Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Benczúr László: Ma is hiányzik. Révész István élete és hagyatéka
BENCZÚR LÁSZLÓ: MA IS HIÁNYZIK 59 Mindig át tudta érezni kora emberiségének nyögését és sóhajtozását, s igyekezett azzal a tudattal élni, hogy „a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését”. Befejezésül ismét Koren Emil már említett prózában írt elégiájából idézek: „Ceruzával jártak gondolataid és érzéseid is. Művész lelked képekben látott mindent. így szívtad magadba ezt a világot.” Sűrűn hullotok most is hópely- hek. Fedjétdk be emlékét és domborodó katonasírját melegen. Szeretett titeket nagyon.” Révész István tábori naplójából Potok Zlotytól—Jasliwiceig (44. VI. 8—31.) és Korpiecig meglátogattam a honvéd alakulatokat s 29 alkalommal végeztem istentiszteletet ill. erkölcsi oktatást és ellenőrzést. Naponként úton vagyok s szállásom naponként változó. Sajnos járművem nincsen. — Amilyen kemény munkát jelentett a felvonulás,' olyan kemény munkát igényel a fedezékek, a lövegállások, futóárkok ásása.'Az ellátás minősége nincs arányban a végzett teljesítménnyel, amely elsőrangú. Sokfelé hallani panaszt s méltán. Magunk is a legénységi konyháról kapjuk ételünket, s ezek a panaszok nem lepnek meg minket. így kényszerül legénységünk arra, hogy segítsen magán élelmességgel, s ha nagyobb méretű „zabrálásról” nem is hallani, ez a megengedett eljárás feltétlenül honvédségünk és honvédeink erkölcsi érzékének tompulásához s elfajulásához vezet. Sokan megengedhetőnek mondják a „rekvirálást”, hatását azonban nem ismerik. Pedig hatása messze a békébe nyúlóan is érvényesül. Kellő szigorúság, önbírálat, erkölcsi fék s Isten megalkuvást nem tűrő törvénye nélkül az egész ember „éhező vaddá” válhatik, sóvárságának semmi útját nem állhatja. Sajnos honvédeink a német szövetséges katonák részéről sem látják az önfegyelmet. Beremiany rk. templomát a magyar katonák szemeláttára fosztogatták. Jó próba a háború: a hitnek valóságos próbája. A harci kedv semmivel sem jobb, mint induláskor. Többször találkozom ezzel a kérdéssel: „Miért vagyunk itt...?” Ennek a benső bizonytalanságnak eredményei felmérhetetlenek lehetnek. Istentiszteleteinken azokat a bibliai textusokat olvasom fel, amelyek Isten népének háborúiról szólnak. Bemutatom az Isten választott népének sorsán Isten különös munkáját. Isten az ő népét nem különböztette meg a többitől, a világtól, s nem kivételezett vele. Ugyanúgy szenved, háborúskodik, éhezik, szomjuhozik és pusztul, mint a többi nép. Egyetlen különbség Istennek népe vagy az egyház, a keresztyénség és a világ között, hogy az Isten igéje az övé, és a szenvedéshez, háborús próbákhoz néki Istennek kegyelme is megadatik. Sokolow 44. VII. 13. — A hadisírokat nyilvántartó tiszti gyűlés alkalmával beosztott lelkészeimmel munkánkra, feladatainkra vonatkozó megbeszélést tartottunk. Mindnyájan lelkesedésről tettek tanúságot. Sajnos nem minden elöljáró becsüli meg munkájukat. A lelkészektől általában nem hivatásszerű teljesítményeket várnak. Az igehirdetéstől meg éppen nem. Ennek ellenére mi megmaradunk ama meggyőződésünkben, hogy a tábori lelkészi szolgálat „lelkipásztorkodás”. Módszerei nem különbözhetnek az ún. polgári lelkészi munkáétól. Természetesen a front szabadabb élete s a fegyveres élet másféle embert teremt, ennek ellenére ugyanannak az igének és igehirdetésnek cs lelkésznek kell közöttük munkálkodnia. Prédikációnk = igehirdetés, és semmi esetre sem a hadicéloknak megfelelő s azoktól függő eszközi jelentőségű beszéd.
