Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Kertész Géza: Igen és nem
4 KERTÉSZ GÉZA: IGEN ÉS NEM Ebben a szóözönben Jézus illetlenségre hív. Nem kell stopper, mert rövid beszédre tanít, még az imádkozásban is! A hétköznapi életben pedig elég két szó: Igen és nem. Ami ennél több, az a gonosztól van. Senki ne gondoljon túlvilági gonoszra, kénköves szagára! Sokkal rosszabbra: ami ennél több, az „haszontalan”, semmire sem való. Az információhoz elég két szó — Jézus szerint. Ezzel a két szóval minden elrendezhető. Akkor döbbenünk meg, ha belegondolunk abba, hogy ezt Jézus az esküvel kapcsolatban mondja kora jogászainak. Nem kell eskü, nem kell tanú, két szó kell: igen és nem. S erre a két szóra felépül egy egészen más világ: tiszta, átlátható, mindenki számára érthető, értékelhető információ. Tudom, erre mindenki felszisszen, hiszen ma egy nagyon összetett világban élünk. Jézus idejében „sokkal egyszerűbb” volt a világ. Nem voltak eny- nyire összetett erkölcsi, jogi dilemmák. Mesevilágban még lehet fekete és fehér, de már a gyerekek is olyan felvilágosultak, már mindent tudnak, mert otthon már nem hogy nagyképernyős színes tévé van, hanem már video is. Ebben a mai világban még megtűrjük a názáreti vándorprédikátort, mert toleránsak vagyunk —, sok szép dolgot mondott —, de ezt az „igen — nem”-et el kellene felejteni. Itt már csak nagyon óvatosan lehet nyilatkozni, mert senkit nem szabad megsérteni, különösen azt, akinek végkép nincs igaza. S ha valakinek igaza van, még jobban vigyázzon, ki ne mondja, még véletlenül sem, az igent. Ezt ma már nem lehet. Ezzel a mentalitással már semmire nem megy a világ. Itt a nyerő csak az lehet, aki mindent mond, de igent és nemet soha. Mindent megértek, de keresem a szót, amely tiszta, egyértelmű, eligazít, jövőbe mutat. A te „igenedre” van szükség, a te „nemedre”. Véleményt vár Jézus, egyértelműt. Miközben az „írástudók” megmagyarázzák: ezt nem úgy kell érteni, ahogy értjük, s talán nem is igazán jézusi a mondat, de ha jézusi, akkor nem azt jelenti, amit én gondolok, hogy tiszta, egyértelmű véleményre van szükség négyszemközt és nyilvánosan. Mert a szó azért adatott, hogy világítson, élesen állást foglaljon, fogalmazza meg a jót és rosszat, az igent és a nemet. Szóval amíg mi vitatkozunk és kétségeskedünk, azalatt megszületett az új „byte- nemzedék”. Mert amit nem hittek el az írástudók, azt megvalósították a technikusok. Csak igennel és nemmel felépítették azt a világot, melyet elektronika világának neveznek. Felnőtt az új byte-nemzedék, mely arra épül, hogy az egyik parányi chip átengedi az elektromosságot, a másik pedig nem. Erre épül az új technika, amit számítástechnikának neveznek. A csodált gépek csak eny- nyit tudnak: igen és nem. Enélkül nem lett volna űrkutatás, s lassan már minden adatunkat ezek tárolják. S ha eltűnnének ezek a gépek, megállna az életünk. Ez a nemzedék már byte-ban, kilobyte-ban, megabyte-ban gondolkodik, ebben tárolja az adatokat, méri a teljesítményt. Lemaradtunk .. . Miközben hitetlenkedtünk, okoskodtunk, óvatoskodtunk, a technikusok felépítették ezt az új világot. S ez az új világ ma már minket sürget, megtölteni a „memória egységeket” igaz, hasznos tartalommal. Mert lehet tisztán, egyenesen gondolkodni, beszélni. Az igazság ilyen egyszerű. A magyarázat egyre bonyolultabb, egyre követhetetlenebb. Mégis igaza van a „vándor” prédikátornak! Nem elnézni kell, hogy még
