Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Villó Ildikó: Az információ feketepiaca: a pletyka
34 VILLÓ ILDIKÓ: AZ INFORMÁCIÓ FEKETEPIACA a nyelv, mint az emberi 'kommunikáció nem egyetlen, de kitüntetett eszköze. John L. Austin (akinek különösképp szintén a tanítványai adták ki halála után az előadásait) egyenesen abból a szempontból vizsgálta, hogy a nyelv- használat révén cselekvés is zajlik, illetve bizonyos cselekedetek meghatározott körülmények között pusztán a beszéd által valósulnak meg, gondoljunk például egy bírósági tárgyalásra. Az amerikai Lakoff néhány évtizeddel ezelőtt a nyelvszociológiái kutatásokat indította el, amely csoportok, rétegek szociálisan, kulturálisan meghatározott nyelvhasználatát vizsgálja. A nyelvszociológia és a nyelvpszichológia közel visznek ahhoz a felismeréshez, hogy a nyelvhasználat nagyon énközeli, fontos része az én- és csoportazonosságnak, ezért nem csupán a nyelvművelők buzgalmán múlik, mondhatni egyáltalán nem múlik az ő buzgalmukon, hogy a különböző nyelvváltozatok közül melyiket választja a beszélő. A nyelvészet paradoxona: bizonyosan nem képes totálisan leírni a vizsgált jelenséget (mármint a nyelvet), mert a leírás statikus és zárt, a nyelv pedig — Humboldt szavával élve — működés (energia), noha egy három év körüli kisgyerek már nagyjából minden nyelvi szabályt ismer az anyanyelvén. A kiszolgáltatott intimitás tökéletes metaforája: egy színpompás német magazin címoldalán Diana hercegnő fényképe, ahogy eltitkolhatatlanul kicsorduló könnyei alatt mosolyra szorítja a száját. A róla szóló cikk címe: Piszkos üzlet Diana keserű könnyeivel. A pletykának (mint szövegnek és mint cselekvésnek) a szférája az intimitás. Minden esetben nem intézményes, nem nyílt, voltaképpen illetéktelenül szerzett, de hírértékű információ. Nevezhetjük információlopásnak is. Ugyanezért saját magáról senki sem pletykálhat, mert a rávonatkozó információkkal mindenki szabadon rendelkezik. A pletyka definíciójához hozzátartozik, hogy bizalmas. A meghittség megkülönböztetés, „abba a kitüntetett körbe tartozom, amelyiknek tudomása van a dologról”. Éppen abban rejlik a varázsa, hogy illetéktelenül kerül (legalább szimbolikusan) bizalmas viszonyba a pletyka terjesztője és hallgatója a hír szereplőjével. Ez érzelmileg a mintha világa. Egyúttal pedig az is igaz, és nem csökkenti az értesülés bizalmas voltát, hogy a pletykának csupán attól van értéke, hogy továbbadják. A pletyka mindenképpen nagy hírértéket hordoz, különben nem az, ami. Olyan állítás, amely nem okvetlenül hamis, de nem is bizonyosan igaz. (A klasszikus logika tehát nem is tudná hová besorolni. A modális logikában lehet, hogy ..., valószínű, hogy ... típusú állításnak felel meg, amit neylvileg az azt mondják, hogy ..azt hallottam, hogy ... típusú bevezető formula fejez ki.) Ha nem is igaz, a hitelesség bizonyos látszatára mégis szükség van, hogy funkcióját betöltse. Az információ birtoklása önmagában is érték, függetlenül attól a gyakorlati haszontól, amelyhez esetleges felhasználása juttatná az információ birtokosát. Mindenképpen szimbolikus hatalmat biztosít az információ tárgya, tartalma fölött. (Az evangélium szó görög eredetszava az euangelion nemcsak a jó hírt, örömhírt, hanem a jó hír hozójának adott jutalmat is jelentette. Á marathoni csata hírvivője élete árán is továbbította a vereség hírét.) Ä pletyka voltaképpen abban a pillanatban válik pletykává, amikor továbbadják, a szó jelentésébe belefoglalódik az elmondás aktusa is. A közéleti, politikai pletykáknak legjobb ellenszere a nyilvánosság. Amint az információk szabadon hozzáférhetőek, ellenőrizhetőek, számon kérhetőek,
