Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 2. szám - Barth Károly: A szeretetben nincs félelem
BARTH KAROLY: A SZERETETBEN NINCS FÉLELEM 5 gyen. Ez a szeretet. Nem az a szeretet, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeretett minket. És úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta. Kicsoda Isten Fia? Nem más, mint saját maga. Azonban az az Isten, aki nem akar valami képzeletbeli magasságban és örökkévalóságban egymagában élni, és aki éppen ezért minket se akar magunkra hagyni, mert ő az az Isten, aki eljött hozzánk, az az Isten, aki hasonlóvá lett 'hozzánk, aki mellénk állt, aki tehát maga is olyan emberré lett, mint mi. A betlehemi jászolban fekvő gyermek és a Golgotán megfeszített ember. Ez a teljes szeretet. így ismer bennünket Isten. így kívánkozik utánunk. így keres és talál meg bennünket. így lett a mienkké és így váltunk mi övéivé. Ez a szövetség a teljes szeretetnek a háza, Isten szeretetének az otthona. Ebben a szeretetben nincs félelem. Kiűzi a félelmet. Isten azért szeretett és szeret most is minket, azért adta nékünk Fiát, és Fiában önmagát, hogy ne kelljen már tovább félnünk, hogy ne legyen alapja félelmünknek. Azáltal, hogy Isten szeretett minket és most is szeret, elhárította, elvette, kiküszöbölte, megsemmisítette félelmünk minden alapját, ^élsz attól az embertől, akiről úgy véled, nincs jószándékkal irántad, mert bántó szavakkal fordul feléd és ártani is képes? Miért félsz tőle? Mit árthat neked az az ember, ha egyszer nem tehet semmit Isten ellen, mit tehet ellened, ha Isten oldaladon áll? Nem kell senkitől se rettegned. Mit tehetnek veled az emberek? Vagy attól félsz, hogy így vagy úgy azt az embert, akit szeretsz, akit pótolhatatlannak tartasz, elvesztheted? Igen, ám de Isten nem veszíti el ezt az embert. És ha Isten nem ejti ki őt kezéből, te se vesztheted el igazán. Ez sem ok a félelemre. Vagy félsz múltad és jövőd és a halálod miatt. Igen, de nézd: múltaddal, jövőddel és haláloddal együtt, sőt még halálodon túl is, Isten által szeretett ember vagy. Mit félsz akkor ezektől a rémektől? Isten teljes szere- tete átfogja egész életedet kezdetétől a végéig, sőt még azon túl is. Vagy talán önmagadtól kell félned, saját gyöngeségedtől és talán nem is csak gyön- geségedtől, hanem gonoszságodtól. Félsz a kísértésektől, hogy rád törnek és erősebbek lesznek nálad. Félsz az agyadba fészkelődé gondolatoktól és az emberi lelket elborítani képes ördögi indulatoktól. Vigyázz! Ez sem szolgáltathat okot a félelemre. Isten nagyobb a szívednél, és erősebb annál, amitől félsz és félni kényszerülsz. Ha egyszer így van, miért nem kezdesz dacolni a gonosz világgal, amely ott él benned is? Isten maga parancsolja, hogy szálljunk szembe a gonosz világgal. Csatlakozz hozzá! Megteheted. Nem kell félned magadtól se. Vagy talán az ördögtől félsz? Hány ember tartja nevetségesnek az ördögöt, alapjában véve mégis fél tőle. Ezzel kapcsolatban csak azt mondom röviden: Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa és le is rontotta. Hagyjuk tehát összeomlani. Vagy van talán még valami más ok is a félelemre? Biztosan van még sokféle. A teljes szeretet házában azonban nincs alapja a félelemnek, nincs tere, se támpontja. Ne féljünk tehát senkitől és semmitől, mert nincs olyan félelem, amit ez a teljes szeretet ki ne irtana és ki ne tudna űzni. Persze egyikőtök-másikótok most mégis így szól magában: Mindez nagyon szép és igaz. Szívesen hallgatom, hiszen ma vasárnap van és itt vagyunk a templomban. De mi van ezzel a házzal, ennek a teljes szeretetnék a házával? Vajon benne vagyok-e? Hiába beszélsz, én továbbra is félek; félek hol ettől, hol attól, éjjel is, nappal is; és éppen abból, hogy félek, következtetem: én nem élek ebben a házban. Nem élek abban a teljes szeretetben, amely kiűzi a félelmet. Valahol kívül, az utcán vagyok, vagy az úttesten. Ott
