Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993

1993 / 3. szám - Kovács Géza: Túróczy Zoltán (1893–1971) I.

10 KOVÁCS GÉZA: TŰRÖCZY ZOLTÁN (1893—1971) 1963-ban pedig a helsinki teológiai fakultás doktorrá avatta. Az ünnepségen nem vehetett részt, nem kapott kiutazási engedélyt. 1968-ban egy Magyar- országon járt küldöttség kereste fel, és adta át a díszdoktori kalapot. Utolsó éveiben ereje fokozatosan gyengült. Két heti kórházi kezelés után otthonában, 1971. november 22-én 79 éves korában, szeretteitől körülvéve, „mennyei Gazdája hívására” hazatért. Temetése Luther-kabátos lelkészek se­rege és népes gyülekezet részvételével november 26-án volt a győri közte­metőben. A gyülekezeti lelkész Életének súlypontja még püspökségében is a lelkészi szolgálat volt. „Lelkész akartam lenni” — mondotta, mikor élethivatására készült, és „lelkész aka­rok lenni” — mondotta 1948-ban győri püspöki beiktatási beszédében. Gyü­lekezeti lelkészi szolgálatának virágkora győri idejére esik. Jól előkészített talajon állhatott szolgálatba. „Ebben a gyülekezetben olyan munkatempót ta­láltam, mely évtizeddel mérföldcsizmában előtte járt gyülekezeteinknek. Meggyőződtem arról is, hogy ez nem Potemkin-fal, hanem valóságos érték, drága kincs.” Elődje és egy évig munkatársa, Pálmai Lajos vágya az volt, hogy a gyüle­kezetben Isten igéje hirdettessék, a hit növekedjék, erkölcsi életében gyara­podjon; ezt a célját Isten kegyelmével elérhette, a hit életereje áradt bele a gyülekezet életébe. Ez volt Túróczy Zoltán szívé-vágya is. Elhivatása, kül­detése tudatában, a Szentléleknek a szolgálathoz szükséges minden ajándé­kával és erejével felruházva boldogan állt munkába, méltó folytatója és to­vábbépítője lett a lerakott alapokon. Az 1938. évi utolsó győri lelkészi jelentése alapján betekintést kaphatunk lelkészi szolgálatába. Mindenekelőtt és mindenekfelett fontos volt számára az igehirdetés. Ebben az évben elérte az igehirdetések száma az ezret. A jó lel­készi munkatársi közösség mellett ott láthatjuk a gyülekezet szószékén ven- dég-igehirdetők egész seregét, közöttük püspököket, teológiai fakultásunk ta­nárait, esperest, misszionárius jelöltet, városi és falusi lelkészeket, teológiai hallgatót, ifjúsági lelkészt, finn teológust és lelkészt, erdélyi bibliaiskolai je­löltet és nem utolsósorban az indiai Nelson Ghristanandát. Nagy jelentőséget kapott az egyháztársadalmi munka. A gyülekezet terü­letén, a fíliákat is beleszámítva a vallásos estek száma 33. Ezeknek a célja, hogy az istentiszteleti élettől elidegenedett gyülekezeti tagoknak lehetővé tegye a gyülekezeti közösségbe való bekapcsolódást, a hűségeseknek, hogy a hitben és erkölcsi életben, az egyházhoz való hűségben, szellemi és kulturális életben erősödjenek. Témák: finn misszionárius szolgálata Afrikában, a har­coló és diadalmas egyház, a reformáció megőrzött és elvesztegetett értékei, a legerősebb fegyver (az ige), a sajtó, a népfőiskola, az euc'harisztia és a tör­ténelmi évforduló alkalmával Szent István ... Az igehirdetés szeretetszolgálat is. önmagában azonban ez nem elég. Szük­ség van a szolgáló szeretetre egyéneknek vagy intézményekben. Ezt a célt szolgálta a Belmissziói Egyesület szervezett és pártoló tagokkal. Évenként komoly összeget fordított szeretetmunkára. 130 családot segített a téli hóna­pokban természetbeni adományokkal, tanév alatt naponként 110 ebédet adott

Next

/
Thumbnails
Contents