Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. A Jelenések könyve
VEÖREÖS IMRE: A JELENÉSEK KÖNYVE 69 következő végig. E szerint a könyv látomássorozatán leolvasható, hol áll a történelem óramutatója. Ehhez kapcsolódtak azok a próbálkozások, hogy kiszámítsák a hátralevő időt Krisztus eljöveteléig. Szektás magyarázatok mindmáig hajlamosak az idői számítgatásra. Egyház-, ill. világtörténeti értelmezésnek nevezhetjük ezt a meghaladott módszert. János saját jelenének történeti eseményei átvilágítanak a könyv némely helyén. A 13. fejezetben szereplő első „fenevad” az egész földet átfogó római birodalmat jelzi, amelynek élén a császár áll, akinek isteni tiszteletet kell adni. A második „fenevaddal” a Kis-Ázsiában a császárkultusz szolgálatában álló, a vezető réteg soraiból kikerült papságot lehet kapcsolatba hozni. Ez utóbbi „fenevad ... keresztülvitte azt is, hogy megöljék mindazokat, akik nem imádják a fenevad bálványképét” (13,15). A Jel megfelelő helyein a kortörténeti értelmezés segíti a szöveg jelentésének megtalálását. A hagyomány történeti kutatói eljárás az egyes látomásokban található hagyományanyag származását, annak eredeti jelentését keresi, de csak azért, hogy megválaszolja a kérdést: János milyen értelemben dolgozza fel leírásában az elemeket, hogy prófétai igehirdetésének szolgálatába állítsa? Hagyományforrások a Jel-ben az Ószövetség és a zsidó apokaliptika mellett más népek ősrégi és mitikus hagyományai is. így pl. a régi keleti népek gondolat- világának a legújabb kori megismerése alapján vált világossá bizonyos motívumok asztrál, azaz az ókori csillagászati világképben gyökerező eredete. Az első látomásban az Emberfia, a megdicsőült Krisztus „jobbjában hét csillagot tartott” (1,16). Valószínűleg itt egy összefüggő csillagképre kell gondolnunk, talán a Kismedvére, amelyet a hatalom és az uralkodás jelképének tartottak. Az említett magyarázati módszereket átfogja a mű eszkatologikus szemlélete. Ezt minden szakasz magyarázatánál tekintetbe kell vennünk. János a keresztény gyülekezetek szorongattatásai kapcsán úgy foglal állást, hogy azokat a közelgő vég üzenetének megvilágításába helyezi. (A felsorolt értelmezési módszereket E. Lohse, majd nyomában Karner Károly említi. Utóbbinak Apokalipszis c. nagyon jelentős munkája a Jel fordítását és részletes magyarázatát nyújtja. Jelen írásomban az idézeteket az ő fordításában hozom.) A látomások képei és a leírásuknál használt motívumok a legtöbb esetben szimbólumok, jelképek, melyek nem azonosak a valósággal, hanem utalnak a valóságra. Ezt az irányító szempontot állandóan szemünk előtt kell tartanunk. Ennek az apokaliptikus, prófétai iratnak a legtöbb félremagyarázása azáltal történt, hogy a szimbólumokat a valóság fényképszerű leírásának vették. A mennyei istentiszteletről szóló látomás nem arra szolgál, hogy igazolt képnek tekintsük annak helyéről és lefolyásáról. Az angyalok sem olyan szerepet játszanak a látomásokban, hogy mintegy betekintést nyerjünk a mennybe. A mennyei Jeruzsálem képzete maga is jelkép Isten megváltott és megdicsőült népe számára. Az „új ég és új föld” fogalmát szintén jelképsze- rűen kell értelmeznünk. A Jel szám-szimbolikájára is figyelemmel kell lennünk. A hetes szám végigvonul a könyvön (hét gyülekezet, hét angyal, Isten hét lelke stb.). A hetes számnak a régi keleti gondolkodásban ősrégi időktől fogva különös jelentősége volt. Így van ez az Ószövetségben is. A hetes szám a teljesség jelképe. A kis-ázsiai „hét gyülekezet” az egész földet átfogó egyházat jelképezi. A hetes számnak a Jelenések könyvében szerkezeti jelentősége is van. A látomások a hetes számhoz igazodva tagolódnak. Fontos jelképes értelmet kap a tizenkettes szám is. Jelképes használatának gyökerei valószínűleg asztrális
