Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 2. szám - Gadó Pál: Szeretet a diakóniában
GADÓ PÁL Szeretet a diakónidban Alig hagytuk el azt a 40 éves időszakot, amikor külső erők határozták meg, hogy milyen területeken működhet az egyházi szeretetszolgálat. Ne feszegessük a kérdést, hogy miért fogadta el az ilyen korlátozásokat a magyar evangélikus diakónia, de vizsgáljuk meg, hogy szabadabb légkörben mi a teendőnk a torzulások kiküszöbölésére annak érdekében, hogy ezen a téren igazabb bizonyságát adhassuk Krisztus-követésünknek. A gyakorlatias szeretet A szeretetet a szép, mély emberi érzelmek sorában szokták nyilvántartani, és kétségtelen, hogy kiindulása a vonzalom, a tudat önzés nélküli odafordulása a másik ember felé. Nem spontán megnyilvánulásunk ez, nem születik velünk. Szüléink, családunk, tanítóink, környezetünk mutathatnak jó példát, de igazán a Jézus Krisztusról rendelkezésünkre álló bizonyságtételből, az Üj- testamentumban megőrzött szavaiból, cselekvési mintáiból kell megtanulnunk, hogy milyen a neki tetsző szeretet. Jézus szeretetét életének számos eseményében úgy látjuk megnyilvánulni, hogy közreműködik abban, hogy az embereknek jobb legyen, hogy megelégedettek legyenek, hogy örüljenek. Jézus rövid ténykedési időszakának sok eseményét a kereszténység az évszázadok során szublimálta, leheletfinom szellemi tartalommal adta tovább a következő generációknak, tompítva nagyon is földhözragadt, gyakorlatias élét. Ez semmit sem csökkent a jézusi idézetek szépségén, csak elterelheti a figyelmet a kapcsolódó útmutatás valóságtartalmáról. Arra gondolok például, hogy milyen jól fest egy igés lap tetején, egy tanulmány fedőlapján vagy egy emlékkönyvben az „evezz a mélyre!”, a „ne félj csak higyj!”, vagy ezekhez hasonló idézet. Olvasván el lehet nézni a végtelenbe és mély sóhajjal lehet eltűnődni a benne foglalt igazság örök értékén. Jézus ajkán ezek a szavak azonban egészen pontosan meghatározott veszélyes élethelyzetben hangzottak el, és a tanács követése a menekedés útját jelentette. A sikertelenség miatt már teljesen elcsigázott, a kudarcok sorától frusztrált tanítványok a mélyebb vizeken gazdag halfogást értek el. Élelem jutott nekik és családjuknak, pénzbevételük lehetett, örülhettek munkájuk sikeré-
