Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. János levelei
64 VEÖREÖS IMRE: JÁNOS LEVELEI is szereti, aki attól született” (5,1). Az „Istentől születni”-képzet eredetileg a misztériumvallások és a gnosztikusok gondolatvilágában gyökerezik (Karner Károly). Jelentése Jánosnál: a hívő ember új létét az Istentől kapta (vö. Jn 1,13 ;lJn 2,29 ;5,1.4. stb.) Az ember rászorul lényének megújulására és ennek alapja csak emberen túli eredetű lehet — ez közös vonás a keresztény igehirdetésben és a gnosztikus kegyességben, de döntő a különbség: a keresztény hit ezt az alapot Jézus Krisztus eljövetelében látja. A gnosztikus keresztények Isten iránti szeretetükről beszélnek, ez azonban lehetetlen az Istentől született testvérük szeretete nélkül. A levél más helyén a „tőle született” kifejezéshez szorosan kapcsolja a levélíró a magyarázatot: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk” (2,29c—3,1). Egyes részletek 1. „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság” (1,8). Ez a megállapítás célzás a gnosztikus keresztényekre, akik a Lélek birtokában magukat bűntelennek tartották. Ezzel a tévtanítással szemben hangsúlyozza a levél: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minden gonoszságtól” (1,9). Nem általános bűnvallásról van szó a gyülekezet és annak vezetője előtt mintegy liturgikus formában, hanem a vétkek személyes megval- lásáról Istennek. Az elkövetett vétkektől való megtisztítás szava a bűnbocsánatot ismétli meg, de nyomban következik a figyelmeztetés: „Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek”. A levélíró számol a keresztény embernek holtáig tartó bűnös állapotával, ezért így folytatja: „Ha pedig vétkezik valaki”, s utal a hagyományos őskeresztény tanításra Krisztus engesztelő áldozati haláláról és a megdicsőült Krisztus közbenjárásáról Istennél (2,1—2). Ez az összefoglaló kép a hívő ember vétkességéről ellentétben állónak látszik a levél folyamán előkerülő megállapítással: „Aki őbenne (Krisztusban) marad, az nem vétkezik” (3,6). Idézem Bultmann magyarázatát: a „nem vétkezni” feltétele az „őbenne maradni”; de ki állíthatja magáról, hogy ezt a feltételt maradéktalanul teljesíti? A „nem vétkezik” megállapítás közvetve buzdítás a Krisztushoz való hűségre. — Az egész szakasz biztató, serkentő szó — gnosztikus terminológiával — a keresztény ember erkölcsi erőfeszítésére, melyet megalapoz a hívőnek valóságos Isten-gyermeki mivolta (3,4—9). Így érthetjük meg a következő mondatot is: „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja benne marad, és nem vétkezhet, mert az Istentől született” (3,9). A „mag” az Istentől származás, a nemzés vallás- történeti képzetéhez tartozik; képiesen értendő. Isten tettét jelenti, amellyel igéjében kinyilatkoztatja magát (S. Schulz). A zürichi Biblia „életmagnak” fordítja; az „élet” ebben a szókapcsolatban a jánosi értelemben vett életet, az örök életet jelenti. Isten-gyermekségünk Isten szeretetének elveszi thetet- len, maradandó ajándéka, melyet cselekvésünkben, a szeretetben kell valóra váltanunk. „Ajándék és követelés összetartoznak oly módon, hogy az egyik nincs a másik nélkül, mégis úgy, hogy az ajándék az első, amely a keresztény létet megalapozza” (Bultmann). 2. „Gyermekeim, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy antikrisztus
