Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Túróczy Zoltán: Először az Isten országa!
6 TŰRÖCZY ZOLTÁN: ELŐSZÖR AZ ISTEN ORSZÁGA! az Istenhez, és a közeledés szeretetet jelent. Hát jó, előtte semmit nem ér az, amit nyújtok neki, hiszen csak visszaadom, ami az övé, de 5 látja ezek mögött a szívem közeledését, a feléje kinyújtott kezemet, és ez mégis csak ér valamit előtte és ezért jobban szeret engem.” Igaza van az embernek, mikor azt gondolja, hogy ezek a keresztény életformák az Isten iránti szeretet megnyilatkozásai. Aki azonban azzal a gondolattal közeledik az Istenhez, hogy megmutatott szeretetéért alkalomadtán számlát fog benyújtani Istennek, annál ez az életstílus nem szeretet, csak szeretetnek álcázott rút önzés. Isten nem engedi meg, hogy számításból szeressük. Van az üzleti kereszténységnek egy harmadik tévedése is. Azt gondolja, hogy nekünk jogunk van valamit várni Istentől. Ö, szegény nyomorult ember! Mi lenne ebből a világból, ha a jogrend alapján és nem a kegyelem alapján kormányozná az Isten! Ha velem, veled, ezzel a gyülekezettel, ezzel a bűnös nemzettel úgy bánna az Isten, amint azt megérdemelnénk! Akkor nem állana ez a szép templom, én nem hirdethetném nektek az igét, ellenséges hadak bakancsai tipornák e drága magyar föld újra felszántott és új magot váró barázdáit. Botor, aki azt hiszi, hogy szabad a magunk érdekében jogosnak vélt követelésekkel odaállni Isten elé. Negyedik tévedése ennek a gondolkodásmódnak az, hogy Isten legnagyobb áldása a földi élet boldogsága. A Biblia világosan megmondja: „Akit szeret az Ür, megdorgálja, s megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad” (Zsid 12,6). Beszél az Írás olyanokról, akiknek áldásává lett a nagy keserűség. És példákat hoz fel arra, hogy nincs nagydbb büntetése Istennek annál, mintha hiányzik a nyomorúság valakinek az életéből, mikor engedi Isten, hogy minden sikerüljön neki, arannyá váljék, amihez hozzányúl, menjen előre dicsőségről dicsőségre —, és azután Isten nélkül pusztuljon el a kárhozatban. Gondolj vissza életedre. Mikor jártál legtöbbet templomba, mikor kerested legjobban az Istent, mikor öntözted könnyeiddel az énekeskönyvedet, mikor olvastad légszomjasabban a Bibliát, mikor imádkoztál legtöbbet? Ugye akkor, amikor beborult fölötted az ég, amikor sötétben voltál, amikor tapogató két 'kezed mint sötétben járó gyermek keze kereste a szilárd édesapai kezet, amelybe bele lehet kapaszkodni! Mindez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy Isten nem akar az övéi földi életéről gondoskodni. Akar ő, csak üzletet nem enged belőle csinálni. „Keressétek először Istennek országát..., és ezek mind megadatnak néktek.” Aki az Isten országát keresi először és nem törődik azzal, hogy mi lesz ennek a következménye: nagyobb karéj kenyér vagy nyomorúság, dicsőség-e vagy gyalázat —, csak először Isten országa legyen az övé, az az Isten országával együtt megkapja mindazt, amire szüksége van földi életében. Tehát ami szükséges, azt megkapja. Amit nem kap meg, arra nincs szüksége. Ellenben aki utolsósorban keresi Istennek országát, az elveszíti azt is, ami szükséges neki, és Isten országát sem éri el. Itt a magyarázata annak az aforizmának, hogy aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, aki pedig elveszti, megtalálja azt. * * * Először az Isten országa! Ez a mondat nem csak kemény parancs, nem csak bölcs tanítás de csodálatos vigasztalás is.
