Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Andorka Rudolf: A művi abortusz – a demográfia nézőpontjából
ANDORRA RUDOLF: A MŰVI ABORTUSZ .. . 51 nek azonban ellentmondani látszanak a tények. Kétségtelen ugyan, hogy mind a művi abortusznak régóta fennállt büntetőjogi üldözését szigorúan elrendelő 1953. évi minisztertanácsi határozat — az úgynevezett „Ratkó-tör- vény” — után és az 1950-es évek közepén bevezetett a liberális szabályozást némileg korlátozó 1973. évi minisztertanácsi határozat után néhány évig kisebb születésszám „hullámhegy” következett, ez azonban mindkét esetben a későbbre tervezett születések előbbrehozatalából származott, a női nemzedékek „befejezett termékenységét”, vagyis az életük folyamán szült gyermekeik átlagos számát nem érintette. Hasonlóképpen nem volt hatása a művi abortuszra vonatkozó jogszabályok 1954 és 1956 közötti, majd az 1980-as évekbeni fokozatos liberalizálásának sem. A házas nők gyermekszáma az 1950-es évek közepe után az évtizedekkel korábban megindult lassú, de egyenletes csökkenési tendenciát folytatta, majd az 1970-es években stabilizálódott, sőt az 1940 után született női nemzedékekben — amelyek tehát az 1960-as évek második fele után érték el 20. éves életkorukat — egy hajszálnyit emelkedett. Ez a gyermekszám körülbelül 5—10 százalékkal alacsonyabb annál, amely a szüleik nemzedékének változatlan létszámú utánpótlását, vagyis az egyszerű reprodukciót biztosítaná. Más fejlett országok tapasztalatai is azt látszanak alátámasztani, hogy a művi abortusz liberalizálása nem játszott szerepet a gyermekszám csökkenésében. Ezzel szemben a demográfiai szakirodalom „híres esete”, a művi abortuszokra vonatkozó szabályok nagyfokú szigorítása Romániában 1966-ban lehetőséget nyújt annak bizonyítására, hogy ennek milyen káros demográfiai hatásai lehetnek: megnőtt a csecsemőhalandóság, a halvaszületések aránya, a szüléssel kapcsolatos anyai halandóság, a spontán vetélések (feltehetően titkos, illegális abortuszok) okozta halandóság, az állami gondozásba adott gyermekek száma, a fogyatékos gyermekek aránya stb. Nagyon kétséges viszont, hogy a született gyermekek száma ténylegesen mennyivel nőtt: a hullámhegyeket ugyanis egy-két éven belül csökkenés követte, erre a politikai vezetés újabb szigorításokkal reagált, ezek azonban csak átmenetileg állították meg a csökkenést. A célként kitűzött 30 milliós román népesség mindenesetre távolról sem valósult meg, és a forradalom után az új vezetés egyik első intézkedése volt a rendkívül népszerűtlen abortusztilalom eltörlése. A távolabbi múltban a nemzetiszocialista Németország próbálta még drasztikusabb eszközökkel tiltani a művi abortuszt és ezzel a német népesség számát növelni. (A háború alatt titkos művi abortuszokat végrehajtó bábaasz- szonyokat kivégeztek.) A német női nemzedékek átlagos gyermekszáma nem nőtt kimutathatóan ezeknek az intézkedéseknek a hatására. Ezért a világ demográfusai körében általánosan elfogadottnak látszik az a tétel, hogy a művi abortusz lehetőségeinek korlátozása nem vezet a gyermekszám tartós növekedéséhez, viszont számos negatív demográfiai következménye szokott lenni, tehát népesedéspolitikai eszközként mindenképpen kerülni kell. Ettől teljesen függetlenül állítható azonban, hogy a gyermekszám Magyar- országon — és ma már Írország kivételével minden fejlett országban — any- nyira alacsony, hogy előbb-utóbb a népességszám fogyását és a népesség kor- összetételének lényeges öregedését okozza (hacsak igen nagyszámú fiatal felnőtt bevándorlót nem fogadnak be ezek az országok,) és gazdasági és társadalmi megfontolások alapján kívánatos lenne legalább az egyszerű reprodukciót biztosító gyermekszámot elérni. Ezt többek között a gyermekes csa-
