Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 2. szám - Reuss András: A szeretet mint a kereszténység alapmotívuma
REUSS ANDRÄS: A KERESZTÉNYSÉG ALAPMOTÍVUMA 9 utal. Ezt visszhangozza az Újszövetség számos helye. Ez is olyan vonása a bibliai szeretetnek, az agapénak, ami élesen megkülönbözteti a korabeli hasonló szavaktól és elképzelésektől. 3. Akármennyire sokszor, a kortársaknak valósággal felháborítóan élte és illusztrálta is Jézus az isteni szeretet tartalmát, egyet semmiképpen sem tett meg. Sohasem értelmezte vagy gyakorolta úgy a szeretetet, hogy az érvénytelenítette volna Isten igazságát. Sohasem értelmezte vagy gyakorolta úgy a szeretetet, hogy az előre felmentést adna az igazság alól. A szeretet ebben az újszövetségi, jézusi értelemben nemcsak bocsánatot hoz, hanem az élet megújulását is. Aki részesül ebben a szeretetben, az nem egyszerűen megnyugodott lelkiismerettel megy tovább, hanem új életben is jár, még akkor is, ha az Újszövetség elbeszélései nem is ecsetelik részletesen ezt (pl. Lk 7,36—50; Jn 8,1—11). Jobban, és újra figyelni kellene Luther szavaira a törvény és evangélium megkülönböztetéséről! A szeretetnek az a modern hang- súlyozása, mely likvidálja a keresztény élet valóságából Isten törvényét, egyúttal a szeretetnek is kilúgozása és megerőtlenítése. A jézusi agapé toleráns a bűnössel szemben, mert bocsánatot hirdet, de intoleráns a bűnnel szemben, mert új életre hív. A szeretet teljes értelme vész el akkor, ha háttérbe szorul benne az isteni agapé vonása, valamint a szeretet és igazság összetartozása. A szeretet fogalma csak akkor természetes, ha ezt a vonását elhanyagoljuk. Ezért ma is aktuális Nygren módszere, hogy az agapé fogalmánál nem a szeretet parancsából kell kiindulni, hanem Isten univerzális szeretetéből. 4. Mindezek alapján úgy beszélni a szeretetről, hogy az ókor egocentrikus és individualista etikájával szemben a kereszténységben közösségi és etikai értelme van, megalapozott, ha a közösséget és etikumot nem szűkítjük le immanens humánumra. A szeretet fogalmának használata során éppen az a visszatérő veszedelem, hogy megreked az emberi teljesítménynél, azaz megmarad törvénynek vagy praktikus életbölcsességnek, a természetes — tehát a hit és a Szentlélek munkája nélkül élő — embernél, s nem lépi túl a józan polgári viszonzás (Mt 5,46—47; Lk 14,12—14) kereteit. Ezért ha a bibliai agapé értelmét és kihívását meg akarjuk őrizni, ragaszkodnunk kell az agapénak áhhoz a megrendítő és megszólító, egyszersmind követésre hívó eseményéhez, amelyet János evangéliuma úgy ír le, hogy „a jó pásztor életét adja a juhokért” (10,11). S amelyet Pál apostol úgy visszhangoz, hogy „még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Hóm 5,7—8). A szeretet ebben az értelemben a kereszténység alapmotívuma. JEGYZETEK 1 A mű első német kiadása: Nygren, Anders: Eros und Agape. 1930. 210. o. 2 Vajta Vilmos: Kortárs teológusok: Anders Nygren (1891—1978). Teológiai gondolkodás a szeretet példáján. Diakonia 1992, 1, 7—12. — Vajta Vilmos: A szeretet keresztény értelmezése. (A „lundi teológia” a múltban és a jövőben.) Koino- nia 1991 pünkösd, 35. szám, 35. old. Szerk. Gémes István. 3 Ebben az összefüggésben érdekes figyelni arra a tényre, hogy a motívumkuta- túsnak elkötelezett Nygren „Eros und Agape”-jának 1930-as megjelenésével csaknem egyidejűleg, 1933-tól kezdődően Gerhard Kittel szerkesztésében jelentek meg a „Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament” kötetei (az 1979-ben megjelent utolsó, 10 2-es kötetig), amelyek az Újszövetség szavainak fogalmi elemzését végezték el, példát állítva a humán tudományosság elé.
