Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Mihancsik Zsófia: Társadalom és egyház viszonya. Interjúsorozat
MIHANCSIK ZSÓFIA: INTERJÚSOROZAT (BALASSA PÉTER) 39 nem a félelemben és a meghuny ászkodás állapotában élt, ugyanezen időszak alatt? Sőt, az egyik legprogresszívabb ereje volt a politikai ellenállásnak. Ennek ellenére — megint csak az én, lehet, hogy hiányos ismereteim szerint — 1993-ra a lengyelek is eljutottak oda, hogy megrendült a katolikus egyházba vetett bizalmuk, elsősorban azok miatt az álláspontok miatt, amelyeket ma az egyház társadalmi, magánéleti kérdésekben képvisel. És ezt mással nem tudom magyarázni, mint azzal, hogy nem a bátorsághiány következménye az ó konzervativizmus. — Fontos a párhuzam, amelyet most felvet. Ugyanis a magyar és a lengyel katolikus egyház közti különbség alapvetően két személyiség különbségében ragadható meg: Wiszinsky bíborosról és Mindszenty bíborosról van szó. Wi- szinsky kemény, bátor és okos ember volt, Mindszenty konok, bátor és szűkagyú. Ennek a két egyházi vezetőnek a különbsége a két eléggé konzervatív társadalom egészét szimbolizálta. Mert a lengyel úri hagyomány erős, önmagát konzerválni képes hagyomány volt a kommunizmus időszaka alatt is. Magyarország úri-feudális hagyományai már a két háború között elvesztették az erejüket. Furcsa módon ennek köszönhető, hogy Lengyelországot nem lehetett úgy megtörni, mint Magyarországot. Gondoljon bele abba a hihetetlen ténybe, hogy amikor 39 őszén a németek meg az oroszok betörtek Lengyelországba, a lengyel főurak kivont karddal egy lovashadsereget vezényeltek a tankok ellen. Ez egyrészt sírnivaló tragikomédia, másrészt mégiscsak egy hősi gesztus. Mondjuk ahhoz képest mindenképp, ahogyan a doni katasztrófában ezek a szegény magyar áldozatok — és nem hősök — mint a vágómarhák pusztultak el. A kettő között tehát óriási különbség van: az egy magánál lévő konzervatív társadalom volt még, ezt fejezte ki Wiszinsky konzervatív okossága, míg a magyar úri társadalom Trianonnal megroppant, elvesztette identitását. Ezért olyan görcsös és kisstílűén agresszív Mindszenty. És ez véleményem szerint öröklődik. Hozzáteszem: személyes morálját illetően Mindszenty is roppant tiszteletreméltó, és ami vele történt, az borzalmas, de ez nem változtat azon, hogy felmérhetetlen károkat okozott. Nem szeretem azt az embert: én Márton Áronra és Apor Vilmosra szavazok. — De akkor mégiscsak arról van szó, hogy két magatartás különbözik, és nem a dolog tartalma. — Pontosan ezért találkoznak 93-ban. — Akkor a kérdés második fele következik: ezek a tulajdonságok és körülmények vezettek oda, hogy rigiddé vált a katolikus egyház és rosszul reagál azokra a lehetőségekre, amelyeket most megkapott? — Azt nem mondanám, hogy az egész katolikus egyház; csak az a része, amely döntésképes helyzetben van, tehát a hatalom birtokosa az egyházban. De ez sok évszázad óta nagyon erősen hierarcbizált egyház, és ezen nem tudott változtatni a zsinat sem. Ennek megfelelően itt a püspöki kar nagy részének és a hozzácsatlakozó papok és katolikus szervezetek rigidségéről van inkább szó. De azért van egy kisebbség is: egyrészt a legkülönbözőbb értelmiségi körök, ökumenikus mozgalmak, gyűlöletellenes mozgalmak, antiszemitizmus elleni mozgalmak, egy-egy szerzetesrend, egy-egy főpap kezdeményezései. Itt rigidségnek nyoma sincs, csak nagyon nehéz helyzetben vannak, mivel a felsőpapság makacs, ókonzervatív és hatalomcentrikus magatartást tanúsít, melyet bizonyos esetekben Rómával a hátuk mögött tudnak tartósítani. Sajnos Rómában is bekövetkezett egy zsinatellenes fordulat az utóbbi hét-nyolc évben, amely nem kedvez egy nyitottabb katolikus társadalomfelfogásnak.
