Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Túróczy Zoltán: Először az Isten országa!
4 TŰRÓCZY ZOLTÁN: ELŐSZÖR AZ ISTEN OR, Istentől felkent voltának elkötelezését; csak egyet látott érzéki, sóvái mekkel: a fürdőző Betsabé’t. Ráül szívünk trónjára és ígér vérforraló nyöröket, míg le nem taszítja onnan egy új trónkövetelő. Talán úgy jön, m Heródes az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben, királyi pompában vár\ a nép hódolatát, és ráül szívünk trónjára mint a dicsőség vágya. Ígér hatalmat, uralkodást, hódolatot, míg le nem taszítja trónjáról az új király. Ez talán úgy jön felénk, mint Júdás, keze mint a karvaly, úgy szorítja az ezüsttel telt pénzeszacskót, és magyarázza, hogy nincs szerelem, nincs mámor, nincs dicsőség, nincs kötelesség, nincs Isten, nincs semmi, csak egy van: pénz! Pénzen mindent meg lehet vásárolni. Tudományt, szerelmet, dicsőséget, tekintélyt; mindent megszerezhetsz magadnak pénzen. És ott ül addig, míg nem jön az új király. Így jönnek sorba az új trónkövetelők, ki tudná őket elsorolni? Ott van verítékes arcával a munka, szigorú tekintetével a becsület, rövidlátó szemével az igazság, és a sor végén ott áll csendesen és alázatosan töviskoronás Királyunk. Az ajtó előtt várja, vajon megnyílik-e az ajtó, hogy bemehessen rajta. Aki látja saját lelke állapotát, az nemcsak azt látja, hogy micsoda verseny folyik szíve trónjáért, hanem azt is, hogy ezek a trónkövetelők újra meg újra visszatérnek. Letaszított királyok újra felkapaszkodnak szíved trónjára. Valami félelmetes zűrzavar van a szívünk körül. Misszionáriusok sokat beszélnek arról, hogyan bánnak bálványisteneikkel a pogányok. Ha nem teljesítik kérésüket, elveszítik kegyüket, letaszítják őket trónjukról, még meg is verik őket, és keresnek maguknak más istent. Üjat vásárolnak helyettük. Higgyétek el, nincs az az elvetemedett pogány, aki annyiszor váltogatná a maga istenét, mint mi a szívünk bálványát. Nincs az az utolsó rossz cseléd, aki gazdáját annyit cserélgetné, mint a mai ember azt, akinek szolgálni akar. Olyan csodálatos, szinte érthetetlen dolog az, hogy a mai ember, aki annyira szereti a rendet és úgy irtózik az otthontalanságtól, így tud élni, ebben a rettenetes lelki káoszban. Nincs egyensúlya a mai embernek? Azért nincs, mert nincs rend a szívünkben. Ezért vagyunk nyugtalanok, ezért teher az élet. Krisztus parancsa rendet akar teremteni bennünk. Odaáll a trónkövetelők tábora elé, szava végigzúg rajtuk, mint a kapitány szava a süllyedő hajón: Félre az útból! Először az Isten országa! Nem az a fontos, hol és hogyan töltőd a földi életedet, hanem az a fontos, hogy hol fogod tölteni az örökkévalóságodat. Mondd ezért Eszterrel: „Ha elveszek, hát vesszek el!” (Észt 4,16), de megtalál az Ür. Félre az útból család kérdése! Nem az a fontos, hogy mit mond az anyám vagy az apám, a hitvestársam vagy a családomban élő rokonom —, egy a fontos, hogy benne legyek abban a szent családban, melyre Jézus azt mondotta: „Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám” (Mk 3,35). Félre emberi vélemények! Nem az a fontos, hogy mit szól a világ. Egy a fontos: mit szól az Űr Jézus Krisztus. Első az Isten országa! Te talán azt mondod, testvérem, hogy könnyű így beszélni annak a kenyérkérdésről, akinek a kenyér kérdése el van rendezve. De nehéz annak, akinek üres a gyomra és kenyérért sír a gyermeke. Könnyű azt mondani: először az Isten országa, azután a család! — annak, kinek számára olyan légkört biztosít a családja, amelyikben Isten igéje a vezérlő gondolat. De nehéz így beszélni annak, akinek családi köre örökös harctér és küzdelem, mert a hitvestárs vagy egy hozzátartozó állandóan harcol az ellen, hogy első legyen az Is-
