Csakhogy ne kí­vánják azokat addig, mig az a|férj érdemes arra és tadja is elviselni. Az okos házaséletben mindegyik há­zasfélnek megvan a maga jog és kötelesség köre Tessék pontossan betölteni. Ahol papucshős van a házban, ott éo nem a férjet, de a feleséget Ítélem el. Mert ott a feleség a szomszéd serpenyőből olsan súlyokat emelt át a sajátjába, amelyekhez joga nem lett volna, de amelyekkel megbil­lentette a házasélet egyensúlyát A közhonvód, meg a százados is a harátvédi. Mégpedig egyforma szeretettel és bátorsággal. De mi lenne, ha a honvéd parancsolna a századosnak? Pedig mind a kettő értelmes lény. A ktilömbsóg csak annyi hogy mindegyik más hivatásra lett nevelve Nagyon tapintatlan az, aki valakit, mint papucshőst céltáblának tűz ki. Azok a házasélet rokkantjai, külsőre nevetségesek­nek tűnhetnek, de erkölcsileg fölöttünk ál­lanak B tiszteletet érdemelnek. — Forrai. —­HÁZIASSZONYOKNAK. A hamisított liszt felismerése. A hamisított liszt felismerésére a liszt 70°/#-os alkoholba téve — melybe 5% os sósavat adunk — gyengén melegittelik. A tiszta bú­za és rozsliszt az alkoholt nem festi meg a folyadék színtelen marad. Az árpa és zablisztből halványsárga, a konkolyból és bóditó vadóclól narancsszínű, a bükkönytől babtól bíborvörös az anyarozstól vérvörös szinü lasz. Vízhatlan papirost nyerünk, ha kö- zőuségés papirost megolvasztott parafinnal leöntjük. KÉRJEN IDŐSZAKI ÉRTESÍTŐT Amatőr munkát szakszerűen véges 1

Next

/
Thumbnails
Contents