Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 2. szám - Barth Károly: A szeretetben nincs félelem
6 BARTH KÁROLY: A SZERETETBEN NINCS FÉLELEM olyan veszedelmes. Állandóan jobbra vagy balra kell néznem, nehogy elüssön egy robogó jármű. így gondolkodik és így beszél a meg nem tért ember. Aztán egyszerre még rosszabbá válik minden, mert az ember így okoskodik és így beszél tovább: ó, milyen szép lenne a szeréteten belül élni, milyen jó lenne, hiszen akkor nem kellene már tovább félnem. De miképpen jutok be oda? Másszak át a falon? Netán törjek be néhány ablakot? Milyen trükkel, miféle görcsös erőfeszítéssel lehet oda bejutni? Ha képes lennék rá, nem félnék többé. — Most még egyszer és nagyon komolyan kell megmondanom: csak a meg nem tért ember gondolkodik és beszél így. Ugyanis nem arról van szó, hogy ennek a teljes szeretetnek a házába saját magunktól jutunk be, és ezért másznunk, kapaszkodnunk kell; hanem arról van szó, hogy Istennek ez a teljes szeretete eljött hozzánk. Az Üdvözítőről van szó, aki itt van velünk. Mielőtt még gondoltam volna rá, eljött és szívére vette ügyemet. Egy olyan házról beszélünk mi, amelyet Isten a mennyben alkotott mindnyájunk számára, hogy azután alászálljon közénk a mi szegény sötét Földünkre. Most pedig itt van, méghozzá annyira itt van, hogy nem tudunk sehová se elmenni, ahol ne maradnánk ezen a házon belül. Miért lenne szükséges tehát továbbra is félnünk? Egyes-egyedül ott a hiba, hogy még mindig nem vesszük észre, hol vagyunk tulajdonképpen. Ezért a meg nem tért ember cselekedetét, iparkodását, gondolkozását és beszédét éppen az jellemzi, hogy nem tudja, miről is van szó, hogy még mindig nem vette észre: nem kívül, hanem belül van. Ezt pedig azért nem veszi észre, mert alszik és alvás közben álmodozik. Az álmok viszont megcsalják, mert az álmok csalókák. Azt álmodja ugyanis, hogy még mindig félnie kell, és van mitől félnie, mert bőven akad ok a félelemre. És most: mi a megtérés? Mi a fordulat, mi a bűnbánat? Mi az az új út, amelyre ráléptünk, amelyre rá kell lépnünk? Kedves Barátaim, a megtérés egészen egyszerűen azt jelenti, hogy felébredünk és félredobjuk azt a csalóka álmot, amely szerint okunk lenne a félelemre. Hiszen úgy nyithatjuk fel szemünket, ahogyan kicsiny gyermekkorunkban, amikor születésünk után először nyílt ki szemünk és megláttuk, hol vagyunk. Nem kívül vagyunk, hanem minden mesterkedés és görcsös erőlködés nélkül benne vagyunk a tökéletes szeretetben; abban a szeretetben, amellyel Isten előbb szeretett minket, és amelyben nincs félelem, mert ez a szeretet kiűzi a félelmet. Ha a Szentlélek Isten szívünkre beszél, az ember felnyitja szemét, miként egy kisgyermek születése után. Ezért nevezik a megtérést az ember újjászületésének is. Egyszercsak észreveszi az ember, hol van, és akkor már nem tud többé félni. A Szentlélek ugyanis ott szólítja meg, ahol nem tud kitérni előle, ahol meg kell hallania — a szívében, és ezt mondja neki: ébredj álmodból, kelj föl halálodból, mert felragyog néked Krisztus! És így folytatja: ne félj, mert megváltottalak, mert neveden szólítottalak, enyém vagy! Adja meg ezt nekünk Isten, adja meg neked és adja meg nekem, adja meg ma, most és holnap és azután újra meg újra. Ámen. Benczúr László fordítása
