Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 4. szám - Reuss András: Inspirált könyv – inspirált személy
REUSS ANDRÁS: INSPIRÁLT KÖNYV... 45 Olyannak tekintette, amelyhez mindig mindent hozzá kell mérni az egyházban. A kánon kialakulásáról tudjuk, hogy abban az apostoli szerzőség és az apostoli tartalom szempontja volt meghatározó. Nem a legrégibb igehirdetést tartalmazza az Újszövetség, hanem azt, amit a korai keresztény gyülekezetek használtak és mint mértékadót elfogadtak. Ha ezt a mértéket eldobja a kereszténység, akkor könnyen ajtót-ablakot tár mindenféle nem- keresztény tanításnak és gondolatnak. A Szentírás tekintélyéhez a keresztény identitás megtartása érdekében feltétlenül ragaszkodni kell. b) Inspirált emberek Nagy vonzerőt gyakorolnak mindenfelé azok az emberek, akik arra hivatkoznak, hogy a Szentlélek különleges ajándékával rendelkeznek. Nem volna szabad kétségbe vonni, hogy Isten Szentlelkének nemcsak a múltban, pl. a bírák korában, vagy máskor, hanem — ma is lehetnek áldott emberei, eszközei. Maga a gondolat egyáltalán nem új, hiszen már a múlt században is voltak olyan gyülekezetek, amelyek egy-egy olyan személyiség körül jöttek létre, akikben a Szentlélek rendkívüli ajándékát látták (Inspirationsgemeinden). Világos különbséget kell azonban tenni aközött, hogy a Lélek vezetéséről vagy Krisztus művének teljessé tételéről szólnak ezek az emberek! Hiszen egészen más az a vezetés, amely egy hétköznapi ügyben kapni vélt útmutatás, és egészen más Krisztus művének személyes megszólaltatása. Egyrészt a Lélek által való „kézi vezérlés” nem egyeztethető össze a Krisztus-követés szabadságával, másrészt a Krisztushoz vezetés, éppen Isten hűsége folytán nem mehet túl azon, akihez vezet, ti. Krisztuson. Az első kereszténység eljárását lKor 14,29-ben fogalmazza meg az apostol, amikor azt mondja: „a többiek pedig ítéljék meg”. De minek alapján ítéljék meg? Aligha értendő ez úgy, hogy ihletett személyek konszenzusa szükséges, hanem sokkal inkább mérték, éspedig a Krisztus evangéliuma, mely hir- dettetett és nem emberektől származik (Gál 1,11), és amelyből „nincsen más” (Gál 1,7). 6. Szükséges magatartás a) Komolyan kell vennünk, hogy a Szentírás ihletett, Isten eszköze, drága eszköze, mely az igehirdetésnek mindmáig mértéke és ihletője. Olvasni és újra csak olvasni kell. Minden tudományos kutatás ellenére áhítattal és megrendüléssel, „mert szent föld az a hely, ahol állasz” (2Móz 3,5)! b) Tudatosítanunk kell ugyan a veszélyeket elsősorban önmagunk előtt. S azt is, hogy a legjobb védekezés a támadás: nem a Szentírást kell elsősorban védeni, hanem az evangéliumot hirdetnünk. c) Nyitottságra van szükség a Lélek mai munkája iránt. Vegyük észre, fogadjuk köszönettel a Lélek közöttünk végzett munkáját. Ha valahol a világon csupán egyetlen ember hisz Jézus Krisztusban, az a Szentlélek munkája! d) Szükségünk van arra, hogy mindent megvizsgáljunk, a jót megtartsuk (IThessz 5,21). Ennek nincsen más mértéke, mint a Szentírás bizonyságtétele
