Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 4. szám - Varsányi Gyula: A hiányérzet megfogalmazásától a segítő közösségig
VARSÁNYI GYULA A hiányérzet megfogalmazásától a segítő közösségig Egy lakótelepi egyesület szerepváltozása A kezdetek — tényszerűen 1933. június 2-án botrány tört ki a főváros akkor még legnagyohbnak számító panel-lakótelepén, Újpalotán. Néhány tucat helybeli lakos jámbor kísérletét — lakóhelyi egyesület alapítását — az állampárt kerületi vezetőinek az utasítására megakadályozták. A szervezők által meghirdetett alakuló közgyűlés helyszínére a kerületi közigazgatás népfrontaktivistákat mozgósított, akik fölháborodottan utasították vissza az egyesületalapítók elképzeléseit. A légkör annyira fölforrósodott, hogy a népfrontosok körében már-már lincs- hangulat kezdett kialakulni. Csak a helyi hatalom néhány képviselőjének jelenléte és — főként — az egyesületszervezők higgadtsága akadályozta meg, hogy akár pofonok is elcsattanjanak. A szervezők átmenetileg lemondtak a lakóhelypártoló egyesület megakalakításáról. Az eseménnyel hamarosan több újság, folyóirat foglalkozott. A későbbiekben tévéfilm is készült róla Egységben az erő címmel. A kudarcba fullasztott egyesületalakítást annak modellpéldájaként emlegették, hogy a rendszer képtelen azonosulni vagy legalább együtt élni a jó szándékú, öntevékeny társadalmi kezdeményezésekkel. Egy év elteltével, amikor — nem kis mértékben az országos nyilvánosság nyomása alatt — az újpalotai egyesületet mégis bejegyezték, az alapítók szűkítették programjukat. Az eredetileg szociális, környezetvédelmi célkitűzéseket, melyek közé helyi újság kiadása is tartozott, törölték. Független szervezetük kulturális egyesületként, voltaképpen értelmiségi klubként jött létre. Az elkövetkező évek egyesületi gyakorlata, nagyjából a rendszerváltás politikai betetőzését jelentő választásokig, azt bizonyította, hogy az alapítók többsége valójában ilyen laza, klubszerű nyilvános fórumra vágyott, amelynek programja alternatívát nyújt a hivatalos fórumokéval szemben. Az Újpalotaiak Baráti Köre estjein az akkori közéletnek számos jeles képviselője vendégeskedett: ellenzékinek számító értelmiségiek; reformer közgazdászok, társadalomkutatók, népszerű politikusok. A választásokat megelőző hónapokban az egyesület előadássorozatot rendezett az új választási és önkormányzati rendszerről. Hatéves késéssel megalapította helyi újságját (Toronyhír címmel), amely azóta is havonta beszámol a lakóhelyi eseményekről, véleményekről, és abban az időben segítette a választások lebonyolítását. Az egyesület és az újság pártsemlegességet vállalt, s ehhez tartotta magát — nem biztos, hogy mindenki örömére.
