Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Kulturális figyelő
74 KULTURÁLIS FIGYELŐ gépen (Afrikában egy mentő akció keretében találatot is kapott kis gépén, és csak kényszerleszállással menekült meg). Mindig oda küldték, ahol a gépezet akadozott. Tárgyalt államférfiakkal (Ulbricht, Grotewohl, Brandt —, Schalk- Golodkowskival és Kunst bankárral) s szükségből ügyes üzletemberekkel. CélFeuchtwanger: Jud Süss A 20. sz. első felének ünnepelt írójának, Lion Feuchtwangernek (1884—1958) szinte valamennyi műve — pedig roppant termékeny — bestseller volt. Elegáns stílusa, témaválasztása a kortárs írók között is előkelő helyet biztosított számára. Elképesztő történelmi műveltsége felért Tolsztoj tudásával, finom, aprólékos lélek- és jellemrajza a nagy orosz írók művészetével vetekedett. Otthonosan mozgott az ókorban, a középkorban, de a felvilágosodás ideje is nyitott könyv volt számára csakúgy, mint a szárnyát bontogató fasizmusé. Az irodalomtörténet műveinek többségét zsidó származása miatt allegórikus írásnak véli, mintha bennük védekezett volna a diktatúrák, az elnyomott kisebbség megalázása ellen, vagy a fasizmus könyörtelenségével szemben. Mindez aligha áll az 1925-ben megjelent Jud Süss- re (A herceg és zsidaja), amely kötet az 1990. év végén Tandori Dezső fordításában újra megjelent. E kötet Feucht- wanger próféciája, sötét víziója népe holocaustjának. Szörnyű mélység felett egyetlen szál kötél feszül. Ezen kell átvergődnie a jámbor olvasónak. A mélységben szinte a tudat alatt örvénylik érthetetlenül, megmagyarázhatatlanul az antiszemitizmus. A lélek bizonytalan lépéseiben pusztán egy bambusz balansz segít: az az alapvető igazság, hogy sem a társadalmak, sem az egyének nincsenek determinálva antiszemitizmusra. Nem öröklött, hanem szerzett tulajdonság, és hogy megszerezhessük, sötét politija valóban a Menschlichkeit, az emberiesség volt egy embertelen világban. A könyv dokumentum a történelem számára, önmagában pedig izgalmasan valóságos élet —, aki olvasásába kezd, nem tudja letenni. Bojtos Sándor kai erők gondoskodnak róla. De jaj, ha a kötél mellé lépünk, menthetetlenül elnyel bennünket is a szörnyű mélység. Álljon itt néhány megrázó sor a kötet ismertetése helyett: ......Mert ez a titkos tudás: a Könyv s zelleme volt. A Könyv szelleme, igen, a Könyvé. Nem volt a zsidóknak államuk, ami összetartsa őket, nem volt országuk, földjük, királyuk, megszabott, egységes életformájuk. S ha mégis egyek voltak, sokkal inkább egyek, mint a föld bármely más népe, hát a Könyv volt az az erő, ami eggyé tette őket. Barna, fehér, fekete, sárga bőrű zsidók, nagyok és kicsinyek, pompában vagy nyomorban élők, istentelenek és jámborak, akár csendes kis szobában élték végig életüket, ábrándvilágban, akár a valóság igazi színes, aranyló forgatagában sodródtak és uralkodtak: lelke mélyén mindnek ott élt a Könyv tanítása. Mert tarka forgatag a világ, gazdag és sokszínű, de az egész csak hiúság, mintha a tovasuhanó szél után kapkodna valaki: egyetlenegy azonban Izráel Istene, a Mindenható, Örökkévaló Isten. Néha, igaz, mintha az élet mindennapjainak zúgása elhalványította volna ezt a szót, de azért ott élt mégis mindannyiukban, s olyan órákban, amikor magukra maradtak, mikor életük csodálatos magasságokba szárnyalt, vagy éppen a halál percéhez érkezett el, feltündökölt a szó, ezt suttogták egymásnak ilyenkor. Imaszíjjal láncolták szívükhöz s homlokukhoz, ott állt ajtajukon is ez a szó, ezzel
