Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992

1992 / 4. szám - Gy. Urbán Eszter–Reuss András–Scholz László: Urbán Ernő (1908–1943?)

GY. URBAN ESZTER: URBAN ERNŐ

57

Dr. Urbán Ernő tábori lelkész

renc Hadapródiskola és a Zrínyi Ilona Tiszti Leánynevelő Intézet hitoktatója lett.

Az élet minden kérdését és helyzetét teológusként élte meg. Dolgainak sorrendjében Krisztus ügye volt mindig az első, s csak ha ezek után maradt még ideje, következhettek az élet egyéb dolgai, mint a társasági élet. így tiszttársai nem tartották közösségi embernek. Ismerték, számontartották és számítottak viszont rá a Baráti Mozgalomban, amelyet Gáncs Aladár székesfehérvári lelkész készített elő csendes kitartó munkával, s amelynek Danhauser László lett a titkára.

Tagja volt továbbá az 1934-ben Karner Károly által megindított Keresztyén Igazság folyóirat budapesti szerkesztőbizottságának Schulek Tibor, Sólyom Jenő és Mády Zoltán mellett, s cikkeivel szinte folyamatosan jelen volt a folyóiratban.

Tudományos teológiai munkássága

Szigorlati témája, a 11. századi canterburyi érsek, Anselmus teológiája, Krisztus váltsághalálának kérdése nem hagyta nyugodni. „Olvasóimat ... azért merem Anselmushoz vezetni, mert olyan eszméltető és meggondolkoz- tató tanítómesterre akadunk benne, aki az ige élő forrásából merített és ehhez akar elkalauzolni minket is” — írja „Krisztus keresztje, Anselmus tanítása a váltságszerző halálról” című, 1941 februárjában a Teológia rendszeres tanszékére benyújtott doktori értekezésében. Még nem volt 33 éves, amikor elnyerte a doktori címet.

Doktori munkája nem volt öncélú, nem tudományos ambícióit volt hivatva kielégíteni. Az induló evangélizációnak kívánt alapot vetni. Rendkívül fontosnak tartotta az utómunkát, a hitre ébredtek gyülekezetbe való beépítését.