Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 1. szám - Z. Karvalics László: Utazás az információ körül
12 Z. KAR VALI CS LÁSZLÓ: UTAZÁS AZ INFORMÁCIÓ KÖRÜL A történet nagyjából a század első évtizedében kezdődött, amikor az akkori centrumországokban megindult az emberi tőkébe való beruházás, felismerve, hogy a képzettebb, okosabb munkaerő is új érték (és evvel értéktöbblet) forrása lehet. A gazdaság és a hirtelen dobbantóra találó tudomány példátlan erővel és hatékonysággal kapcsolódott össze. A diadalmenet (vagy csúnyábban: a második ipari forradalom) a harmincas évek végétől napjainkig tart, és ahová elérkezett, ott gyökeresen átalakította a gazdaság (a) a társadalom (b) és a politika (c) hagyományos szerkezetét. a) Az anyagi javak előállítása és fogyasztása mellé rohamléptekkel felzárkózott az információ előállítása, fogyasztása, és evvel együtt piaca is. Az információgazdasággal nem egyszerűen önálló szektor jött létre: a gazdaság egészét átformálta az a tény, hogy az információ és a tudás (s nyomukban az oktatás) a legfontosabb erőforrásokká váltak. (Ennek látványos jele egyébként a tőkés centrumok hagyományos extraprofitszerző stratégiájának átré- tegződése is: a nyersanyagok helyett az agyak elrablása, a „brain drain”). Az információkezelés korszerű technikái nélkül mára már elképzelhetetlen bármilyen területen sikeres gazdasági tevékenység. És fordítva: a századvég gazdasági sikertörténeteinek túlnyomó részét az informatika területén produkálták. A hardware eszközök, majd a software-piac óriási üzletnek bizonyult, s melléjük mindinkább felzárkózik a távközlés, sőt a számítástechnika és a távközlés (telekommunikáció) házasságából született telematika. A hagyományos egyetemi-akadémiai közegből a nagy cégek laboratóriumaiba helyeződött át az informatika művelésének egy jelentős szelete, ennek következtében elmosódtak a határok gazdaság és oktatás, tudomány és gyakorlati tudás között. b) A gazdaság átrétegződése alapjaiban rázta meg a társadalmat is. Ahogy az ipari forradalom következményeként a centrumországokban — és később a félperiférián — a mezőgazdasági népesség töredékére zsugorodott, úgy vették át az iparban foglalkoztatottaktól a stafétabotot az elsődleges és másodlagos információs ágazatokban dolgozók tömegei. (Ha hihetünk Naisbitt sokat vitatott Megatrendjeinek, az Egyesült Államokban ez a váltás az ötvenes évek végén következett be — ekkor haladta meg első ízben az információval valamilyen formában foglalkozásszerűen kapcsolatba kerülők száma a hagyományos ágazatokban dolgozókét.) A tudás felértékelődése, a felsőfokú végzettség megszerzésének tömegesedése és a gyors ismeretétrétegződés miatt új köntösben jelentkező felnőttoktatás (sőt a technikai lehetőségek által segített távoktatás), másfelől a személyi számítógépek, a szórakoztató elektronika és a digitális időszervező eszközök használata új érték- és ingerkörnyezetet teremtett, új időháztartást eredményezett —, megváltoztatta a minket körülvevő tárgyi világot és új élet- mód-modelleket termelt. De ment-e az információs robbanás által a világ előbbre? A kérdőjelek könyörtelenül beárnyékolják a ragyogónak tűnő jelent és jövőt. Sokan sokféleképpen adnak hangot kételyeiknek. A felhalmozott tudás áttekinthetetlen, kezelhetetlen léptékekkel növekedik és egyfajta „sokkot” okoz; a számítógép mítosza ostoba kordivatként olyan területekre is behatol, ahol semmi keresnivalója; a közösségi létnek és az emberi érintkezésnek a hagyományos formáit kiszorítja a személytelen tömegkommunikáció; az olvasás szerepét átveszi a televíziós kultúra, s evvel menthetetlenül értékek vesznek el. . . A sort még hosszan folytathatnánk —- és nem intézhetjük el
