Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. A Jelenések könyve
VEÖREÖS IMRE Az Újszövetség színgazdagsága A jelenések könyve A „jelenés” szó a régi magyar nyelvben látomást jelentett. E könyv látomások sorozata. Innen kapta címfeliratát a magyar fordításokban. A görög címben az apokalipszis szó szerepel, melynek jelentése: kinyilatkoztatás. „János apokalipszise” felirat utal a könyv kezdetére: „Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása”. A bevezető sorok szerint a kinyilatkoztatást a megdicsőült Krisztus adta tudtára angyal által a keresztény hitéért és a tanuságtételéért Patmosz szigetére száműzött Jánosnak, akiről csak annyit tudunk, hogy a kis-ázsiai gyülekezetekben ismert és nagy tekintélyű személy lehetett. Ezért egyszerűen „Jánosnak” nevezi magát (1,1.4.9;22,8). Istentiszteleti felolvasásra szánt könyvét a szerző prófétai beszédnek mondja. E művével kiemelkedő helyet foglal el az újszövetségi próféták között, akikről már Pál apostol is szólott (lKor 12,28; Ef 4,11). A könyv tartalmát így foglalja össze: „aminek meg kell történnie hamar”. Hozzáfűzi: „mert az idő közel van” (1,1—3). Ez a pa- rúzia időpontjára és az azt közvetlenül megelőző eseményekre vonatkozik. Krisztus dicsőséges eljövetelének forró, közeli várása hatja át János művét. Az akkori zsidóság kegyes köreiben eleven volt a világ közeli végének és Isten új világa kezdetének a várása. Ez a reménység csapódott le az apoka- liptika szerteágazó irodalmi műfajában. A zsidó apokaliptika nemcsak Izrael és a környező népek történetét, hanem a világtörténelem menetét is a vég felé sietőnek látja. Ez a világ szörnyű katasztrófák közepette elpusztul, Isten világa leszáll a mennyből, és visszatér a paradicsomi állapot. Apokaliptikus részleteket már az Ószövetség késői irataiban is találunk (pl. Ézs 24—27. fejezetek). A legrégibb apokalipszis a Dániel próféta nevét viselő könyv, mely a IV. Antioc'hus Epiphanes szír király (Kr. e. 175—164) által a jeruzsálemi templom pogány használatba vételére kiadott rendelkezéseket követő válságos időben keletkezett, és az apokaliptikus irodalmat elindította. A további zsidó apokalipszisek nem kerültek bele a kánonba. A zsidó apokaliptikus irodalom Kr. u. az első század végéig virágzott. János apokalipszise szoros rokonságot mutat a zsidó apokaliptika gondolat- világával, és merít annak gazdag anyagából. A zsidó apokaliptikusok álmokban és látomásokban tapasztalták meg, miként tart a történelem a vég felé. János ismételten eksztatikus állapotba kerül: „a Lélek által elragadtatásba estem” (1,10). Víziók és audíciók révén titokzatos kinyilatkoztatásban részesül. Azok a vonások, amelyekkel az egyes víziókat feljegyzi, az apokaliptikus hagyományból származnak. János könyvében nemcsak azokat a látomásokat írja le, amelyeket átélt, hanem felhasznált átvett anyagot és motívumokat.
