Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 4. szám - Merza József: A "Bokor" közösségről
MERZA JÓZSEF A „Bokor” közösségről A „Bokpr” közösség a katolikus egyházon belül működő bázisközösség. Jellegét tekintve csoportok, kisközösségek lazán szervezett hálózata a szeretet cselekedeteinek gyakorlására. Az információ áramlását egy választott képviselet biztosítja, amely — szükség esetén — önmaga vagy megbízott személy révén ellátja a Bokor külső képviseletét is. A közösség neve spontán módon a 80-as évek elején keletkezett és terjedt el. A Bokor története A Bokor kezdeti helyét azon csoportok között kell kijelölni, amelyek a 40-es évek második felében alakultak azért, hogy 6—10 fős baráti közösségek formájában megőrizzék a vallási élet függetlenségét, biztosítsák a vallási ismeretek továbbadását az egyre erősödő és szélesedő ateista térfoglalás idején. Debrecenben Bulányi György piarista szerzetes körül jött létre több csoport, amelyek tagjai középiskolások, egyetemisták, már dolgozó tanárok, orvosok voltak, akik maguk is törekedtek új csoportok létrehozására. A csoportokban folyó lelki életi és tanuló tevékenység mellett az egész közösség számára nyitott tanfolyamok is voltak, amelyekben rendszeres teológiai ismereteket: dogmatikát, etikát, szentírástudományt, de 20. századi irodalomtörténetet is tanulhattak az érdeklődők. A közösség kapcsolatban állott az országban működő más közösségekkel is, közös lelkigyakorlatokat, vezetői találkozókat tartott velük. A jól működő társaságot az 1952-es nyárvégi letartóztatási hullám rombolta össze. Bulányit több társával együtt letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték. Élő kapcsolatok és elméleti utánpótlás nélkül ezután csupán jelentéktelen, elszigetelt, rövid ideig tartó kezdeményezések jöhettek létre, amelyeket az elhárítás elég hamar felfedett és semlegesített. Bulányi 1960-as szabadulása után is kb. 5 évbe telt, amíg az egykori tagok egy része újra vállalta csoportok létrehozását, és — a II. Vatikáni Zsinat hatására is — sikerült elméletileg újra megalapozni az időszerű közösségi létformát. Néhány év múlva újra megkezdődtek a lelkigyakorlatok. Először kis létszámmal, egy-egy csoporton belül, majd 1972-től kezdve már csoportközi részvétellel 15—20 fő számára. 1971-ben indult a közösség szamizdat újságja, a gépírással, tízes nagyságrendben készült „Karácsonyi Ajándék”, amely mind terjedelmében, mind megjelenési formájában sokat fejlődött, s napjainkig mintegy 180 füzetet tesz ki. Mind az évről évre szaporodó lelkigyakorlatok, mind pedig a növekvő irodalmi tevékenység felkeltette az állami szervek figyelmét, s mivel 1976
