Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 4. szám - Kovács Géza: Túróczy Zoltán, II. A püspök és az őrálló
36 KOVÁCS GÉZA: TŰRÓCZY ZOLTÁN (1893—1971) életében házi istentisztelet — kérdezi —, ha nem a reformáció népében? Elutasít minden kifogást: mit szól hozzá a világ? Mit törődsz vele, amikor nemzeted, egyházad, családod életbe vágó értékeiről van szó! Nem értek hozzá. A Biblia megértéséhez nem tudomány, szakismeret kell, hanem elsősorban lelkűiét. Nem érek rá! Mindenre ráér az ember, amire akar! Nincs ember, akinek ne lennének elfecsérelt percei! A család nem akar résztvenni. Ne mondd senkiről családodban, hogy nem akar résztvenni. Szólíts meg mindenkit. Mondja meg ő maga, hogy nem akar résztvenni. Ha nem akar leülni veled, hogy áhítatot tartsatok, tartsd meg magad. Ügy viseld családodban a bibliás ember típusát, hogy legyen kívánatos a ház népe előtt! őrhelyen (1940—45) Hazánk határain túl vészt jósló sötét felhők gyülekeztek. Nyugatra a német nemzeti szocializmus, keletre az orosz kommunizmus. Mindkettő világhatalomra tör. Mindkettő tömegmozgalom, erőszakuralom és ellensége az egyháznak. A propaganda hatásos eszközeivel, az erőszakuralom fegyvereivel igyekszik hódítani, tömegeket megnyerni. Átlépi a népek, nemzetek határait. E kettő szorításába került Közép-Európában mindenütt talál rajongókat. Egymásnak ellenségei. Közöttük a háború elkerülhetetlen. Népünket a háborútól való félelem üli meg. Tisztában van azzal, hogy bármint dől is el a háború sorsa, kitérni előle nem lehet. Mindenképpen új világ kapujában állunk. Püspöki posztján Isten őrállónak rendelte evangélikus egyházunkban. Az őrálló kötelessége az eseményeket az egyház és a lélek szemével figyelni, az egyházra nézve megítélni, véleményt alkotni, a rábízottakat tájékoztatni, inteni és kötelességük teljesítésére biztatni. A kötelességteljesítés embere volt. Ezt követelte elsősorban magától, ezt kívánta azoktól, akiknek vezetésére rendeltetett. Feladatának megoldását a személyétől független események, vagy körülmények által eléje adott, a helyzet felvetette kérdések megoldásának teljes örömmel való megkísérlésében látta. Számára mindig az volt a kötelesség, amit Isten parancsának látott. Isten parancsát pedig nem szubjektív értelemben, hanem az objektív tények által eléje adott kérdésekben vélte felismerni. 1941-ben kitört a második világháború. Milyen kérdéseket vet fel az egyház számára a militarizált világ? Akarja Isten a háborút? Meglepetve olvassuk az 1941 szeptemberében tartott kerületi közgyűlés elé beterjesztett jelentésének ezt a mondatát: „Váratlanul megjött, amit mindenki titkon várva várt, a német—orosz háború”. Félreértésre adhat okot ez a kijelentés, mintha mindenki örömmel várta volna. Nem. Annyira telve volt a levegő háborús töltéssel, hogy már csak a gyújtó szikra hiányzott. A bolsevizmustól való félelem táplálta ezt a várakozást, abban a reményben, hogy ütött a bolsevizmussal való leszámolás órája. Lehet ezt a háborút keresztes hadjáratnak nevezni? Benne volt a közhangulatban. Az bizonyos — mondja —, hogy ha a keresztes hadjárat alatt a kereszténység ellensége ellen indított nemzetközi háborút értünk, akkor teljes joggal lehet ezt a háborút keresztes hadjáratnak nevezni... Senki sem vonhatja kétségbe azt, hogy a bolsevizmus Isten ellensége ... A bolsevizmus nem istentelen, hanem Isten-ellenes. Vesztét akarja az Istennek. Aki vesztét akarja Istennek, Isten annak is megmentését akarja, de aki a megmentését nem akarja, annak azután vesztét akarja az Isten is! Akinek a kegyelem nern kell, az ítéletet kap. Aligha volt még háború a világon, melyre ennyi joggal el lehetett mondani: „Hoc Deus vult”! — ez Isten akarata.
