Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Kovács Géza: Túróczy Zoltán (1893–1971) I.
KOVÁCS GÉZA: TŰRÓCZY ZOLTÁN (1893—1971) 15 veszett és elkárhozott voltuknak, mint bűnös emberek nem érzik szükségét a bűnből való megszabadulás egyetlen lehetőségének, a váltságnak, és híján vannak a személyes hitnek. Isten menteni akarja a bűnös embert, azonban elválasztja a bűnt és az embert egymástól. A bűn miatt haragszik és megítéli. A bűnös embert azonban menteni akarja. A bűn nem por, ami letörölhető, kioperálható daganat, és nem környezethatás, hanem természete az embernék. Ha kívülről tapadna rá, megszabadítható volna saját, vagy emberi erővel. Mivel azonban belülről való, természete az embernek vagy állapota, szabadítóra van szüksége. A szabadulás egyetlen lehetősége a váltság. Isten engedi az embert olyan próbálkozásokra, mellyel maga szeretné kiemelni a mocsárból. Hadd tanulja meg az ember, milyen tehetetlen mindaddig, míg kétségbeesetten maga mondja ki maga felett az ítéletet: Ó én nyomorult ember, ki szabadít ki e halál testéből! Vétkeztem. Bűnös vagyok. Atyám irgalmazz! Az ébresztő igehirdetés egyszerre törvény és evangéliom. A törvény Isten haragjának és ítéletének hirdetése az Isten szerint való megszomorodásra bűnös voltunk miatt. Az evangéliom a megváltó kegyelem hirdetése. Erre a hitre azonban el kell jutni, melyet az ige hirdetésével ébreszt Isten Szentlelke ott és akkor, amikor akarja. A hit útján járó ember, a kegyelmes Istent kereső ember szükségképpen beleütközik a keresztbe. A kegyelemre szoruló bűnös ember csak a keresztben találkozhatik Istennel. A kereszt mutatja az ember bűnének súlyos voltát és az Isten könyörülő, megbocsátó szeretetét, a kegyelmet. A váltság áll tehát az ébresztő igehirdetés középpontjában. A váltság helyettes elégtétel. Jézus kereszthalálával magára veszi 'bűneinket. Kereszthalála engesztelő áldozat Istennek érettünk. Isten az áldozatot elfogadja és meg- engesztelődik, könyörülő és irgalmas szeretetével megbocsát a hozzátérő bűnösnek Krisztusért. „A keresztáldozat nem jogi aktus, hanem helyettes elégtétel. Alapmozzanata a szeretet. Az atyai szeretet nem a maga jogát keresi, hanem menteni akar. Jézus helyettesítő áldozata a bűnös világgal való azonosuláson — szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig (Jn 13,1) —, és nem jogi formulán alapszik. Elfogadásához hit kell, mely elfogadja ezt a nagy kegyelmi ajándékot, mint bűnei bocsánatát.” Üdvbizonyosságunkat — hirdeti — nem élményekre építjük. Aki ezt cselekszik, mocsárra épít. Hanem a keresztáldozat objektív kijelentett tányéré és valóságára. „Lehet-e ennél többet tenni az ember megmentéséért, üdvösségéért, örök életéért? — kérdezi. — Uram, a kereszten minden elvégeztetett! Lehet-e nagyobb bűn, mint nem törődni ilyen nagy üdvösséggel? Bizony a mi Istenünk, bővelkedik a megbocsátásban. Nem azért, mert ez a mestersége, hanem azért, mert ilyen a szíve.” Az ébredés hatása szemmel láthatólag kiszélesedett, és áthatotta az egész magyar evangélikus egyházat. Konferenciákon, gyülekezeti evangélizációban végzett szolgálata igen sok gyülekezetünket érintette. Az ébredés egész egyházunk ügyévé lett. Kirajzolódott az új típusú, a felébredt és ébresztő igehirdető lelkipásztor arca. (Befejezés a következő számban)
