Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 2. szám - Bízik László: Az agapé-szeretet mint dogmatikai kategória
BÍZIK LÁSZLÓ Az agapé-szeretet mint dogmatikai kategória* A legelterjedtebb és legáltalánosabb közfelfogás szerint a kereszténység a „szeretet vallása”. Ha más nem, ez a vélemény kötelezi az egyházat és a teológiát arra, hogy eme közfelfogás értelmét megvizsgálja, pontosítsa és értelmezze. Ha a kereszténység mondanivalója abba a lapos — ráadásul felszólító módban használt — közhelyben kulminál és fejeződik is be, hogy „tehát szeressük egymást, akkor minden rendben lesz, Testvérek”, úgy maga is hozzájárul a szeretet fogalmának (?) devalválódásához. A szeretettel ugyanis mindig inkább elkezdődnek, mint befejeződnek az események, eltekintve a végső eszkatologikus eseménytől. Felvetődik tehát a kérdés, hogy a „szeretet vallása” milyen szeretet vallása, továbbá, hogy ki szeretetének a megvallása, azaz, ki annak alanya és tárgya. Hogy a „szeretni” szó a magyar köznyelv leggyakrabban használt szavai közé tartozik, annak nem csupán nyelvi okai vannak (hogy ti. még a német mögen-t s az angol prefer-1 is mi e szóval fejezzük ki), hanem jelzi azt a kétségtelen tényt, hogy a szeretés és a szeretve-levés igénye a legelemibb és legautentikusabb emberi vágy. Megannyi cselekvés mögött ez az indítórugó, mely boldogíthat, de tönkre is tehet. S ez így van rendjén. Hiszen nyilvánvalóan emögött az igény mögött az Isten emberrel kapcsolatos álma: teljes szeretetközösségre teremtettségünk rejtőzik. Anders Nygren teológiai fáradozása, melynek nyomdokain Vajta Vilmos tanulmánya halad, éppen e fenti kérdésekből érthető. A század elején — Kant után — arra a kérdésre kereste a választ, hogy egyáltalán, mi a teológiai tudomány létjogosultsága a többi tudomány között. Hol helyezkedik el a teológia a szellemi-tudományos-kulturális és privát élet összefüggéseiben. Mint tudomány, rendelkezik-e speciális tárggyal és sajátos módszerrel. Egyrészt, mint vallás, általában, másrészt mint kereszténység, mely egy a vallások között, harmadsorban pedig mint lutheranizmus. Ebben a törekvésben már kifejeződött az az igény (mely valamivel később P. Tillich munkásságára hatva adott inspirációt), hogy a teológiának megfelelésben kell lennie kora kultúrájával. Nem a formákat átvevő kulturproReflexiók Vajta Vilmos A szeretet keresztény értelmezése c. tanulmányának III/2 és III;3a szakaszához
