Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Faragó Tamás–Varga László Ottó: Lelkészválasztás
68 FARAGÓ T.—VARGA L. O.: LELKÉSZVÁLASZTÁS ról, akit az Űr elhívott. Ehhez persze a teológusképzésnek is változnia kellene. Nem szabadna olyan időkorlátot szabnunk az Űrnak, hogy csak tizennyolc éves embereket hívhat el lelkészi szolgálatra. Már csak azért sem, mert tizennyolc éves fejjel kevesen tudnak véglegesen pályát választani. Aki viszont elvégezte a teológiát és nem biztos abban, hogy az Űr őt lelkésznek hívta el, jobb híján — mivel más szakmája nincs — kénytelen ezt a pályát választani. Bárki bármikor végezhesse el a teológiát, ha az Űr erre hívta el. Viszont a lelkészképzés markánsan különüljön el a tudósképzéstől. Legyenek teológus tudósaink, oktatóink, kutatóink, de a lelkészek képzése legyen a legfontosabb. Tegyük lehetővé, külön szak alapításával, önálló tantárgyak felvételével, hogy a két képzési irány váljon szét. Nem tartjuk jónak, hogy a mai lelkészeknek legalább zseninek kell lenniük a rájuk háruló feladatok sokrétűsége m:att. Hiszen, mint írásunk első feléből is kitűnik, a mai körülmények között egy lelkésznek jó igehirdetőnek, jó lelkipásztornak, jó gazdasági szakembernek, jó szervezőnek és még lehetne sorolni, hogy még miben kell kiválónak lennie. A lelkész elsősorban legyen igehirdető, melyhez az Űrtói kapott karizmát, és ezután lelkipásztor vagy hitoktató. A többi gyü- lékezeti feladatot olyan emberek lássák el, akiknek ehhez tehetségük és tudásuk van. Ha netán a gyülekezet a sorai között nem talál megfelelő embert, vagy több alkalmas is van, akkor mindenképpen szükség van választásra. Óhatatlanul előjön az a probléma, hogy milyen módon és kik válasszanak a jelöltek közül. Véleményünk szerint a legjobb a hagyományos demokratikus utat választani. Az egyházban viszont a demokrácia célja egy kicsit más, mint a világban. Az egyházban elsősorban a demokrácia eszközeit használjuk fel, és nem ideológiáját. A cél nem a népuralom, a többségi akarat érvényesülése, hanem Isten akaratának tökéletes megvalósulása. De hol van Isten, hol lakik ő? A Szentlélekkel töltekezett emberekben, akiknek cselekedetei nem öncélúan működnek, hanem az Űr akarata szerint. Ha ilyen emberek választanak „demokratikus” úton, ekkor kerülhetünk legközelebb Isten akaratának érvényesüléséhez. Ha a gyülékezet úgy dönt, hogy a püspök segítségét kéri a választásban, akkor a püspökre nagyon fontos szerep hárul. Ö az, aki jól ismeri a lelkészeket, mert lelki vezetőjük, jól ismeri a gyülekezeteket és problémáikat, mert ő képviseli országos szinten az egyházat. A püspök az, akinek véleményére nagyon sokan adnak az egyházban, mert hiteles, Isten választott embere. De mikor mondhatjuk azt, hogy hiteles püspökünk van? Biztosak lehetünk-e abban, hogy akit megválasztanak püspöknek, vagy valamilyen más módon püspökké lett, az az Űr küldötte? Sajnos, nem. Ha visszaemlékezünk az elmúlt negyven évre, akkor rá kell jönnünk arra, hogy a püspököt nem mindig az Űr küldi. Ezért fontosnak tartjuk, hogy „demokratikus” módon öt évenként megerősítsék tisztében. Véleményünk szerint a püspököt a lelkészek válasszák meg, mert őket fogja segíteni munkájukban. A püspöki tiszt ne azáltal legyen vonzó, hogy ünnepi alkalmakkor ő prédikálhat a tévében, és reprezentálhat, hanem azáltal, hogy szolgálhatja lelkésztársait, felvállalhatja gondjaikat — megmoshatja lábaikat. Mindezt azért teheti meg, és azért kell megtennie, mert a lelkészek maguk választották meg, és a legkiválóbb közülük. A püspöki tiszt megerősítésének mintájára a lelkészek, esperesek, tisztviselők megerősítését is szükségesnek tartjuk, mert legyen egy választás
