Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Gy. Urbán Eszter–Reuss András–Scholz László: Urbán Ernő (1908–1943?)
60 REUSS ANDRÁS: URBÁN ERNŐ tetéseiben ismételten utal a német egyházi harcra. Ismételten hív: a barthi teológiával érdemben, — tehát vitázva is. — kell foglalkozni.5 A kritikát maga is gyakorolja.6 A magyar helyzetet nem látja kevésbé veszedelmesnek, mint a németet, hiszen erről is drámai erővel szól. Evangélizáció A barthi teológiai eszmélés Urbán Ernő számára az egyházról készült diagnózis és terápia, s így az evangélizáció szolgálatának teológiai alapja és háttere. Mintha Barth teológiájának és az evangélizációnak a szenvedélyessége egyszerre jellemezné Urbán Ernő stílusát. Az evangélium ügye iránti elkötelezettség fűti tudományos igényű tanulmányait, és a teológia nélkülözhetetlenségéről való meggyőződés hatja át, amikor az egyház ügyéről, misszióról, evangélizációról szól. írása „Az evangélizáció kérdéseiről”,7 fakó címe ellenére is veretes teológiai tanulmány, melyre a ma megnyíló lehetőségek kapcsán is érdemes lenne figyelni. Teológia és evangélizáció szoros kapcsolatára jellemző, hogy az Evangélikus Testvéri Szolgálat konferenciájáról beszámoló füzetnek8 nemcsak programadó bevezetését írja, hanem rövid összefoglalást is ad hitvallásaink alapján egyházunk tanításáról. Magyarság „A magyar katona nacionalizmusa” címen tartott előadása9, de a Keresztyén Igazság és a Lelkipásztor oldalain megjelent több írása is, legalábbis címében, olyan fordulatot tartalmaz, amely a harmincas-negyvenes évek fordulójára jellemző. Aki ezenkívül még azt is tudja, hogy Urbán Ernő honvédlelkész volt, s a második világháború áldozata, talán értetlenül kérdezi, hogyan sodorhatta magával a kinyilatkoztatás igaz tartalmára annyira ügyelő teológust a nacionalizmus. Aki azonban veszi a fáradságot, és elolvassa ezeket az írásokat, meglepetéssel tapasztalhatja, hogy a címek ugyan valóban abba a korba illőek, de a tartalmuk a teológiai eszmélés és az evangélizáció jegyeit hordozzák. Szól a magyarság erényeiről, de bűneiről is, sőt erről még hosz- szabban, hogy azután ilyen következtetést is kimondjon: „Az igazi magyar nacionalizmus kiindulása: bűnbánat. ... A magyar nacionalizmus önmagunkkal vívott harc, állandó önnevelés. ... Lelki világunknak kell gyökeresen megváltoznia ahhoz, hogy a külső viszonyok megváltozzanak” (13kk). A magyarság védelme: „parasztságunk lelki és gazdasági megerősítése, fejlődésének, felemelkedésének biztosítása” (16). „A fenyegető orosz veszedelem” áll az egyik oldalon, a másikon pedig a németség „szellemi és gazdasági túlha- talma”, „amely agyonnyomással fenyegeti a kis népeket” (19). Nyelveket kell tanulni, különösen a környező népekét (20). A nacionalizmusról szólni Urbán Ernő számára végső soron evangélizációt jelent, mert „a Krisztus-nélküli nacionalizmus halálos betegség” (25). Veszteség és ajándék Éppen ötven éve, hogy Urbán Ernő nincs már közöttünk. A magyar evangélikus teológia és egyház nagy ígérete volt. Jó lenne, ha az általa mindany- nyiunkat ért veszteséget nem csupán életrajzi adatként kezelnénk, hanem párbeszédet kezdenénk vele, mindenekelőtt egyik vagy másik írásának tanulmányozásával. Ilyen párbeszédet akart doktori értekezésével is kezdeni. ,,. .. meggyőződésem, hogy nemcsak az egyház tanítóinak és gyülekezeti lelkipásztorainak, hanem az egyház élő és öntudatos tagjainak is szükségük van arra,
