Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 4. szám - Keken András: Kereszténység és természettudomány
54 KÉKÉN ANDRÁS: KERESZTÉNYSÉG ÉS... állapításunk még csak csíra, de magában rejti a jövő fejlődés nagyszerű lehetőségeit. S már csíra korában is jellemzi a modem gondolkodás irányát. Most térek vissza Planck-nak a vallásos és természettudományos gondolkodás viszonyáról írott könyvére. Ez bizony nem könnyű és nem népszerű bölcselkedés. A teológusok nem találnak benne könnyen felhasználható hitvédelmi érveket, s az ateisták közül csak azokban kelthet kételkedést a maguk világnézete iránt, akik fel tudnak emelkedni a kötetlen gondolkodás nagyon magas fokára. Hadd írjak ide annyit, amennyit a könyvnek egy nagyon alapos és részletes ismertetése alapján fel tudtam fogni, s a magam gondolkodásába hasznosan be tudtam építeni. Az egyik az, hogy Planck alapvető nézete szerint a világ sokkal inkább tekinthető egy nagy gondolatnak, mint egy nagy gépezetnek. S a másik tanulság az, hogy bármennyire is naivság lenne azt gondolni, hogy a modern fizika érveket és bizonyítékokat szolgáltat Isten léteiére, még nagyobb naivság azt hinni, hogy a fizika meg tudja cáfolni Isten létét, sőt mintha a fejlődés iránya azt mutatná, hogy egy bizonyos ponton a modem fizikának természetmagyarázó elvként kell felállítania Isten létének hipotézisét, máskülönben nem adnak jó eredményt bonyolult képletei. Ugyanilyen óvatossággal szeretném ismertetni Jeans nézetét, ö korunk legnagyobb csillagásza és egészen más vonatkozásban ugyan, mint Ptolemaios, mégis mintha visszahozná gondolkodásunkba a geocentrikus elméletet. Mintha mégis az lenne az igazság, hogy ezt a parányi bolygót, a Földet, különleges helyzettel ajándékozta volna meg a dolgokat teremtő és rendező végső Akarat. Mintha az egész kozmosz a Eöld kedvéért lenne. Mintha a Föld annak az embernek a kedvéért lenne, akiben kigyúlt a tudat fénye, hogy bevilágítsa az egész kozmoszt. Mintha az ember csak ezért a tudatért, ezért a szellemi képességért, mondjuk így: a lélekért lenne. S mi folytathatjuk ezt az óvatos gondolatsort: mintha az emberi lélek az Istenért lenne! Bertrand Russel, korunknak ez az egyik legtekintélyesebb tudósa, akiben a fizikai és filozófiai ismeretek páratlan bősége található, nagyon szellemesen mondta: A világ a legújabb fizikai és csillagászati kutatások fényében olyan kísértetiessé vált, mintha az spiritiszta szeánsz tárgya lenne. Igen, a mai fizika egyre inkább „spiritualizálódik”. Korunk elhozta a természettudományok nagy integrálódását, a jövő nemzedék könnyen megértheti, hogy leomlik a válaszfal a természettudományok és a szellemtudományok között. Mi a feszültség oka? Ha minden úgy van, ahogyan az előbb nagyon óvatosan megkíséreltük elmondani, akkor joggal vethető fel a kérdés, miért van mégis feszültség a természettudományos és a keresztény gondolkodás és „világnézet” között. Miért probléma ez mégis korunk millió és millió embere számára? Két választ adhatunk erre. A feszültség egyik oka, hogy fáziseltolódás van a modern természettudományos gondolkodás és a tömegek világnézete vagy mondjuk így, a kor köz- gondolkodása között. Nem 20. századi jelenség, hanem általános érvényű művelődéstörténeti tétel az, hogy minden kor átlagemberének nézeteit az előző nemzedékek tudománya formálja ki, a kor tudománya pedig a következő
