Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Fabiny Tamás: Új kezdetek – a feltámadás fájdalmai
18 FABINY TAMÁS: ÚJ KEZDETEK — A FELTÁMADÁS . . . szüntetett Állami Egyházügyi Hivatal utolsó vezetője, aki pedig még valami minisztériumi ranggal tovább szolgált. Ekkor már eltűnt mellőle az udvarlók hada. Talán ez is egyfajta rendszerváltozás. Vagy amikor gyülekezeti körleveleket minden hatósági engedély nélkül tudtam sokszorosítani, s nem kellett előtte a Fővárosi Tanács egyházügyi titkáránál előszobázni. Az evangélikus egyház történelmi félmúltjának vizsgálata sok tanulsággal szolgál. Azt ugyan semmiképpen sem lehet mondani, hogy az egyháziak élen jártak volna a rendszerváltozás közvetlen elősegítésében, ám az is tagadhatatlan, hogy a korábbi évtizedekben sokan vállalták az egyházat, mint a szinte egyetlen legális nem-kommunista vezetésű szervezetet. Ennek hosszú távú erjesztő hatása pedig nem elhanyagolható. Megállapítható továbbá, hogy az egyházi rendszerváltás nem következett szinkronban a politikai-társadalmi változásokkal. (Ha az egyház autonómiáját és sajátos mandátumát figyelembe vesszük, akkor erre a szinkronra nincs is feltétlenül szükség.) A változások elsősorban nem személyi és strukturális téren érhetők tetten, hanem — a korábbi uniformizáltság és korlátok közé szorítottság után — a különféle önszerveződések megjelenésében. Írásom további részében erről kívánok szólni. Az elmúlt évek eseményeire visszatekintve, az 1988-as esztendő tűnik a változások szempontjából leggazdagabbnak. Ekkor alakult meg két olyan szervezet, amely az akkori egyházvezetés kifejezett rosszallásával kellett, hogy számoljon: az Ordass Lajos Baráti Kör és a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz). Az utóbbi szervezése során személyesen is átéltem, mennyi ellenérzés és félelem kísérte munkánkat. Az akkori hazai társadalom szélsebes változásait érzők számára természetes volt, hogy lépni kell, lépni lehet az önszerveződés irányába, ám az egyházvezetés még a régi reflexekkel fogadta ezeket a spontán kezdeményezéseket. A lel'készi kart pedig határozottan befolyásolta a püspököktől kapott tájékoztatás ezen szervezetek kétes értékéről, így aztán nagyon sokáig fenntartással fogadták a Mevisz munkáját, országos vagy helyi szinten egyaránt. Hosszú évek szívós erőfeszítése kellett ahhoz — s mindeközben hibák is csúsztak a szervezésbe —, hogy a Mevisz-1 körülvevő fagy oldódjon. Az ifjúsági szervezetnek több csoportja működik országos jelentőséggel, ezek közül is kiemelkedik az úgynevezett Bárka-csoport, amely feladatának kezdettől fogva a fogyatékosok, hátrányos helyzetűek felkarolását, testi és lelki megsegítését tekinti. így nyújtanak folyamatos támogatást és rendeznek szinte egész nyáron át táborokat mozgássérültek, vakok, szellemi fogyatékosok, állami gondozottak részére. Jelentősek a Mevisz külföldi és ökumenikus kapcsolatai is, közöttük a Kárpát-medence szórványmagyarságának támogatása. A zenei csoport énekfüzetek kiadásával és gitár- valamint fúvóstáborok rendezésével igyekszik segítséget nyújtani a helyi ifjúsági közösségeknek. Jelentős a Mevisz-nek az a törekvése is, hogy a fővárosban tanuló diákok összetartására tesz kísérletet, többek között rendszeres ifjúsági istentiszteletekkel és a kollégiumokban végzett munkával. Ide tartozik az a régi, még megvalósulatlan terv is, hogy az egykori Luther Otthon mintájára diákszállást létesítsen Budapesten tanuló evangélikus fiatalok számára. Egy időszakban — a zsinat összehívásának idejében — különösen jelentős volt az ifjúsági szervezet tagjainak élénk szerep- vállalása az egyházi közéletben. Javaslatuk az úgynevezett kétlépcsős zsinat megtartására azt célozta volna, hogy a rendszerváltozás idején a kontinuitás mellett erőteljesebben érvényesüljön a cezúra oly módon, hogy az érdemi
