Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993

1993 / 1. szám - Benczúr László: Ma is hiányzik. Révész István élete és hagyatéka

BENCZÜR LÁSZLÓ: MA IS HIÁNYZIK

51

Nagytarcsai szárnyas oltár csukva A nyitott szárnyas oltárból a középső

Révész István munkája tábla Révész István munkája

novemberi példányának utolsó lapján, lent fekete keretben szerepel neve. Ezt írta róla Karner Károly professzor, a folyóirat szerkesztője:

„Lapzártunkkor érkezett a fájdalmas hír, hogy Révész István tábori lelkész, folyóiratunk szerkesztőbizottságának tagja, Tiszavárkonynál október 20-án (sic!) délután hősi halált halt. Révész István Istentől nyert különleges tehetségével egyházunk egyik nagy ígérete volt. Nemcsak széles tudással ismerte az egyházművészet gazdag területét, hanem értékes alkotásokkal maga is gyarapította. — Mélységes fájdalommal búcsúzunk Révész Istvántól. Neki az élet nem volt drága, csakhogy elvégezze futását örömmel és azt a szolgálatot, amelyet vett az Űr Jézus Krisztustól. — Seregek Ura Istene! Állíts helyre minket! Világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk.”

Ki volt Révész István? Személyes emlékeim felidézésével és hagyatékának figyelembevételével megpróbálok három jelző segítségével személyisége titkához közeledni. A jelzők filozófiai felhangját figyelmen kívül hagyom.

1. „Homo jaber” volt a szónak abban az egyszerű értelmében, hogy folyton fabrikált. A barackmagot már említettem. Az emberkéz munkálta nemes ariyag szépsége gyönyörűséggel töltötte el. Amikor elkészült a kelenföldi gyülekezet általa tervezett ezüst úrvacsorakészlete, ezt írta: „Gyönyörű munka, valósággal érezni lehet benne, hogy a kéz munkájának és az anyagnak is önálló művészi értéke lehet és nemcsak a formának. Itt volt Berlinből profesz- szorom, Gerke, akit szintén elhoztam a templomunkba s megmutattam neki az úrvacsorái edényeket, hadd lássa, hogy nálunk is folyik a munka.”

Érzéki örömöt jelentett számára a kézírás is. Amikor jegyzeteimből készült egyik kollokviumára, hosszabb ideig az én betűim szerint formálta kézírását.